Az orosz bombázóhadjárat kezdete óta gyűjtöm az adatokat, böngészem az elemzéseket, újraolvasom a történelmi esettanulmányokat. Mindeközben nem tudok megszabadulni az érzéstől, hogy úgy jártunk, mint az egyszeri sakkmester. A gyalogokat húzogatjuk lázasan, és közben elnézzük az ellenfél vezérét. Annyira elmerülünk a részletekben, hogy szem elől tévesztjük a lényeget. Robert C. Castel elemzése.
Ami az adatok gyűjtését illeti, már abban nincs sok köszönet. Az 1999-és koszovói háború folyamán a NATO hatalmas katonai hírszerzési apparátusa duhajul optimista jelentéseket közölt a szerb fegyveres erőknek okozott veszteségekről. A harcok lezárásával azután bekövetkezett az, amitől a katonai elemzők mindennél jobban rettegnek.
A tegnap harcterei a ma turisztikai látványosságaivá váltak. Rövid idő alatt a bárki által megszámolható kilőtt szerb harc járművek listája, a több százról a néhány tucatra töpörödött.
Azóta mindannyian búsabbak, de bölcsebbek lettünk, már nem várjuk meg a harctéri turistaszezon beköszöntét. Indulásból igen kevés hitelt adtunk a hadviselő felek és a titkosszolgálatokként számontartott propagandisták adatainak. Azok, akik belülről is látták a katonai bürokráciák működését, tisztában vannak vele, hogy ezek még a saját leltárukat sem tudják revízióképessé tenni, nemhogy felmérni az ellenségét. Sajnos ez korántsem üres poénkodás. Néhány nappal ezelőtt röppent világgá a hír, hogy a világelsőnek számító ötszögletű hadügyminisztériumnak a sokadik nekifutásra sem sikerült abszolválnia az obligát könyvvizsgálatot. Ha pedig nekik nem megy, akkor mit várhatunk el az oroszoktól vagy az ukránoktól?
Summa summarum,
ami a számadatokat illeti, a legjobb, ha férfiasan beismerjük, hogy igazából semmit sem tudunk.
Az elemzésekkel sem sokkal jobb a helyzet.
Minden egy szilárd archimédeszi ponttal kezdődik. Ez a pont vagy az ukránok, vagy az oroszok elkerülhetetlen győzelme, és ezen a ponton megkapaszkodva azután már gyerekjáték kifordítani a sarkaiból a földet. Az általunk dédelgetett okozati lánc dominói fegyelmezett katonákként sorakoznak fel egymás mögött, és precízen egymásra borulva rajzolják ki az egyetlen lehetséges kimenetelt.
De ezen a téren szerencsére nem minden negatív. Néha belebotlok egy-egy brilliáns fiatal elemzőbe, akik olyan összefüggésekre mutatnak rá, amikről én még csak nem is álmodtam. Ez a korcsoport a még meg nem szerzett tudásanyag hiányát kreativitással és gondolati rugalmassággal pótolja. Ha fogcsikorgatva is, de be kell ismernem, hogy igen hatékonyan.
Ami a legelkeserítőbb az orosz bombázóhadjárat nyomán hömpölygő betűáradatban, az a történelemmel szembeni teljes indifferencia. Amire szükség van az érveink alátámasztására, az YouTube-ból, History Channel-ből beszerezhető. A laikusok által is jól ismert történelmi eseteket vég nélkül recikláljuk, a valós múlt komplex és ellentmondásos történései egyoldalú, ideológiai Moebius-szalagokká válnak. A verkli pedig végtelenítve nyekergi ugyanazt a dallamot:
„A Blitz nem működött: nem működött Hamburgban, Drezdában, Tokióban, de Koreában meg Vietnámban sem. A stratégiai bombázás marhaság mert nem működik. Putyin újra tévedett”.
Hogy ez valóban így van-e, és hogy mik a tanulságai a legrelevánsabb, időben és technológiában a jelenlegihez legközelebb álló esettanulmányoknak? Ezeket a kérdéseket sajnos senki sem teszi fel. Mik a tanulságai Koszovónak, Iraknak, Libanonnak? Mik a tanulságai a specifikusan az elektromos infrastruktúrák ellen viselt bombázó kampányoknak Koreában, Vietnamban, a Sivatagi Vihar hadműveletben, Szerbiában stb.? Senki sem beszél erről, mert ellentmondásos és komplex tanulságokról van szó, amik nem illenek bele egyik fel narratívájába sem.
