Gyakran ér kritika azzal kapcsolatban, hogy szívtelen vagyok, hogy nem támogatom az ukrán nép legitim szabadságharcát a külső elnyomás ellen, hogy a szkepticizmusom a végső és teljes győzelemben az oroszok malmára hajtja a vizet stb. Robert C. Castel jegyzete.
Ami a szívtelenséget illeti, a dolognak ezt a részét le lehet szólózni a kardiológusommal. Ha kell, még papírt is képes kiállítani arról, hogy van szívem.
Ami pedig a kritika szubsztantív részét illeti, újra el kell mondanom, amit már ezerszer elmondtam, leírtam. Én nem vagyok hadviselő fél, sem propagandatöltelék a hadviselő nemzetek gulyáságyújában. Azt mondom, amit geopolitikai elemzőként pillanatnyilag helyesnek ítélek. Szakmailag, nem etikailag.
Az etikát hagyjuk meg az etikusoknak. Az ő dolguk megmondani, hogy egy háború jó-e vagy rossz. Az én dolgom megmondani, hogy megnyerhető-e, és ha igen, akkor hogyan.
A múltkor a szerkesztőm újra megkérdezte, hogy még mindig úgy látom-e a háború kimenetelét, mint a háború első napjaiban, és ha igen akkor miért? Azt feleltem, hogy igen, méghozzá azért, mert a háború a problémamegoldás művészete.
Az ukránoknak pedig ebben a háborúban aránytalanul több problémát kell megoldaniuk, mint az oroszoknak.
Megvédeni egy hátországot, energiát-vizet-élelmiszert biztosítani a városlakók millióinak és egybetartani egy gazdaságot meg egy társadalmat. Mindeközben meg kell vívni egy végtelenbe nyúló háborút is, egy egyre erősödő ellenféllel szemben. Mindez sokkal magasabb probléma kupac, mint katonát állítani és hadianyagot termelni.
A támadás problémája az elveszett terület visszaszerzésére egy sokkal összetettebb probléma, mint egy elfoglalt terület megtartásának a gondja. Télvíz idején a támadás sokkal több problémát vet fel, mint a védekezés.
Tüzérségi lőszert beszerezni egy maximálisan leterhelt szövetséges ipari háttérből és a világ másik végéből Ukrajnába szállítani sokkal összetettebb probléma, mint újraindítani az 50 éves gyártósorokat vagy “zöld folyosót” biztosítani az Észak-Koreából érkező tehervonatoknak.
Százezres nagyságrendű hadseregeket felállítani és fenntartani harmincmillió lakosból, sokkal nagyobb probléma, mint ugyanez a varázslat száznegyven millióból.
Energiát csempészni egy ostromlott ország fenntartására sokkal nagyobb probléma, mint néhány bőröndre való mikrochipet csempészni át a glóbusz leghosszabb határain.
Egy tüzérségi háborút sokkal nagyobb probléma megnyerni úgy, hogy többszörös hátrányban vagy, mint amikor a többszörös előny pozíciójából állsz neki a dolognak.
Ez csupán egy kurta listája a problémák és a problémamegoldás aszimmetriáinak ebben a háborúban. A lista tetszés szerint bővíthető, és fraktálként ugyanazt a mintázatot mutatja az elemzés valamennyi szintjén.
Azoknak pedig akik folyton azt ismételgetik, hogy az ukránok mögött ott van a Nyugat és főleg az USA segítsége, azt válaszolom, hogy ezek a szereplők elsősorban a saját problémáikat akarjak megoldani ezen a válságon keresztül és nem Ukrajna problémait.
Ukrajnának mindeddig sikerült a rossz problémait jobb problémákra cserélnie. Március elején a dilemma Kijev felmentése volt egy készülődő ostrom alól. December végén a dilemma már a következő ukrán csapás optimális iránya. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan újabb problémák ütöttek fel a fejüket, amikkel a háború elején Ukrajnának nem kellett megküzdenie – itt elsősorban az orosz stratégiai légi-offenzívára gondolok.
Oroszország problémai túlnyomó részükben katonai problémák. A Nyugat minden erőfeszítése, hogy nagyobb sávszélességben nagy-stratégiai problémákat kreáljanak Oroszországnak, mind ez idáig kudarcot vallott.
