A pacifisták világháborúja

A Neokohn főmunkatársa, Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő.

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

A régebbi korok obsitosai úgy élték le a hobbesi idézetből ismert “magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid életüket”, hogy a háború réme állandóan ott kísértett a háttérben. Robert C. Castel jegyzete.

Akik átélték a háborút, igen kevés illúziót tápláltak vele kapcsolatban. Még ha el is fogadták egy szükséges rossznak, tisztában voltak az árral, amit fizetni kell érte, és kétszer is meggondolták a dolgot, mielőtt hadi ösvényre léptek volna. Az ellenérzésük a háborúval szemben inkább gyakorlati, mint erkölcsi alapokon állt.

A modern idők pacifistái ezzel szemben elvi, erkölcsi alapon ellenzik a háborút. Számukra a háború az elképzelhető leggonoszabb dolog, ezért egy erkölcsös ember sohasem fog erőszakos megoldásokat keresni a nemzetek közötti konfliktusok megoldására. Kivéve persze, ha sikerül meggyőznie magát, hogy létezik odakint egy, még a háborúnál is gonoszabb hétfejű sárkány. Ha létezik egy ilyen, akkor a pacifista vonatkoztatási rendszeren belül hadba szállni már nem bűn, hanem egy magasabb fokú morális imperatívusz.

Ez egy igen tiszta sor, amit minden pályakezdő Szent-György lovag már az alapkiképzés során elsajátít az alaki kiképzés és az őrszolgálat között.

Huntington csapdája

Honnan tudjuk, hogy egy Huntington-féle civilizációs, vagy pedig egy korlátozott háborúval van-e dolgunk? – teszi fel a fogós kérdést Robert C. Castel.

Az első probléma ezzel a világnézettel, hogy a sárkányok egy kipusztulóban lévő állatfaj, és nem olyan egyszerű Rodolfo cilinderéből előkotorni egyet. A mi Szent-György lovagunknak egyre satnyább, egyre alulfejlettebb sárkányokkal kell beérnie, egészen addig, ameddig egy kínai nylonzacskós papírsárkányt kaszabol donkihótés vehemenciával.

A második probléma a motivációk kérdésében rejlik.

A régi idők obsitosaiban volt egy jó adag cinikus opportunizmus. Ha a befektetés ár-érték arányban gyümölcsözőnek ígérkezett, akkor sohasem mondtak nemet egy kis csetepatéra. Ha viszont a kalkulus mérlege a negatív, vagy akár csak a bizonytalan felé billent, akkor jobbik eszükre hallgatva őseik véres kardját inkább hagyták a rozsdával marakodni.

A mi pacifistánk számára ilyen kalkulus nem létezik. Sőt, már a kalkulus gondolatát is erkölcstelennek, méltóságán alulinak találja. A kockázatelemzés és az ár-érték arány megfontolásai szerinte csak a kalmárszellemű pórnép kenyere. A mi félelem- és gáncs nélküli, erkölcsileg felsőbbrendű Szent-György lovagunk csak akkor harcol, ha senki sem vádolhatja azzal, hogy haszonlesésből teszi. Mivel nincs semmilyen racionális kalkulus, csak morális gerjedelem, dicső lovagunk keresztes hadjárata nem ismer se korlátot, se zabolát.

A harmadik probléma a félelem bére.

A régi idők obsitosa a zsigereiben érzi a háború rettenetét. A rettegés gyomorszorító érzése még megvan az izommemóriában. A vér, az égett hús és a kordit szaga ott kísért minden tábortűznél, és megrontja a hétvégi grillezést és a vadászatot. A halálfélelem génje ott guggol a génállománya legtetején.

A német kormánypártok háborúzni akarnak – a választók azonban nem annyira

„Zöldek = háborús uszítók!” – dühös tömeg és füttykoncert fogadta Északrajna-Vesztfáliában a zöldek társelnökét.