Az egész leginkább egy madárijesztőállítás–olimpiára emlékeztet, a legmagvasabb, legveretesebb schopenhaueri hagyomány szerint. Ahelyett, hogy komolyan vennénk a kérdést, és megbirkóznánk vele, a karikatúráját mutatjuk be és azzal hadakozunk.
„Pusztán stratégiai bombázással nem lehet háborút nyerni”
ismételgetik orrvérzésig. De állította-e egyáltalán bárki, a két világháború közötti bombázó próféták – Douhet, Trenchard, Mitchell stb.- után, hogy a dolog lehetséges? Nincsenek se csodafegyverek, se csoda-doktrínák. A stratégiai bombázás csupán egy eszköz a hadviselés eszköztárából.
A győzelem a különböző eszközök együttes felhasználásának az eredménye.
Egy másik ilyen madárijesztő a gazdasági és az operációkutatási redukcionizmus. Azok, akik kiszámolták március elején, hogy a Javelin alacsonyabb árából kifolyólag május idusában fog kimúlni az utolsó orosz tank, most hasonló kalkulusokat gyártanak. Az egyik oldal narratívájában az orosz cirkálórakéták mókatára ürül ki minden vasár- illetve ünnepnapon, a másik oldal pedig heti szinten temeti az ukrán energiagazdaságot.
Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a számítógépjeink megteremtettek minket a saját képmásukra, bináris lényekké téve minket. Csak az jut el a tudatunkig, ami vagy egy, vagy nulla. Az árnyalt gondolkodás analóg óraműveit már réges-régen a roncstelepre száműztük.
Pedig, ha kicsit mélyebben belekotorunk a stratégiai bombázás esettanulmányaiba, akkor az ismert kliséken túl néhány igen érdekes meglátással, tanulsággal találkozunk. Csupán annyit kell tennünk hogy feltesszük a legkézenfekvőbb kérdéseket.
Vegyük például az unalomig emlegetett 1940-1941-es Blitzet. Mi volt a németek célja ezzel a stratégiai bombázókampánnyal?
A brit lakosság, illetve a brit politikai vezetés moráljának a megtörése? A brit hadigazdaság összezúzása? Ha voltak is ilyen hosszútávú stratégiai céljaik, ezeknél jóval fontosabb és sürgetőbb volt a légihadjárat műveleti logikája. A hátország támadásával egy olyan anyagcsatát kényszeríteni a brit légierőre, aminek a végeredménye a brit vadászrepülőszázadok felmorzsolása, és a légifölény megszerzése lett volna. A légifölény megszerzése nélkül ugyanis a normann hódítás 20. századi változata biztos kudarcra volt ítélve.
A német Blitz analógiájából kiindulva, egyáltalán nem kizárt, hogy az orosz Blitz célpontja Ukrajnában valójában nem is az energia-infrastruktúra, hanem valami egészen más. Az energia-infrastruktúra csupán a csali szerepét tölti be.
Az orosz Blitz valódi célpontja az az integrált ukrán légvédelmi rendszer,
ami a múlt év elején alaposan megnyirbálta az orosz légierő szárnyait. Ez a légvédelmi rendszer volt az, ami megakadályozta az oroszokat abban, hogy Ukrajnában is a szíriai forgatókönyvet alkalmazzák. Az orosz hadsereg logisztikai kálváriája akkor vált örökfilmé, amikor az orosz légierő nem tudta repülő tüzérségként támogatni a harcoló csapatokat, és a háború egy hagyományos tüzérségi háborúvá atavizálódott.
Az energia-infrastruktúra egy olyan nagystratégiai értéket képvisel, amit Ukrajnának mindenáron meg kell védenie. Az energiahálózat védelmének a terhe egy olyan légvédelmi rendszerre zúdult, ami meglehetősen kimerült az ukrán légtér, és ezen belül a fronton harcoló ukrán csapatok védelmében. Az orosz bombázóhadjárat tömege, időzítése, intenzitása és többirányúsága arra van optimálva, hogy a lehető legnagyobb terhet rója az ukrán légvédelemre. A sajtóban gyakran emlegetett mérce, a sikeres lelövések arányszáma teljesen félrevezető. Ebben a megmérettetésben ugyanis
nem az a lényeg, hogy az oroszoknak hány csapásmérőeszköze talál célba, hanem az hogy Ukrajnának hány légvédelmi rakétája maradt.