Ukrajna problémai főként nagy-stratégiai problémák és az élet minden részére kihatnak. A Nyugat minden erőfeszítésé ellenére sem sikerült többet elérnie, mint azt, hogy némiképp enyhíteni tudta ezeket a problémákat.
Egy válságot lehet növelni és lehet zsugorítani. Egy válság menetét lehet gyorsítani és lehet lassítani. Egy válságot meg lehet próbálni leegyszerűsíteni, de tovább is lehet bonyolítani. A háború eleje óta a Nyugat hozott egy sor döntést, amik a válságot egyre tágulóbbá, egyre gyorsulóbbá és egyre összetettebbé teszik. Nem kizárt, hogy a Nyugatnak megvannak az erőforrásai ennek a gyorsan halmozódó problématömegnek a kezelésére. Talán Oroszország is rendelkezik ezekkel az eszközökkel.
Ami viszont kétségtelen, hogy Ukrajna egyre kevesebbé képes megbirkózni a problémák egyre növekvő tömegével.
Mivel pedig a háború a problémamegoldás művészete volt és maradt, minden okunk megvan egy jó adag óvatos pesszimizmusra a kimenetelét illetőleg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
Vajon a valóság elemzésekor, hogy jön ide a szív? A kritikusok alaposan eltájolták magukat
Vajon a valóság elemzésekor, hogy jön ide a szív? A kritikusok alaposan eltájolták magukat
Peldaul azzal, ha a haborut barmifele „muveszetnek” nevezzuk, furcsa erzest kelthetunk a szenvedokben.
Ha az ukran bejarononknek, akinek a gyerekei es unokai a bombak elol menekulnek Ukrajnaban, leforditom ezt a cimet, valoszinuleg sirva fakad.
„Az etikát hagyjuk az etikusokra…” Ennyi.
Nem hinnem, hogy ez etikai kerdes. Inkabb empatia hiany.
Egy stratégiai elemzés minden esetben nélkülözi az empátiát.
Nem az elemzesrol irtam, hanem a cimrol.
Teljesen igazad van ebben a vitában a kommentjeidben!
Két különböző szál mentén megy itt az érvelés, Ezek, úgy tünhet, nincsenek kapcsolatban egymással és önmagukban tárgyalandók. Ilyen a szigorúan vett hadászati kérdésekre szorítkozó helyzet – és esélyelemzés az egyik oldalon, míg az erkölcsi, emberi szempontok , a „kinek van igaza” kérdés képbe illesztésének a szándéka a másik oldalon.
Az egyik oldal, a „racionalista”, nem győzi hangsúlyozni, hogy a tények tárgyi, mechanikus számbavétele, a száraz számok diktálta „valóságból” levonható következtetések az egyetlen helyes módszer a helyzet és az esélyek reális megítélésére. Az emberi oldal, az érzelmi megközelítés nem a tárgyhoz tartozik, sőt még a politaikai motiváció diktálta döntések is hátra szorulnak a számok diktálta valósághoz képest.
Pedig nagyon nem így van!!!! A kettő szervesen összetartozik és alapvetően befolyásolja egymást. Az egyik érv, amin röviden túl is lehet lépni, hogy az emberi-érzelmi szempontok már csak azért sem mellőzhetők, miután a háborúkat emberek vívják és még a gépesített hadviselésben is emberek hozzák a fontos döntéseket.
A másik, nem új nézőpont, hogy a propaganda, az érzelmi befolyásolás egy nagyhatású fegyvernem egy saját hadszíntéren! Biztosítani igyekszik egy egyetértő, támogató hátországot, ami nélkül háborút nyerni nem lehet! A motiváció hiányával felszerelt hadsereggel sem. Ez alapvető dolog. Igaz az ellenkezője is, a motiváció tényezője döntő szempont lehet az ellenállás sikerében (pl. lásd SZU 1941-től a 2. világháborúban).
Hazugsággal, agymosással, a valós tények, szándékok, események félremagyarázásával, ellhallgatásával, és hamis érvelésekkel, fülsiketítő egyoldalú propaganda-úthehgerrel sokáig sikereket lehet elérni. De végső soron nem kerülhető meg az a kérdés (már csak a hátország és a haderő motivációja miatt sem), hogy a jogosság és az emberi, erkölcsi értékek kinek az oldalán állnak. Talán naiv nézőpont, de ez végső soron mégsem választható el a szigorúan a technikai hadviselés „problémamegoldásra” koncentráló oldalától.