Ezzel szemben a legtöbb pacifista sohasem tapasztalta meg, hogy milyen a háború. Miért is tapasztalta volna? Egész élete a háború elutasításáról szól. Béketüntetésekről a rakétabázisok előtt, kenderfüstbe merülő beszélgetésekről egy erőszakmentes, jobb világról, a történelem végéről stb.

A háború számára csupán egy elvont fogalom, valami nagyon gonosz dolog, beékelődve a démonológia totemoszlopába a klímaváltozás és Donald Trump közé.

Azután, amikor jön a felismerés, hogy van valami odakint, ami meg a háborúnál is gonoszabb, akkor pacifistánk eldobja Clark Kent vastag feketekeretes szemüvegét, kigombolja a zakóját, és Sárkányölő Szent Györgyként lép ki a telefonfülkéből.

Mivel sohasem tapasztalta, tanulmányozta a háborút, nem retteg, még csak nem is tart tőle. Nem érez se félelmet, se inhibíciókat.

Mindent ellep a morális erekció agyköde.

Saul király óta az emberiség évezredeken át csak olyan vezetőket engedett közel az államgyeplőhöz, akik tudták és félték a háborút. Manapság a miniszoknyás hadügyminiszterek korát éljük. A miniszterelnökök is csak átutazóban vannak a hivatalukban, útban egy NGO éléről az ENSZ valamelyik ügynökségébe. De legalább az alatt a kis idő alatt, amit a bársonyszékben töltenek, nem kell aggódnunk.

Ha kell, meg fogják nyomni AZT a Gombot.

A választópolgárok nagy része is pont ennyire tájékozatlan és indifferens a háború kérdésével kapcsolatban. Mivel nem tudja, hogy miről van szó, bármit meg lehet vele etetni, ha a kenyéren és a cirkuszon kívül megkapja a napi erkölcsi dopamin-löketét.

A hosszú béke utolsó napjait éljük. A háttérben a pacifisták lázasan hordjak a rőzsét egy új világháború máglyájához.

Teszik ezt tiszta szívvel, meggyőződésből.

Santa simplicitas.

Nem kizárt, hogy nemsokára irigykedve fogunk visszaemlékezni azokra a régi szép időkre, amikor a háborús vezetőink még csak elpusztítani akarták ezt a világot, és nem megváltani.

Bernard-Henri Lévy: Megszabadulunk-e valaha is az „ostobák szocializmusától”?

A legnagyobb francia baloldali párt, a Lázadó Franciaország frakcióvezetője 38 képviselőtársának támogatásával Izraelt elítélő határozattervezetet nyújtott be.

Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.

“A pacifisták világháborúja” bejegyzéshez 25 hozzászólás

  1. Nem sok optimizmus sugárzik eme írásból, de legalább realista szemszögből szedte csokorba az önjelölt megmondóemberek igyekezetét a(z) (egy)más hímtagjával történő csalánverésre. Pedig a szájtátva bámuló nyáj megelégedne az élethosszig járó ingyenes WIFI-vel is.

  2. Őszinte csodálója vagyok Robert C.Castel-nek írásai már szépirodalmi szintre léptek, gazdag szókincse és az erdélyi emberekre jellemző elmaradhatatlan humora lenyűgöző. Meggyőződésem hogy zsidó emberhez méltón, mindent megtesz hogy műveltségét gyermekei is örököljék.

    • más kérdés hogy milyen zsidó ember az aki Hitlert tarja az utolsó nagy európai politikusnak…

  3. A régi idők obsitosai.

    Minden bizonnyal a szerző pontosan ismeri ezeket az obsitosokat.

    Hát, ennek a castelnek sincs problémája, ha a saját szalmabábu jával kell vitatkozni.

    Kidobott idő volt ezt elolvasni.

    • Ott van neked a megaintelligens, jövőbelátó, saját véleménybuborékjában vágyvezérelt gondolatmenetekkel támogatott álomvilág a 444-en, hvg-n és társain XD Ti még azt se veszitek észre, ha bilibe lóg a kezetek és már marja a húgy.

      • Mi az, hogy „ti”?

