Megtévesztett áldozat, vagy hideg szívű terror-feleség? Még mindig tart a vita a brit sajtóban Shamima Begum ügyével kapcsolatosan.
Teljes gőzzel zajlik Shamima Begum rehabilitációs médiakampánya.
Interjúk sokasága, dokumentumfilmek, egy BBC podcast, sőt még egy Times magazin címlap is Begum „igazi történetét” kívánja elmesélni. A kampány célja, hogy az állampolgárságától megfosztott fiatal nő visszatérhessen Angliába, az országba, amelyet nyolc évvel ezelőtt 15 évesen, azért hagyott el, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. A nő jelenleg egy szíriai menekülttáborban él, fekete burkáját baseball sapkára cserélte, és állítja, hogy ő valójában áldozat, aki megbánta tinédzserkori vallási radikalizmusát. Mióta 2019-ben először megismerte a világ Begum ügyét élénk érdeklődés és heves érzelmek kísérték az élete alakulását.
Begum csak egy a több ezer iszlamista feleség közül, akik a „kalifátus” összeomlása után a Közel-Keleten ragadtak.
A Soufan Center adatai szerint 110 országból 40 ezer ember csatlakozott az Iszlám Államhoz annak 2017-es összeomlása előtt.
2017 végéig körülbelül 5600-an tértek vissza szülőhazájukba. A központ tanulmánya szerint a nyugati államok számára nehéz az iszlamista harcosok perbe fogása, akiknek a bűncselekményeire sok esetben nincs kézzel fogható bizonyítéka a hatóságoknak. A nyugat-európai országok a PBS amerikai csatorna beszámolója szerint néhány tucat esetben bíróság elé állították a terrorállam katonáit, de ezek sok esetben nem kaptak nagy figyelmet. A harcosok esete viszonylag egyszerű jogi szempontból: a legtöbb ország valamilyen formában számon tudja kérni őket. Sokkal összetettebb azonban a feleségek és különösen a gyerekek kérdése. Egy 2021-es adat szerint az ISIS katonái több tízezer gyereket és nőt hagytak maguk mögött, akik kurdok által őrzött táborokban lettek elhelyezve. Egy ilyen táborban találtak rá 2019-ben Shamima Begumra Szíriában.
A Carnegie adatai szerint az Al-Hawl táborban 65 ezren élnek, és itt van a legtöbb ISIS feleség és özvegy. Bár az ISIS összeomlott, ezeknek a nőknek a jelentős része továbbra is iszlamista maradt. A táborban a feleségek vallási rendőrséget hoztak létre „Hesba” néven, és ehhez a szervezethez több gyilkosság is köthető. A tábor radikális lakói kihívást és veszélyt jelentenek a segélyszervezetek számára. Vannak azonban olyan feleségek is, akik megelégelték a tábort és korábbi hazájukat próbálják rávenni, hogy visszafogadják őket. Egy alkalommal 10 Franciaországból érkezett nő éhségsztrájkkal próbálta rávenni a párizsi kormányt, hogy engedjék őket hazatérni. Shamima Begum-ra ebben a táborban talált rá a brit sajtó. 2019-ben a The Times közölte le róla az első riportot. Ekkor Begum kilenc hónapos terhes volt, és elmondta, hogy haza kíván térni Angliába, de egyáltalán nem bánta meg, hogy csatlakozott az Iszlám Államhoz.
Az interjúban például elmondta, hogy egyáltalán nem hatotta meg a levágott fejek látványa.
A riportot követően a belügyminisztérium bejelentette, hogy megfosztják a brit állampolgárságtól. Ezt a döntést később a Legfelsőbb Bíróság is jóvá hagyta. A fiatal nő sorsáról valószínűleg az döntött, hogy a brit közvélemény mélyen felháborodott közönyös kijelentésein, és azon, hogy nem mutatott megbánást a tetteivel kapcsolatban, de érvényesíteni akarta a jogokat, amiket egy brit állampolgárnak járnak. A brit vezetés szokatlanul határozottan döntött az ügyben. Azóta Begumot áthelyezték az Al-Hawl táborból, egy másik szíriai táborba.