Tárgyalták ezt már Napoleontól Sztalinig (hogy csak az utolsó pár évszázadra korlátozódjunk) sokan. (Hány nem motivált katonával ér fel egy motivált harcos, ill. hány hadosztálya is van a Vatikánnak…)
Gazdasági potenciál, haderő nagyság és technikai szint az egyik oldalon, politikai döntéshozatal, ezek motivációi és támogatottsága (propaganda és ellenpropaganda), valamint az áldozatvállalás megalapozottsága a másik oldalon – ez a hadszíntér. Ez utóbbi erős befolyással van az előbbire – ezügyben folyik a harc a vértelen, ám döntő hatású propaganda-fronton.
Közte helyezkednek el a pillanatnyi érdekeiket prioritáló haszonlesők és helyezkedők – de ez alig tartozik ide.
A cikk szerzője viszont sehová sem vezető utra vinne már az első mondatában. Nem szívről szóló számonkérésről lenne szó esetében, hanem motivációról szólóról, véleményem szerint
Márpedig a fogalmazásnak a címről kell szólnia.
Ez a beismerése annak, hogy erkölcstelen. Ennyi.
Egy geopolitikai elemzésnek az erkölcshöz semmi köze. Ha egy ilyen elemzés etikai, erkölcsi, morális és egyéb, nem a tárgyhoz tartozó megfontolásokat tartalmaz, az tévútra visz.
Inkább a morális nihilizmus az ami tévútra visz. Akik elvesztik az erkölcsi érzéküket azok tudnak leginkább elszakadni a valóságtól.
Hitler morális lezüllése is mentális leépüléshez vezetett. Putyint is az erkölcsi leépülés vezette olyan valóságtól elrugaszkodott tévképzetekbe, hogy virággal várják őt Ukrajnában, a hadsereg átáll hozzá és két hét alatt övé lesz az ország.
Az évszázad legnagyobb háborúját robbantották ki ilyen erkölcsileg és értelmileg is téves illúziók miatt és Castel is ezeket a züllött téveszméket terjeszti.
Te összekevered az érzelmi alapon értékelt helyzetet egy objektív helyzetelemzéssel. A helyzetelemzésnek semmi köze az érzelmekhez.
Te kevered össze az objektív helyzetelemzést az érzelmi alapú vágyvezérelt gondolkodással. Amit Castel művel az az agresszor párti wishful thinking. Azért akkora sztár a putyinisták között és azért csak ott, mert az ő vágyaikat elégítik ki a jóslatai.
A valóság viszont nem köteles Castel vágyaihoz igazodni és eddig egyik jóslata sem vált valóra. Olvasgasd csak a korai „elemzéseit” a háború elejéről, hogy mi vált valóra azokból. Ő is csak a propaganda kitalációit ismételgeti, képtelen megkülönböztetni a dezinformációt a valóságtól.
Nem. Amit Castel művel, az pont az ellentéte a vágyvezérelt moralizálásnak. A tényekre alapozva értékeli az aktuális helyzetet, történelmi tapasztalatokra, adatokra támaszkodva, mentesen mindenféle értékítélettől. Ez viszont csípi a szemét azoknak a megmondóembereknek, akik a vágyaikhoz akarják hajlítani a tényeket. Amúgy meg egy elemző nem jós, következtetésképpen aki a felvázolt lehetőségek mindegyikét számon akarja kérni rajta, az jobban el van tévedve, mint eszkimó gyerek a Kalaháriban.
A tényeken rendre elbuknak Castel vágyvezérelt jóslatai. Ha igaza lett volna a nyugati segítség el sem jutott volna a frontra, az orosz offenzívát megállítani se tudták volna, nemhogy visszafordítani.
Az objektív valóság próbáját nem állták ki az „elemzésnek” titulált jóslatai, a tények felülírták őket.
De a putyinisták imádják őt mert rendületlenül jósolja tovább a vezérük dicsőséges győzelmét és ez táplálja bennük a reményt. Az ő sztárjuk Castel, de az igazi elemzők közt nincs helye.
