Az újságíró a Neokohnnak adott interjúban beszélt Amerika szerepéről az ukrajnai háborúban, elmondta miért gondolja, hogy kezd visszaszorulni a wokeizmus és, hogy szerinte miért van jobb pozícióban Biden, mint azt sokan gondolják.
Sohrab Ahmari, iráni születésű amerikai újságíró. Szüleivel 14 évesen költözött az Egyesült Államokba. Jogi egyetemet végzett, amelyet követően közel egy évtizedet töltött a News Corp-nál, a New York Post véleményszerkesztőjeként, valamint a Wall Street Journal New York-i és londoni véleményoldalának rovatvezetőjeként és szerkesztőjeként. Több sikeres könyv szerzője és a Compact egyik alapítója és szerkesztője.
Ahmari a Mathias Corvinus Collegium, a publikálás jövőjéről szóló kétnapos nemzetközi konferenciájára érkezett Budapestre.
***
Ön baloldaliként kezdte, majd oldalt váltott. Elmondaná, hogy mi vezette arra, hogy meggondolja magát?
Tipikus militáns egyetemista voltam, egy igazi radikális. Trockista voltam. Aztán idővel, alapos olvasás és az élettapasztalataim kombinációja konzervatív irányba toltak.
Tehát azt mondtam magamnak, mivel konzervatív vagyok úgy akarok élni, mint a konzervatívok. Így elmentem a Wall Street Journal-hoz, de az ő konzervativizmusuk meglehetősen bonyolult. Őket inkább neoliberálisnak lehetne nevezni. Ők az alacsony adókra, nyitott határokra, és teljes szabadságra az üzletben fektetik a hangsúlyt. De aztán miután katolikus lettem azt kellett látnom, hogy ez a világnézet nagyon sok honfitársam számára nem működik.
A szabadpiac és a szabad-kereskedelem megtizedelte a gyári állásokat az Egyesült Államokban. Jelenleg a munkásosztály egy nagy válságon megy át Amerikában. Így aztán populista lettem, és ma is azt hiszem leginkább az vagyok.
Szociálisan konzervatívnak tekintem magam, de észre kellett vennem, hogy bizonyos szempontból a piac ellensége az olyan értékeknek, mint a család, a templomba járás stb., amik a konzervatívoknak fontosak.
Tehát az én konzervativizmusom szkeptikus természetű.
Ön egy egészen más Amerikába érkezett a kilencvenes években, mint amilyen az ma 2023-ban. Ma sokan állítják, hogy a nyugati világ és különösképpen az Egyesült Államok egyfajta identitásválságban szenved, Ön hogy látja ezt?
A Nyugat valóban identitásválságban szenved abban az értelemben, hogy az a struktúra, amely a világunkat alkotta, mind szellemi mind fizikai értelemben a Biblián alapult. Zsidó-keresztény értékrendnek is nevezhetnénk. Egy ilyen atomszférában lett berendezve a nyugati ember élete. Egy évszázados folyamat következménye, hogy a Nyugat elvesztette a fonalat, és már nem ismeri fel a saját értékeit. Azonban ahol nem értek egyet a tipikus konzervatív magyarázattal az az, hogy „jöttek ezek a csúnya baloldaliak és kimosták az emberek agyából az igazi értékrendjüket.” Ez csak részigazság.
Szerintem a jobboldal nem veszi figyelembe a gazdasági folyamatok szerepét abban, hogy ezek a struktúrák, mint a család, egyház, közösség összeomlottak.
A piacnak van egy kiegyenlítő hatása, lerombolja ezeket a dolgokat. Ahogy Marx a Kommunista kiáltványban írta: „Minden, ami rendi és állandó, elpárolog.” Ezt tekinthetjük annak leírásának, ami az elmúlt két évszázadban történt, és ami az elmúlt néhány évtizedben felgyorsult a neoliberalizmus térnyerésével. És ez az, amit én a magazinommal a Compacttal próbálok csinálni, hogy ezt a fajta materiális világot is behozzam a diskurzusba. Hogyan keresztezik egymást a kultúra és a vallás az anyagi valósággal. Az anyagi valóságon azt értem, ahogyan a gazdaságunkat felépítjük. Mikor megpróbáljuk megmagyarázni, hogy miért következik be az identitásválság, nem maradhatunk az identitás és a kultúra szintjén. A foglalkoztatás és a piacok stb. szintjét is vizsgálnunk kell.