A dollárt a dollárért alapú összehasonlítás is félrevezető. Az oroszoknak megéri elveszteni egy drága cirkáló robotrepülőgépet, ha ezzel ki tudnak pipálni fel tucat “olcsó” ukrán S-300-ast. Az oroszok szempontjából teljesen “jó üzlet” úgy fejezni be ezt a kampányt, hogy egyetlen modern csapásmérőeszközük sem marad raktáron, ha ezzel sikerül felszámolniuk az ukrán légvédelmet.
A többit majd elvégzi az orosz légierő.
De mi van a Nyugatról érkező légvédelmi rendszerekkel, kérdezhetné valaki. A jóval modernebb NASAMS, Patriot stb. eszközökkel? A válasz erre a teljesen valid érvre két részre oszlik. Egyrészt a Nyugat valószínűleg nem rendelkezik elég fegyverrel ahhoz ahhoz, hogy egy teljesen új légvédelmi rendszert építsen ki egy Ukrajna méretű országban. Másrészt, fontos szem előtt tartani, hogy a “légvédelmi rendszer” – ben a hangsúly a “rendszeren” van. Egy magányos Patriot üteg egy meglehetősen hatékony, néhány tucat kilométer átmérőjű kupolát tud borítani a közvetlen környezete fölé. A NASAMS-ok harci repülőgépektől örökölt rakétai hasonlóan hatékony helyi védelmet szolgáltathatnak. Még a múzeumokból tetemrehívott Hawk rendszerek is hasznos szolgálatot tehetnek. Amit azonban ez a nyugati légvédelmi “motley crew” nem tud, az rendszerként működni. Vitathatatlan, hogy az egyedi eszköz szintjén Ukrajna saját légvédelmi rendszere jóval elmaradottabb volt, mint az új nyugati eszközök. Ezt viszont bőségesen ellensúlyozta az a tény, hogy ezek a sokszor több évtizedes eszközök egy egységes rendszerbe voltak integrálva, ami egy több rétegű vaskupolát borított Ukrajna fölé.
Ami az ukrán energia-infrastruktúra ricsaja mögött lezajlik az a régi, bizonyított hatékonyságú ukrán légvédelmi rendszer lassú felmorzsolása. Ha Ukrajna képes lesz arra, hogy a régi rendszer maradványaira, és az új nyugati vendégjátékosokra építve egy integrált légvédelmi rendszert alakítson ki, akkor a légifölény továbbra is vitatott marad. Ha viszont az orosz stratégiai bombázóhadjáratnak sikerül elérnie a valódi célját és Ukrajna hatékony légvédelem nélkül marad, akkor hamarosan a szíriai forgatókönyvből ismert képsorokat fogjuk látni Kelet-Európában is.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
Typo: Douhet lesz az a „Dohet”.
https://en.wikipedia.org/wiki/Giulio_Douhet
A támadó és védelmi/elhárító eszközök vetélkedése és párhuzamos fejlődése az antik idők óta létezik és napirenden van.
Az írás egyik alapgondolata, hogy a strategiai bomba-kampány elsődleges célja a védelmi eszköztár kimerítése, akár azon az áron, hogy kiürül a támadók eszköztára is (rakéta-arzenál). Az érv az lenne, hogy ezután akcióba léphetne egy másik fegyvernem, az orosz légierő.
Igenám, de a repülőgépek ellen más eszközöket vetnek be, mint a rakéták ellen. Ezt az eszköztárat nem merítette ki a rakéta-kampány. Az észlelő radar (és talán műholdas) rendszer továbbra is működik, az olcsó Stingerek száma jeletős, a légierő gépei ellen könnyebb és olcsóbb védekezni, mint rakéták ellen.
Nem tartom valószínűnek, hogy a nyugati ellátással a háta mögött tehetetlen lenne Ukrajna a légcsavaros, jóval hangsebesség alatti orosz stratégiai bombázókkal szemben, de még a modernebb, nagyobb sebességű vadász-bombázók sem sérthetetlenek.
A rakétaelhárító rendszerek nem azonosak a légierő elleni légvédelmi rendszerekkel!
Mindettől függetlenül – a gondolatmenet jogos lenne, ha Ukrajna egyedül vívná ezt a harcot. Készletei és gyártó kapacitása kimerülhetne (bár pl. a náci Németoszágé nem merült ki a háború utolsó évéig, csak nyersanyag ellátása). De Ukrajna nincs egyedül és az őt támogatók lehetőségei bőven maghaladják az oroszokét.
