2003. február 1-jén, helyi idő szerint reggel 8 óra 59 perckor eltűnt az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA radarjáról a küldetéséről visszatérő Columbia űrsikló.
A Columbia útjából már csak 16 perc volt hátra, de soha nem érte el a Kennedy-űrközpontot: a Földre való visszatérés közben felrobbant, a fedélzeten lévő hét űrhajós életét vesztette. Ez volt az amerikai űrsikló-program második halálos áldozatokat követelő balesete, a Challenger 1986-os tragédiája után.
A Columbia, az első űrsikló építését a NASA 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet elsőként megkerülő amerikai vitorlás, az Egyesült Államokat Uncle Sam előtt jelképező nőalak és az Apollo-11 parancsnoki moduljának tiszteletére kapta. Az űrjármű már az első repülés előtt emberéleteket követelt: az utolsó tesztek során két munkás halt meg, mert belélegezte a kiszivárgó nitrogént. Az STS-1 nevet kapott első küldetés sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet.
A program előrehaladtával további űrsiklók álltak szolgálatba: 1983-ban a Challenger, amely 1986-ban tizedik küldetésén a fellövéskor megsemmisült, 1984-ben a Discovery, 1985-ben az Atlantis, majd 1992-ben az Endeavour. Ezekhez képest az elsőként elkészült Columbia robusztusnak számított, az Endeavournél például majd három tonnával volt nehezebb.
A Columbiát tervezői száz repülésre szánták, a 2003-as katasztrófáig 27 alkalommal szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.
A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó, végzetes küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből – Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és az első izraeli űrhajós, Ilan Ramon – négyen voltak újoncok. A 16 napos STS-107 misszió alatt 80 kutatást végeztek el, és megjavították a Hubble-űrteleszkópot is.
Az űrsikló 2003. február 1-jén indult vissza. A Föld légkörébe keleti parti idő szerint 8 óra 44 perckor lépett be, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött, ezeken már látszik, ahogy a bal szárnyból törmelék válik le.
Amikor 8 óra 59 perc 32 másodperckor a NASA és a Columbia között megszakadt a kapcsolat, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, a hangsebesség 15-szörösével haladt Texas fölött.
Az űrhajósok utolsó manőver-kísérletét fél perccel később jegyezte fel az épségben megtalált fekete doboz, az irányíthatatlanná vált, pörgő űrsikló ekkor már kezdett darabjaira esni. Mivel a katasztrófa egybeesett a légkörbe való belépéskor fellépő kommunikációs szünettel, a földi irányítóközpont még egy ideig próbálta felvenni a kapcsolatot az űrsiklóval, s csak 9 óra 12 perckor vált nyilvánvalóvá, hogy a Columbia megsemmisült, a legénység tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, és viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így a Deep Purple-rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.
A hosszas vizsgálat végül arra jutott, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia baloldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe és szétégette annak szerkezetét. A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet, mert hasonlóra már több példa is volt.
Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött, de ők erről – a híresztelésekkel ellentétben – nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült felvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek.
A szerencsétlenség után az űrsikló-programot két évre felfüggesztették, és szünetelt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) építése is. A következő küldetést 907 nap múlva, 2005. július 26-án hajtotta végre a Discovery, amely augusztus 9-én a rossz időjárás miatt Florida helyett Kaliforniában landolt. Az út során most is – hiába fordítottak több százmillió dollárt arra, hogy megakadályozzák a hasonló hibákat – levált egy darab a hőszigetelésből, de szerencsére ez most nem járt végzetes következményekkel. Az űrsikló-flottát újabb egy évig a földön tartották, a rendszeres repülések csak 2006 júliusában indultak újra.
A Columbia űrhajósairól kisbolygókat neveztek el, a Sziklás-hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre innen tör az ég felé a másik űrsiklóbaleset emlékét őrző Challenger-csúcs.