Mint mondtam, az elemző nem jós, az elemzés nem jóslat. Castel minden esetben tényeket sorolt fel történelmi példákkal alátámasztva. Az, hogy a putyinisták mit szeretnek vagy mit nem ebben az összefüggésben lényegtelen.
Mint mondtam, Castel nem elemző csak propagandista. A tényekkel hadilábon áll, a putyinisták azért szeretik mert azt mondja nekik amit hallani akarnak.
Castel, Spöttle és Nógrádi kóklerek, nem elemzők. Kiszolgálják azokat akik putyini propagandára vágynak.
Szerencsére a jóslataik nem válnak valóra, különben az orosz seregek már a határunkon sorakoznának.
Egyetlen Castel-jóslatot se tudsz mondani, mivel soha, sehol semmit nem „jósolt” meg. Innentől pedig nem mérvadó, amiket tartasz róla.
Már több jóslatát is mondtam ami elbukott. Azt jósolta, hogy az orosz offenzívát nem lehet majd megállítani. Meg lehetett. Azt is jósolta, hogy a nyugati segítség oda se fog érni a frontra. Odaért.
Putyin hívei tapsoltak neki mert azt mondta amit hallani akartak. Aztán szembe jött a valóság ami nem olyan volt mint a propagandisták jóslatai.
Castel egy kókler jövendőmondó, de a próféciái csupán a Putyin-hívek vágyait mutatják meg.
Nem. Egyetlen „jóslatát” se mondtad, mert mint fentebb többször kifejtettem, egy elemző nem jósol. Amúgy meg soha sehol nem mondott olyat, hogy a segítség nem ér oda, vagy az oroszok megállíthatatlanok. Ajánlom figyelmedbe a könyvét, amiben szépen össze van szedve a háborúval kapcsolatos írásainak jó része a kezdetektől.
Mint fentebb többször kifejtettem, Castel nem elemző, hanem egy vágyvezérelt propagandista.
Jósolt ő még olyat is, hogy télen összeomlik az ukrán társadalom, sőt a hagymázas próféciáiban még a nyugati világ összeomlását is megjövendölte.
Jól kiegészítik egymást Spöttlével, még az orosz propaganda műfaján belül is a legbolondabb tábort képviselik.
Vagy megértési nehézségeid vannak, vagy nem azt a mozit nézted, amit én – merthogy semmilyen jóslat nem hangzott el.
Annyi jóslat elhangzott már Casteltől, hogy elmehetne velük horoszkóp kêszítőnek. Csak az a baj a jóslataival, hogy eddig még mindegyik elbukott a valóság próbáján.
A varázsgömbjéből megjósolta, hogy a HIMARS nem fogja megváltoztatni a háború menetét. Mert nem, mert ő ezt nem szeretné. Aztán a valóság bácsi bekopogott az ajtón és Castel mágus varázsgömbje repedezni kezdett.
Azt is konkrétan megjósolta, hogy télen az ukrán társadalom összeomlik és meg fognak fagyni. Mert ő ezt szeretné. Mert ő bevallottan erkölcstelen ember, az etikát az etikusokra hagyja, és milliók halálát jósolja remélve hogy bejön. De az ukránok nem voltak hajlandók megfagyni csak azért mert Castel mágus ezt a jövőt jósolta nekik.
A nyugat is egységesebb mint valaha, pedig a nagy tenyérjós szerint már bomlania kéne. Teleszurkálta már a nyugat voodoo bábuját tűkkel de nem működik a varázslata.
Castel egy bohóc. Aki Putyin diadaláról akar próféciákat hallani annak ott van Castel a próféta vagy az UFO-prédikátor Spöttle, de a komoly emberek az ilyen bohócokon csak nevetni tudnak.
Változatlanul fenntartom, hogy Castel nem jósolt soha semmit. Valószínűségeket, lehetséges történéseket történelmi párhuzamokkal, tényekre, tapasztalatokra alapozva. Az, hogy te Spöttlét is folyton ide kevered mindössze a káoszt mutatja, amiben leledzel .
Változatlanul fenntartom, hogy Castel mindig csak jósolt és mindig tévesen.
Történelmi párhuzamokat mindig csak a saját narratívájához keres, ezért is propagandista, nem elemző.