A Stinger egy ember által hordozható légvédelmi rakéta (MANPAD), amelyet az amerikai Raytheon vállalat fejleszt és gyárt. A világ egyik legelterjedtebb légelhárító fegyverének hatótávolsága mintegy 8 km és 3800 méteres magasságig hatásos.
https://hu.wikipedia.org/wiki/FIM%E2%80%9392_Stinger
Helikopter és csatarepülő ellen hatásos. Stratégiai bombázók magasabban járnak.
Az egyetlen komoly előnye az egyszerű használat. Afganisztán volt a legjobb példa.
A legfiatalabb használója 12 éves volt. A legidősebb pedig 82 éves …
Én úgy értettem a cikket, hogy most nincs megfelelő harctéri légitámogatás, de majd lehet, ha kimerül az ukrán légvédelem. akkor nem kell annyit ágyúzni, mert jöhetnek a nem statégiai, hanem a szárazföldi csapatokat támogató repülők.
Ha elfogynak a rakéták , lesz ott minden , mint a jó boltban …
Van szerencsém azzal büszkélkedni, hogy hasonlót írtam a Mandineren még októberben:
packó 2022. október 22. 16:06
122
@Zolotarjov
A legnagyobb ukrán kár, hogy elhasználják a légvédelmüket. Felszállhat az orosz légierő. Akkor annyi a fronton is az ukránoknak.
Ismét egy fénycsóva a homályba. Gondolom megint elvakít pár vágyvezéretl kritikust, de a többiek látni fognak. Köszi!
Ismét egy vágyvezérelt homálykeltés ami hamis ábrándokba kergeti a próféta rajongóit, de akik nem vakok látják, hogy ez is csak dilettáns bullshit.
Esetleg valami cáfolatot is ide rakhattál volna a parafrázis helyett. Így kénytelen vagyok azt gondolni, hogy csak trollkodsz.
A német blitz félreértelmezéséről Írtam egy másik hozzászólásban. Amúgy nem sok állítás hangzik el, inkább csak önmagát fényezi és mások véleményét ócsárolja konkrétumok nélkül. Ha nincsenek állítások nincs mit cáfolni, ilyenek a jó jósok is, kellően homályos próféciákat adnak. A végkövetkeztetés is zseniális, vagy kitart az ukrán légvédelem vagy nem, így aztán bármi lesz a jós elmondhatja, hogy igaza lett.
Szóval csak trollkodsz. Gondoltam.
Szerintem Castel trollkodik, te meg csak eteted a trollot.
Ha nem vagy tisztában az internetes troll fogalmával se, akkor már nem csodálkozok azon, hogy egy elemzést se vagy képes megkülönböztetni a jóslatoktól.
Elemezni az elemzők szoktak. Az ő elemzéseik nem is olyan fekete-fehérek mint az egy oldalra játszó propahandisták agitációja és a jósok próféciái.
A propagandistákról előre lehet tudni mit fognak jósolni, a tények sem téríthetik el őket, Castel is ilyen, az eseményektől függetlenül ő mindig Putyin elkerülhetetlen győzelmét fogja jósolni, ezért nem elemző, csak egy propaganda-próféta.
Csak a tényeket és a belőlük levonható következtetéseket sorolja – ami ugye csak a te olvasatodban jóslat. Igaz, az általa felsorolt tényeket nem nagyon igyekszel cáfolni, ám ehelyett mellé beszélsz.
Milyen tényeket cáfoljak? Konkrétan nevezd meg ezeket a tényeket, ne csak mellébeszélj.
Én már konkrétan megcáfoltam azt a jóslatát, hogy az ukrán társadalom összeomlik a télen. De konkrétan cáfolom azt a jóslatát is, hogy az Ukrajnának adott Stingerekkel európai repülőgépeket fognak lelőni, a Javelinekkel meg európai ammónia tárolókat, ez se történt meg.
Én cáfoltam már több konkrét dolgot is, most rajtad a sor, hogy ne csak mellébeszélj, hanem konkrétan mond meg miben volt igaza a prófétádnak.
Nem én állítottam, hogy Castel jósol, hanem te, olyan dolgokat tulajdonítva neki, amit nem mondott. Semmivel nem támasztottad alá, tehát mellébeszélsz.
Amiket tőle említettem azokat ezen az oldalon írta, ezeket ő jósolta és nem váltak valóra.
Konkrétan leírtam milyen téves jóslatai voltak, te viszont csak mellébeszélsz.
Nem. Nem „jósolt” semmit. Elemezte a lehetőségeket. Ha megértési nehézségeid vannak, annak nem Castel az oka.
