Egy új német közvélemény-kutatás szerint szinte minden közintézmény iránt csökken a bizalom.
„Egyszerűen már nem tudom, kire szavazzak. Nem hiszem, hogy bármi különbség lenne” – morogta egy barátom, amikor karácsonykor Berlinben találkoztam vele egy sörre. És nincs egyedül. Egy új felmérés szerint az elmúlt egy évben összeomlott a németek politikusokba és közintézményekbe vetett bizalma – írja az UnHerden megjelent cikkében Katja Hoyer.
A politikával szembeni általános elégedetlenség persze nem újdonság, de a felmérés szerint a német lakosság bizalma elképesztő mértékben csökkent az őket irányító intézmények mindegyikében, a helyi közigazgatástól kezdve az Európai Unióig, amelyben már csak 31%-uk bízik.
A legnagyobb bizalomvesztést a szövetségi kormány és a kancellár szenvedte el, akik a tavalyi felméréshez képest 22, illetve 24%-ot veszítettek, és már csak a németek egyharmada bízik bennük.
Könnyű lenne ezeket a riasztó számokat a sok német számára rendkívül nehéz év eredményeként elkönyvelni. Az átlagos infláció 2022-ben 8% körüli volt, amely szám mögött még mindig az élelmiszerárak drasztikus emelkedése van (ötödével nőttek egy év alatt). Az ukrajnai háború és az ezzel járó energiaválság eszkalálódása szintén rosszul hatott a németek életszínvonalára.
A németországi Hessen tartomány például arról számolt be, hogy 2022-ben polgárai több mint egyharmaddal többet fizettek az energiaszámlájukért, és 27%-kal többet autójuk tankolásáért.
De a bizalom hirtelen visszaesése oly sok közintézmény iránt nem magyarázható csupán a gazdasági helyzettel – véli Hoyer. Személyes szinten egy nemrégiben végzett felmérés szerint a németek túlnyomó többsége 2022-t pozitív évnek látja, és várakozással tekint 2023 elé. Németországban élő barátaim és családtagjaim azt mondják nekem, hogy megértik, hogy a globális körülmények lehetetlenné teszik, hogy bármelyik kormány visszaállítsa azt a stabilitást, amelyet Németország oly sokáig élvezhetett.
Az ő problémájuk a bizalom kérdése. Úgy érzik, hogy az intézmények és az azokat betöltő politikusok nem értenek hozzá, és nem érdekli őket a közszolgálat.
Ezt a benyomást 2022-ben számos botrány szilárdította meg minden szinten. A magas rangú uniós politikusok ellen felhozott, Katargate-nek nevezett korrupciós vádak megerősítették az önző brüsszeli bürokratákról alkotott képet. A német kancellárt többször is összefüggésbe hozták egy több milliárd eurós adócsalási botránnyal. És még helyi szinten is aláásták a bizalmat olyan incidensek, mint a 2021-es berlini tartományi választások, amelyeket „rendszerszintű hibák” miatt érvénytelennek minősítettek, és amelyeket idén meg kell ismételni. Az ilyen incidensek együttesen sokakban azt a benyomást keltik, hogy a közintézményeket korrupció és inkompetencia sújtja.
A legkárosabb tényező azonban talán a kommunikáció. Úgy tűnik, hogy a politikusok minden szinten nem értenek hozzá, és ami még rosszabb, úgy tűnik, hogy ezt nem látják problémának. Amikor az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus 2022 elején eszkalálódott, a kancellár olyannyira visszafogottan viselkedett, hogy még a német közszolgálati televízió, az ARD is úgy csodálkozott:
„Hol van Olaf Scholz?”
Nemrégiben pedig védelmi miniszterét, Christine Lambrechtet kellett megvédenie „érzéketlen” újévi beszéde miatt, amely során az ünneplők tűzijátékozása közben beszélt az ukrajnai háborúról, „csak megkoronázza a kínos esetek sorozatát”, ahogy egy ellenzéki politikus fogalmazott.
A németek nemcsak a politikusaikban, hanem – ami még aggasztóbb – az intézményekben is elvesztették a bizalmukat – a helyi szintektől a nemzetek feletti szintekig minden szinten. Ennek ébresztőnek kellene lennie mindenki számára, aki közhivatalt visel, mivel ez az elégedetlenség mindig azoknak segít, akik radikális programokat kínálnak.
Minden ország közül Németországnak kellene tudnia leginkább, hogy a demokráciát soha nem szabad természetesnek venni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.