1945 után egyfajta kompromisszum született az osztályok között Nyugaton. Az Egyesült Államokban ezt New Dealnek hívták. Nyugat-Európában kereszténydemokráciának vagy szociáldemokráciának. És mindezek a mozgalmak, bár más-más nevet viseltek, mindannyian azt az elképzelést vallották, hogy a piac önmagában hatalmas hatalmi és vagyoni egyenlőtlenségeket hoz létre. A politika pedig arról szól, hogy megpróbálja ezeket valamelyest megszelídíteni, és azt mondani, hogy nem, mi nem csak gazdasági szereplők vagyunk. Vannak más dolgok is, amelyekkel törődünk. Törődünk a családdal. Törődünk a dolgozók jólétével, törődünk a vallással, és mindezek a dolgok védelemre szorulnak a piactól. És ez körülbelül 30 évig sikeres volt, majd az 1970-es években a neoliberalizmus térnyerésével elkezdték lebontani. De ahogy Michael Lind írja, ez nem egy elkerülhetetlen folyamat volt. Ez az elit politikai döntéseinek eredménye volt. És a politikai döntéseket vissza lehet fordítani. Más döntéseket is hozhatunk.
Mit gondol a woke ideológia térnyeréséről? Az egészben van valami hihetetlenül abszurd. S mivel abszurd, ezért nehéz vele vitatkozni. Mert egy marxistával lehet ideológiákról vitatkozni, de mit mondhatsz valakinek, aki szerint nem csak két nem van?
Megkockáztatva, hogy úgy fogok hangozni, mint egy vulgáris marxista, azt mondanám a woke esetén is azt kell megnézni, hogy kinek a materiális érdeke fűződik ehhez. Ahogy az előbb már említettem az 1970-es évek óta a munkások és az alkalmazottak részesedése a nemzeti jövedelemben stagnált. Az amerikai és az európai munkások is keményen dolgoznak, de a béreik stagnálnak.
Az egyenlőtlenség egyre nagyobb gazdasági szinten. Tehát most milyen funkciót szolgál a „wokeizmus”? A woke ideológia arra van, hogy legitimizálja az egyenlőtlenséget.
Ahelyett, hogy ténylegesen javítanák az anyagi feltételeket ehelyett azt mondják, hogy az egyenlőtlenség egyetlen forrása az identitás, a bőrszín, a nemiség, a szexualitás kérdései. Megszállottan ezekkel foglalkoznak. Tehát a társadalmi berendezkedés ideálja szerintük az, amikor egy vállalat vezérigazgatója egy fogyatékkal élő transz nő. Nem adunk nektek fizetésemelést, nincs már a ti érdekeiteket képviselő szakszervezet sem, de tudod mit a főnököd legalább fekete, transz vagy fogyatékkal élő stb. Szóval ez egyfajta legitimációs ideológiaként működik.
Ezt félretéve, úgy gondolom, hogy az elmúlt néhány hónapban érezhető egy váltás.
Nekem úgy tűnik, hogy kezd visszahúzódni ez az ideológia.
Persze ez nem feltétlenül látszik, ha valaki csak bizonyos típusú konzervatív véleményeket olvas. Őszintén szólva, néhány ilyen konzervatívnak piaci érdeke van abban, hogy a wokeizmus folytatódjon. Mert számukra a woke-ellenesség jelenti a kenyérkeresetet. Szerintem van egyfajta országos fáradtság ezzel kapcsolatban, s az Egyesült Államokban a baloldal kezd visszavenni belőle. A társadalmi mozgalmak nem égnek ki olyan gyorsan. Természetesen nevetséges az ideológia akár a történelem hamísító 1619-projektről beszélünk, akár a Fehér Házba látogató transz aktivistáról. Egyszerre baljós és nevetséges az egész.