Nem. Nem „elemzett” semmit. Az elemzők az eseményekhez igazítják az elemzésüket. A propagandisták az eseményeket igazítják a propagandájukhoz. Az elemzőket azért olvassák, hogy új adatokat és azok értelmezését hallják. A propagandistákat azért olvassák, hogy a saját véleményük megerősítését hallják.
Castel propagandista. Előre lehet tudni mit fog írni, mindig ugyanazt írja, a hanyatló nyugat bukását vizionálja és Putyin elkerülhetetlen győzelmét hirdeti. Te azért szereted mert ezt akarod hallani és ezt megkapod tőle, de ez nem elemzés, csak reményt ad a putyinistáknak a jóslataival.
Igaz, cáfolattal még mindig nem tudtál szolgálni, de kitartóan nyomod a dőreségeidet.
Mit cáfoljak még? Konkrétan megcáfoltam már több jóslatát ami nem vált valóra. Te még semmi konkrétumot nem említettél, ha csak üres locsogásra vagy képes és semmi idézhető dolgot nem vagy hajlandó mondani csak mellébeszélsz akkor inkább hagyjuk.
Nem „jósolt” semmit, amúgy meg a jóslatokat a valóság cáfolja meg. Tőlem miféle konkrétumot vársz ezen kívül? 😆
Tőled már semmilyet, ha eddig nem tudtad egy konkrét példával se alátámasztani a véleményedet, akkor már nem is fogod.
Fogyaszd csak tovább Castel jóslatait és reménykedj, hogy bejönnek, de vigyázz mert a valóság jön szembe.
Ne etesd, kitartó – valami szeren van
Eme konkrét cáfolataid ôszintén remélem igaz próféciák is maradnak. Mert emlékezz, ugyebár a jugó háborúból az a rengeteg fegyver majd csak utána áramlott be az EU országaiba, nem közben.
Drezda szétbombázása értelmetlen, és mondjuk ki aljas akció volt. Akkor értelmes dolog a bombázás, ha a bombákat arra használják amire valók. Az ellenséges erők, állások szétveréséhez. Legyen az egy bunker (vannak már mélyre hatoló bombák) vagy egy védősánc. Célszerű dolog a repülőterek, rakétasílók és a radarok célzott bombázása. Ugyanis egy korszerű bomba az elég drága, többszintes ház építhető az árán. Nem a leszórt bombák száma a döntő, hanem az érzékeny célpontok megsemmisítése. Egy vasúti csomópont eltüntetése sokkal fontosabb, mint egy városközpont lerombolása.
A leszòrt bombák mennyisége is tényezô ám, ha a vezénylô tábornok százalékot kap a gyártótól. (Ld Joseph Heller: a 22-es csapdája.)
Törökországból ki kellett vonni a német Patriot rakétákat , mert valakik átvették felettük az irányítást.
Ami egyszer megtörtént , megtörténhet máskor is.
Jelenleg a Nyugat a saját készleteinek rovására fegyverzi fel Ukrajnát. Meddig tűri ezt Oroszország ?
Mikor kezdi el destabilizálni ezeket az országokat , csak azért , hogy a saját dolgukkal foglalkozzanak ?
Meg persze milyen eszközökkel ? Mert eszközök hiányát senki sem említi , szóval lesz itt baj , de sok !
Izrael éppen ezért igyekszik kimaradni ebből az egészből , annyira , amennyire csak tud …
Patriot raketaknak a sebessege k.b. 1,5 km per sec. Orosz hyperszonikus Kinchal raketaknak k.b.3 km per sec. Erdekes lesz figyelni a harcot.
Az elhárító rakétáknál nem a sebesség a fontos elsősorban, miután nem üldözésés futóversenyről van szó. A lényeg, hogy az elhárító rakéta megfelelő helyen legyen megfelelő időpontban, azaz az elhárítandó objektum közvetlen közelségében, annak pályályát keresztezve – és ott robbanjon.
Bármilyen gyors is egy rakéta, a pályálya kiszámítható (legalábbis egyes szakaszokra) és ezt ismerve, a sebességét is számításba véve kiszámítható, hogy melyik időpontban hol fog tartózkodni. Innen már gyerekjáték a megsemmisítés.
Ez kijátszható, ha a pályát és a sebességet repülés közben többször módosítják egy program szerint, de itt sem a sebesség nagysága a döntő.
Ezzel csak 3 gond van.
