A washingtoni bennfentesek körében az a vélemény uralkodik, hogy Biden 2024-ben indul a választáson. Arra is számítanak, hogy megnyeri.
A The Spectator szerkesztője Freddy Gray írt összeállítást arról, hogy Washingtonban 6 év Biden uralomra számítanak. Gray megjegyzi, hogy Biden kritikusai gyakran idézik a tényt, hogy az elnök állandóan vakációzik. 715 napból eddig 260-at töltött pihenéssel. Most jött például haza egy karibi nyaralásról.
„Ki gondolta volna, hogy a szabad világ vezetését részmunkaidősként is lehet végezni. És ennyi szabadidővel, valamint ilyen hatalommal és előnyökkel, miért lépne ki bármelyik büszke nyugdíjas bürokrata?”
– teszi fel a kérdést a szerkesztő.
„Még Biden szövetségesei is elismerik, hogy tekintélyes korához képest sem éppen fiatalos. Egyre törékenyebbnek tűnik, és kognitív képességei gyakran elhagyják. Valóban számíthat arra, hogy 2029 januárjáig, második ciklusa végéig, amikor nyolcvanhat éves lesz, el tudja látni feladatait? Megkockáztatom, hogy morbidnak tűnjön, de vajon eljut-e egyáltalán odáig?”
Gray megjegyzi, hogy hat hónappal korábban még azt beszélték a demokrata körökben, hogy az idős elnök nem fog indulni. Azonban ez a nézet mostanra megfordult. A belső értesülésekkel rendelkezők szerint Biden számára ez volt a karrier, amire egész életében vágyott és esze ágában sincs feladni azt.
A cikk szerint Biden szerencséje a nyár folyamán megváltozott. A Legfelsőbb Bíróság segített azzal, hogy hatályon kívül helyezte a Roe kontra Wade ítéletet, és az abortusz kérdését ismét az amerikai politika homlokterébe repítette. Trump megtette a magáét azzal, hogy bejelentette jelöltségét 2024-re.
„A demokrata szakértők hirtelen Biden „győzelmi sorozatáról” kezdtek beszélni. Elfogadott néhány nagy kiadási törvényjavaslatot, köztük egy jelentős diákadósság-csökkentő programot. Eközben Ukrajna, sok milliárdnyi, Biden által jóváhagyott katonai segéllyel megtámogatva, visszanyert néhány létfontosságú területet az orosz ellenségtől” – írja Gray, akik szerint ezt az elnök kellő győzelemnek vélte ahhoz, hogy folytassa.
„Washingtonban az a vicc, hogy az igazi főparancsnok a Fehér Ház kabinetfőnöke, Ron Klain, aki nagyban részt vesz a kormányzat szinte minden lépésében. Biden, a nagypapa elmormolhatja beszédeit a klímaváltozás fenyegetéséről és „a nemzetünk lelkéért folytatott folyamatos harcról”, de azon a szinten, amit a republikánus összeesküvés-elméletek hívei „a mély államnak” szeretnek nevezni, a demokraták komoly reálpolitikát folytatnak. Lehet, hogy az ukrajnai háború sokba kerül az USA-nak, de nem tragédia a hatalmas fosszilis tüzelőanyag-iparának: a cseppfolyósított földgáz és a kőolaj exportja 2022-ben tovább nőtt.
Az orosz Északi Áramlat gázvezetékek szabotálása – amit a legtöbb nyugati elemző Putyin nyakába varr – sok amerikai külpolitikai mágus régi célja volt. És most, hogy a Kreml kelet-európai mocsárba került, az Egyesült Államok Kínára, igazi stratégiai riválisára összpontosíthat”
– írja a szerző.
Biden a cikk szerint azért esélyes 2024-ben mert továbbra sincs nála esélyesebb. Kamala Harris, akit egykor nyilvánvaló utódjának gondoltak, semmiféle veszélyt nem jelent rá nézve. A szerző szerint Harris azon kevés politikus, aki mellett Biden kompetens szónoknak tűnik.
„A New York Times és a Washington Post folyamatosan közzétesz bennfentes listákat azokról a demokratákról, akik 2024-ben kihívhatják Bident pártja jelöltségéért. Ezek a cikkek inkább kattintásvadászatnak tűnnek, mint bármi másnak. A demokraták padsorai valójában reménytelenül tehetségtelenek” – jelenti ki Freddie Gray.
„A Biden-elnökség az amerikai demokrácia mély diszfunkcionalitásáról árulkodik. Lehet, hogy a kormányzat derűsen tekint az előttünk álló hónapokra, de a választók nagy többsége nem osztja ezt az érzést. A déli határon súlyos bevándorlási válság van. Az amerikaiak mintegy 63 százaléka úgy gondolja, hogy a nemzetük „rossz úton jár”. Az amerikai államkincstár a csökkenő inflációs adatokra és a robusztus foglalkoztatási statisztikákra hivatkozhat, de a fogyasztói bizalom közel évtizedes mélyponton van. Az amerikaiak közel 60 százaléka úgy véli, hogy az ország recesszióban van” – sorolja a szerző.
A cikk szerint a vezető demokraták soha nem mondanák ki hangosan, de titkos reményük egy keserű, nagyon jobboldali küzdelem a republikánus jelöltségért, amelyet Trump vagy megnyer, vagy szűken elveszít.
Az utóbbi forgatókönyv szerint Trump feltehetően duzzogna, és nem támogatná a republikánus jelöltet. Még az is lehet, hogy megpróbálkozik egy harmadik párti jelöltséggel, ami megosztaná a jobboldalt, és Biden második ciklusra jutna.
„Biden elnök beiktatási beszédében azt ígérte, hogy Trump „borzalmai” után „egyesíti az országot”. „A demokrácia értékes” – mondta. Ahhoz azonban, hogy újra győzni tudjon, az öregfiúnak szépen megosztottnak kell tartania Amerikát” – írja Gray.
Fotó: EPA/Sarah Silbiger / POOL
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.