De azt gondolom nem elég pusztán „woke-ellenesnek” lenni. Ha valaki fel akar lépni ez ellen az ideológia ellen akkor adnia kell egy alternatív modellt. Nem elég azt mondani, hogy vissza kell térnünk az individualizmushoz.
Ha csak visszatekerjük az időt az semmit nem old meg, mert ugyanazon a helyen kötnénk ki.
Jelenleg Amerika a fő exportőre ennek az ideológiának, Ön szerint, ha ez valóban visszaszorulóban van akkor ezt is befejezik?
Amerika mindig is liberális hatalom volt. És természetesen mivel liberális hatalom volt ezért, amíg kommunizmus volt, addig az ellen harcolt. Ma már az utópisztikus kommunizmus ellen már nem lehet küzdeni.
Egyedül a tradicionális vallások vagy például a nacionalisták maradtak, akik ellenállnak a liberalizmusnak. S az USA úgy látja, hogy az ezeket képviselő emberek szembe mennek az ő érdekeivel.
Tehát hirdeti a saját hitét a nemzeteknek. Természetesen nem egyenlően teszi ezt sem. Szaúd-Arábiában nem tűzik ki a szivárványos zászlót a nagykövetségre, de Magyarországon vagy Rómában igen.
Szerintem külön kell választani a woke-jelenséget az amerikai liberális trendektől. Amerika a világ legnagyobb és legerősebb liberális hatalma. S mindent meg fog tenni, hogy amennyire csak lehetséges a világ az ő preferenciáit kövesse.
Hogy látja ön Amerika szerepét az ukrajnai háborúban?
Azt gondolom ez egy szláv belháború, és sajnos az Egyesült Államok globális ideológiai konfliktust csinál belőle, amely nagyon pusztító lehet az európai szövetségesei számára.
Ha volt valaha remény arra, hogy Európa stratégiailag független legyen az a remény most elveszett. Washingtoné lett a vezető pozíció.
Az energia szankciók úgy tűnik nem fájnak az oroszoknak, de Európának igen. Azzal fenyegetnek, hogy tönkre teszik az európai feldolgozóipart, munkahelyek tömege szűnhet meg. Ez nagyon romboló hatású. Ez rossz Amerikának, mert nekünk is megvannak a saját problémáink. Ez rossz Európának is, mert Európának reálisan meg kell békélnie Oroszországgal. Nem kezelheti Oroszországot úgy, ahogy szerintem kezelte, vagyis nem kerítheti be. Én egy kicsit több visszafogottságot szeretnék.
Sokak azt gondolják, hogy a republikánusok máshogy állnának hozzá az ukrajnai háborúhoz, mint Biden. Ön mit gondol?
Van néhány republikánus, mint Josh Hawley vagy Paul Rand szenátorok, akik a visszafogottságot preferálják. Ők felteszik a kérdést, hogy mire is megy ez a rengeteg pénz? Ukrajna egy nagyon korrupt ország. Hová megy a sok fegyver, mi a biztosíték, hogy nem kerülnek rossz kezekbe? Vannak tehát realisták a pártban, de
a republikánus vezetés tagjai, mint McConnell vagy McCarthy legalább annyira háborúpártiak, mint Biden, sőt talán még jobban is.
Mi a véleménye Biden jövőjéről?
Én azt gondolom, hogy Bidennek elég szilárd a pozíciója. Annak ellenére, hogy a felszínen egy szenilis embert látunk, az adminisztráció meglehetősen koherens. Nem értek egyet a céljaikkal, de nagyon fegyelmezetten próbálják megvalósítani azt, amit kitűztek.
Trump azért volt sikeres, mert megszólította a munkásosztályt, akik úgy érezték, hogy hátra lettek hagyva. Ezeket az embereket nem érdekli a woke, vagy Covid miatti viták.
Attól tartok, hogy a republikánusok kezdenek visszatérni a Trump-előtti nézeteikhez.
S akkor, akiket Trump megszólított nem fognak el menni szavazni. Tehát, hiába tűnik ártalmatlan öregembernek, Biden sokkal jobb politikai helyzetben van, mint ahogy kívülről látszik.
Fotó: Gage Skidmore/Flickr
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