1. A kindzsal csak a felső légkörben ilyen gyors, a sűrűbb levegőben már nem.
2. Kindzsalból összesen van egy vagy két tucat, Patriot rakétából több ezer.
3. Az ára is olyan nagy, hogy felér egy tucat Patriot rakétával.
Putyin igazi idióta ha ezeket Ukrajnára lövi. Ezek célja az lett volna, hogy még az USA-ig is elérjenek és még az ő légvédelmük mellett is fenyegetést jelentsenek. Erre a bolond ellövöldözi őket a szomszédba. Ráadásul a romboló erejük nem nagyobb mint egy közönséges rakétáé, viszont sokkal költségesebb Ez Putyin V-2-ese, modern és drága, de nem változtat semmit, csak a propagandában durran nagyot.
Szerintem ez túl lett gondolva. A villamosenergia infrastruktúra bombázásának célja, egyszerű, ugyanaz, mint a NATO célja volt 1999-ben a szerb hálózat pusztításával. Legyen tartós áramszünet, a lakosság szenvedjen, a mindennapi normális élet legyen lehetetlen a hátországban is, kérdőjeleződjön meg bennük, hogy érdemes-e mindenáron folytatni a háborút és legyen egy nyomás a szavazópolgárokon, politikai vezetőkön, hogy inkább menjenek bele a tűzszünetbe, lezárásba.
Az erőműveket, alállomásokat sokkal nehezebb pótolni, mint a légvédelmi rakétákat. Ukrajna mögött ott van a NATO, annak hadiipara is, így nem kell attól tartani, hogy kifogynak légvédelmi rendszerekből. Ráadásul nem is csak a légvédelmi rendszerek jelentenek veszélyt az orosz repülőgépekre, hanem a kis kézi MANPADS fegyverek is (pl. Stinger). Így Oroszország biztosan nem fogja tudni elérni a teljes légtéruralmat a csatamezőkön.
Végül is, ez is egy anyagcsata, amit nagy valószínűséggel elveszítenek az oroszok, mert nem Ukrajnával, hanem a teljes NATO-val állnak szemben.
Még a történelemhez is dilettáns Castel. A német blitz nem a brit légierő felszámolására irányult hanem pont ez ellen hatott. Korábban a repterek és radarok voltak a célpont, de Hitlert annyira feldühítette egy Berlint ért bombázás, hogy London ellen fordította a bombázóit. Amikor már kezdett kritikussá válni a brit légierő helyzete ez a kontraproduktív lépés lehetőséget adott nekik, hogy rendezzék a soraikat és úgy megtépázzák a civileket bombázó német flottát, hogy végül meg is nyerték az angliai csatát.
A blitz pszichológiai szándéka is visszafelé sült el. Nem a megadásra késztette briteket, hanem csak még elszántabbá tette őket. Ukrajnában is ugyanez történt, a bombázott lakosság még kevésbé akar behódolni Putyinnak mint valaha. Az ukrán légvédelemhez pedig a civil infrastrukrúra bombázása óta csak úgy áradnak az eszközök: Iris-T, NASAMS, Gepárd, Crotale, Aspide, Samp-T, Hawk, Patriot.
Putyin blitze ugyanolyan kontraproduktív lett mint Hitleré.
nem véletlen, hogy itthon osztja az észt, és nem Izraelben, ott nem fér bele ekkora inkompetencia
Itt elkábíthat néhány embert azzal, hogy ő volt katona, de Izraelben ahol mindenki volt, kiröhögik az ilyen pojácát, aki a kötelező szolgálat után kinevezi önmagát biztonságpolitikai szakértőnek.
nagyon belelendültél. Kérlek folytasd Mester, taníts minket!!
„Csak úgy áradnak az eszközök”… ami egy vegyesboltra emlékeztet. A vegyes fegyverzet logisztikai/technikai, felhasználói/kiképzési rémálom.
egyetlen jóslatod se jött be eddig, te észlény
Szerintem az orosz haditerv sokkal összetettebb és nem korlátozódik csak a légierőkre. Ez a háború sohasem volt Blitzkrieg. Az oroszok is jól tudják, hogy még a németek is csak Hollandia méretű országokat tudtak egy csapásra elfoglalni. Ukrajna fokozatos felőrlése zajlik és az a cél, hogy az ukránok – mindegy hányan állnak mögöttük – feladják a harcot. A ruszkik nem sietnek. Ők még a 2025-re is terveznek, számukra a felőrlés a stratégiai cél. Lehetőleg ne merjenek tovább harcolni az ukránok.