        Nem ismered a magyar személyes névmásokat.vagy csak inszinuatív mocskolodást szeretnél?

        Mert ez kevés ahhoz, hogy egy vadbarom cionistát védj😁

        • Mi az hogy ti? Nem ismered a magyar személyes névmásokat? Pont után új mondat kezdődik, a mocskolódásban pedig a jelzett helyen adódik egy hosszú ó.
          Hogy neked mi a kevés, magánügyed.

          • Látom, nem csak a helyesírással, de a szövegértelmezéssel is vannak gondjaid. Viszont nem vagyok gyógypedagógus, meg gyakorló pszichológus sem, úgyhogy a továbbiakban forduljon orvosához és gyógyszerészéhez a kedves beteg!

  4. Ugyanaz zöldben, sokadszor Casteltől. Hamis és tele önellentmondásokkal. Nyilván vannak értéktelen széplelkek, nyilván vannak hamis próféták, nyilván vannak ócska karrieristák és nyilván vannak hülyék. Ezekre építi itt Castel az érvelését. Nyilvánvaló dolgok bevetésével becsempészi a hamis üzenetet. Régi fogás az áltudományos bóvlikat eladni akarók és összeesküvés-elméletek terjesztői között.

    De alapjában véve nem erről és ezekről van szó, hanem egy választásról két dolog között.

    Egy háborúval, atomfegyver bevetésével zsaroló, terjeszkedni-diktálni akaró agresszornak engedelmeskedni kell-e, le kell-e feküdni neki, hogy ne eszkalálja tovább a háborút, vagy élni kell az önvédelem jogával és lehetőségével.
    Castel az előbbi mellett agitál folyamatosan. Ő tudja, miért…
    Amíg az Ukrajnába behatolók elleni védekezés folyik Ukrajna területén, minden segítség ehhez jogos, legitim és szükséges. Tiszta sor!!!

  5. Sajnos az egész gondolatmenet hamis, szalmabábérveken alapul. Ukrajnát alapjából nem idealista vagy morális megfontolásból kell megszabadítani az oroszok karmából. Ezt senki nem is gondolja így. Ha mégis ez lenne a fő motiváció, akkor már 2014-ben ugyanígy elkezdte volna önteni a Nyugat a segítséget Kijevnek. Ez pontosan azért nem történt meg, mert az idealista megfontolásokat a politikusok nagyon könnyen félre tudják tenni. Amit viszont nem lehet félretenni, az az orosz birodalomépítés elleni védekezés.

    Putyin maga jelentette ki világosan, hogy a NATO-nak vissza kell takarodnia az 1989-es határai mögé, mert Kelet-Európa orosz érdekszféra. Az is elég egyértelmű, hogy ennek a célnak az elérése érdekében a mai Oroszország hajlandó emberszázezreket feláldozni, tízmilliók életét tönkretenni és egész országokat dönteni romba.

    Na ez a törekvés az, aminek még Ukrajnában az útját kell állni, és ezért kell minden segítséget megadni az ukránoknak ebben a háborúban. Hogy Putyin meg a Wagner börtönökben toborzott, szadista gyilkosai ne Varsóban, Prágában meg Budapesten akarjanak nácitlanítani legközelebb. Vagy ha akarni akarnának is, ne legyen alkalmuk megpróbálni.

    • Tehat ha kell akar a nacik is jok, penzeljuk oket? Mert vannak a jo nacik akik „nekunk” dolgoznak, meg vannak a csunya gonosz nacik akik a sajat orszagukban nemzeti erteket kepviselnek a beszivargo idegenekkel vagy eppen a 80-eve a nyakukon ulo kommunistakkal szemben? Mostakkorhogyisvanez?

      Az USA-nak – kulonosen 1945 utan – semmi erkolcsi alapja sem maradt hogy ebben a vilagban barmifele pozitiv erteket kepviseljen… a sajat orszagukat sem kepesek iranyitani, de a vilag is kellene.

      Ja es akkor mar hasonlitsuk ossze a mai Kijevet Hanoi-val, Drezdaval, Hirosimaval… vagy Budapesttel 1945ben.

