Egy történész leplezte le Irmgard Kroymannt.
Irmgard Kroymann (1921-2005) eddig úgy volt ismert, mint akit a Gestapo letartóztatott és az alsó-sziléziai Gross-Rosen koncentrációs táborban tartott fogva.
Kroymann a második világháborút követően szakszervezeti vezető lett, aki a nők jogainak védelmezőjeként és az antiszemitizmus elleni harcosként vált ismertté.
Bátorságáért Németországban a legmagasabb kitüntetésekkel tüntették ki Kroymannt, többek között a Nagy Érdemkereszttel, az Észak-Rajna-Vesztfáliai Érdemrenddel és a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjével.
Anne Prior történész szerint azonban Kroymann beszámolója a háború alatti életéről hazugságok tömkelege.
Prior a múlt hónapban hozta nyilvánosságra megállapításait Götz Aly német újságíró és holokauszttörténész „A mi nemzetiszocializmusunk” című antológiájában megjelent esszéjében.
„Nyugat-Németországgal ellentétben Kelet-Németországban a [második világháborús] dokumentumokat aprólékosan archiválták, és amikor a rendszer 1989-ben összeomlott, hirtelen információk egész tárháza vált hozzáférhetővé”
– mesélte Prior a Jewish Chronicle-nek.
A Prior által megtalált egyik archívum pedig Kroymann munkaügyi aktáit és a náci táborban munkára való jelentkezését is tartalmazta.
Arra a kérdésre, hogy szerinte hogyan tudta átverni az újságírókat és a történészeket egészen idáig, Prior azt mondta, hogy Kroymann ügyesen ráérzett a háború utáni évek Németországának társadalmi hangulatára.
„Senki sem akart náci lenni, és mindenki olyan akart lenni, aki segített [a háború alatt] zsidó szomszédjainak. Valahogy hirtelen mindenki ellenálló lett”
– magyarázta a történész.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