A fiatal nő állampolgárságtól való megfosztását azért is léphették meg, mert a britek szerint jogosult lenne arra, hogy bangladesi állampolgárságot kérjen, hiszen szülei onnan származnak. Másrészt Begum iszlamista férje, aki egy holland börtönben ül kijelentette, hogy feleségének Hollandiában lenne a helye. Begum kampánya nem véletlenül Angliára irányul, ugyanis Banglades nagyon kemény büntetést ró ki a terroristákra.
Identitás politika és terror
Már az ügy elejétől kezdve voltak, akik azt állították, hogy Begumot Angliában kellett volna bíróság elé állítani. Többen úgy érveltek, hogyha három gyermeke életben marad, azok brit állampolgárok lettek volna. Voltak, akik jogi alapon fogalmaztak meg kételyeket az eljárással szemben, és voltak, akik azt állították, hogy Shamima Begum megfosztása a brit állampolgárságtól a rasszizmus jele. Ő is bedobta, hogy Angliában rasszizmus áldozata volt, és ezért is vonzották a radikális eszmék. Az elmúlt három évben a nő ügyvédei azt állították, hogy emberrablás áldozata lett, noha önként utazott Szíriába. Begum valóban embercsempészek segítségével jutott el az ISIS területére, akárcsak minden más külföldi csatlakozó, hiszen a terrorállamba nem lehetett csak úgy berepülni egy polgári géppel.
Az aktivisták bizarr módon a terrorszervezethez csatlakozó fiatal történetét addig forgatták, amíg az bele nem illett az „áldozat” fogalmába.
Azonban a rehabilitációt pártolók egy igen fontos szempontot mindig figyelmen kívül hagynak: 2014-2015-ös időszak volt az Iszlám Állam legkegyetlenebb időszaka, videóik bejárták az egész világot. Bár sokan már elfeledték, de a rémület olyan nagy volt, hogy 2017-re a nyugati világban a felmérések szerint az emberek globális aggodalmai között az első az ISIS volt. Nehéz elhinni, hogy bárki „naivan” mehetett volna el Szíriába 2015-ben.
Az ISIS feleségek ügye jól illusztrálja az európai igazságszolgáltatás csődjét. Ugyan elárulták azt az országot, amiben születettek, de sok esetben a bűncselekményeiket tanúk és bizonyíték hiányában nehéz számon kérni. Hasonlóan csődöt mond az igazságszolgáltatás, mint a radikalizmussal gyanúsított imámok esetében, akik a szólásszabadság nyugati eszméje mögé bújva tömegeket uszíthatnak erőszakra.
Begum egy BBC 2 dokumentumfilmben azt állította nem érti, miért érdekli az újságírókat annyira az ügye.
„Mit kell ilyen megszállottan foglalkozni (velem). Csak elmentünk az ISIS-hez és ennyi” – mondta. A terrorista feleség tinis flegmasága valószínűleg az egyik ok, amiért ekkora figyelmet kap. A szüleit befogadta az Egyesült Királyság, ő pedig azt gondolta, hogy 15 évesen egy angol gimi helyett „hitetlenek” meggyilkolásában fog segédkezni.
Kérdéses, hogy a britek valaha is visszaengednék Shamima Begumot, hiszen politikailag nehéz lenne visszafordítani a Tory kormányzat döntését. Az ügy nagy médiafelhajtása azért is hagy rossz szájízt sok nézőben, mert a radikális iszlámmal való megbirkózás valódi kihívást jelent a nyugat-európai országok számára. A késeléses támadások, az angliai erőszak-bandák, a nők tömeges zaklatása mind olyan problémák, amik a szőnyeg alá vannak söpörve. Eközben egy 23 éves ex-iszlamista ügye köröket ír le a brit és a világsajtóban. Begum ügyével el lehet takarni az igazi problémákat és úgy lehet tenni, mintha előbb utóbb minden megtévedt iszlamista a burkát baseball sapkára cserélné, ha az érdeke úgy kívánja.