  6. Nagyon jó írás.
    Annyival egészíteném ki, hogy amiról a szerző ír, a fogalmatlan pacifisták, az csak a második sor.
    Az első sorban, a parancsnoki lánc tetején bizony hideg, számító és kíméletlen „micsodák” ülnek.

  7. „Mindent ellep a morális erekció agyköde.”
    ennél zseniálisabb és találóbb megfogalmazással még nem találkoztam, ebben benne van az a szemellenzős, elborult pszichózis amiből a lehető leghamarabb ki kellene lépni, a döntéshozóknak legalábbis…

  8. A szerző szokás szerint kíméletlen módon tükröt tart a mai világ elé.
    Amit látunk , az nem a tükör hibája.
    Szorgalmasan bólogatva fogják majd olvasni az írásait a tábortűz mellett.
    Egy barlangban , az atomháború túlélői. Nem lesznek sokan …

  9. Emberekből kiveszett a racionalitás és a III.vh-tól való félelem és ironikus , hogy azok a vezetőink sodorják a világot ebe megosztott kétségbeejtő helyzetbe akik pár éve még az egész világ összefogásának szükségességét hangoztatták az emberiség megmentése érdekébe. Jó írás.

  10. Ezzel a logikával akkor Hitlert is hagyni kellett volna, hogy tegyen amit akar, de akkor nem lenne most itt Castel, hogy előadja ezt a zavaros szónoklatot ami úgy moralizál, hogy közben szidja a moralistákat és úgy pacifista, hogy közben az agressziót támogatja.

    Ki fog világháborúzni? Mert senki nem akar csatlakozni Putyin értelmetlen háborújához és senki nem akarja Oroszországot megtámadni. Akkor hogy lesz ebből világháború? Csak akkor lehetne ha Putyin megtámadná a NATO-t is, de annyira még ő se bolond, hogy 30 ország ellen nyisson új frontot amikor még Ukrajnával se bír.

    Nagyon elcseszte a vén KGB-s gazember, történelmi hibát követett el, most amikor kezd eljutni a tudatáig akkor meg fenyegetőzik és az obsitosainak is kiadja parancsba, hogy riogassanak. Pedig nem ezt kéne tennie, hanem hazaküldeni az orosz katonákat a családjaikhoz, hogy éljenek békében otthon, senki nem fogja követni őket Oroszországba.

    • De nem fogja Tilinkó, nem fogja. Nem fogja hazaküldeni az orosz katonákat senki a családjához. Legalábbis ebből kell kiindulni, és nem a vágyainkból. Ha pedig ez így van, akkor el kell végezni a szükséges kalkulust. Arra pedig nem vennék mérget, hogy „senki nem akar csatlakozni Putyin értelmetlen háborújához”. Legalábbis a Foreign Affairs Putyin-bérencséggel a legkevésbé sem vádolható elemzői arra jutottak, hogy Kína már nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja tétlenül tűrni Oroszország teljes vereségét. De a teljes vereséggel sok amerikai politikus sem ért egyet. Maga az amerikai külügyminiszter hűtötte legutóbb az ukrán hevületet (csak a február 24-i állapot visszaállítását jelölte meg célként, bár igazából, az erőviszonyok ismeretében még ez is ambíciózus cél), Mark Milley pedig egy sikeres ukrán offenzívát csak azért támogat, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítsék Putyint. Castel sem amellett érvel, hogy Ukrajnának bármibe bele kell törődnie, csak a vágyvezérelt, teljesen irracionális és a globális erőegyensúly megbomlásával fenyegető, felelőtlen célokat és nyilatkozatokat bírálja (amikből azért bőven akad), és amiket a túlhajtunk, tényleg eljuthatunk egy sötét forgatókönyvhöz. Ezt azért hiba volna teljesen kizárni. Sőt, az a hozzállás, ami ezt az óvatosságot eleve árulásnak bélyegzi, nevezhetjük ilyen hóbortos, háborús logikának.