Ugyanaz a közönsége mint Spöttlének. Nem csoda hogy káoszban leledzel ha ilyen bohócokra hallgatsz.
Na, azt gondolom ezt a témát kiveséztük. Amúgy meg még se a télnek se a háborúnak nincs vége.
Megnyugtatlak. Azt az orosz offenzívát , ami most jön , tényleg nem lehet megállítani.
Hogy mire képesek , azt láttuk Szíriában. Tudnának erről mesélni a rumcájszok.
Ja , ők már nem …
Az előzőre is ezt hitted aztán jött a csalódás. Aki vágyvezérelt propagandán járatja magát annak a valóság keserű kijózanodás.
Ha erre vágysz olvass csak még több Castelt, Spöttlét meg Nógrádit, tőlük azt hallod amit szeretnél.
A valósággal meg ne foglalkozz, az másik műfaj.
Térjünk erre vissza később …
Azért mindentől függetlenül van ez: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_h%C3%A1bor%C3%BA_m%C5%B1v%C3%A9szete
Tokeletesen egyetertek, amennyiben a multrol, vagy altalanossagban van szo a haborurol. De ez most egy, az orrunk elott jatszodo borzalmas verfurdo. En nem ilyen cimet adtam volna az irasnak.
Pedig évezredek óta így van. A háborúk megnyerésének módjával foglakozik nem a moralitással.
El vagy tévedve amikor morális alapon közelited egy háború megnyerését. A hogyannal foglalkozik.
A kritika szivtelensegrol szolt. Es en nem az elemzest, hanem a szohasznalatot talaltam szivtelennek. Ez most nem tortenelem, hanem nagyon is a napi borzalom. Castel Izraelben el, es egeszen biztos sok ismeroset szemelyesen erinti a haboru, valoszinuleg mindket oldalon. Hogy erezte volna magat egy felmenoje MO-on 1944-ben, ha azt olvassa, hogy a haboru a problemamegodas muveszete?
Számtalan mű szerepel ilyen címmel pl.
Razin: Hadművészet története.
https://www.antikvarium.hu/konyv/razin-a-hadmuveszet-tortenete-i-iii-441476
Szakmai dolgokról van szó nem moralizálásról. Arra ott vannak a művészek.
A győzelem szervezés kérdése. Katonának lenni az szakma. Te összetéveszted
a háború morális oldalát a szakmaival.
Dafka ami történt nem sok köze van a háború problémamegoldásához.
Az népirtás volt.
444-nek leirtam a valaszt: ha altalanossagban, vagy a mult haboruirol irnak, nem zavar a fogalmazas. Ha a napi borzalmakrol van szo, ami esetleg az olvasot is erinti, szerintem a cim nem tul egyutterzo.
1945 óta egyetlen nap sem volt, hogy ne ropogtak volna a fegyverek valahol a világban. csak az éppen nem zavarta kényes, úri, ájrópai ízlésünket, mert nem fehér, nem keresztény embereket érintett nem európában… ezt az ál-humanizmust és ál-moralizálást hagyjuk meg a „progresszív” baloldalnak. ez is egy háború a történelem számtalan háborúja közül. természetesen az érintetteket sajnálja és lehetősége szerint segíti az ember. de a tények makacs dolgok. 1991 decemberében összeomlott a szovjetúnió, a nyugat pedig szemet vetett az értékeire, emlékezzünk Madeleine Albright asszonyra bátran! Közben a volt SZU, megváltozott különösen 2000-től, amikor putyin hatalomra került. Lett belőle a ma ismert oroszország. Amit folyamatosan megalázott a „nyugat”, átverte, kihasználta. Most felmutatta a középső ujját és felvette a kesztyűt. Ukrajna és a lakosai isszák a levét, természetesen áttételesen és direkt is az egész „nyugati” világ. Minimális az esélye Ukrajna győzelmének, aki pedig mindenáron azt akarja láttatni, elhitetni, hogy van esély az bizony hazudik. Tárgyalóasztalhoz kellene kényszeríteni mindkét felet(értsd: USA és Oroszország) lezárni a vérontást. Jó néhányszor már sikerült, lehet nem volt minden fél számára kielégítő az eredménye a tárgyalásoknak, de jobb az is, mint a további vérontás és pusztítás.
Háború megszervezés nem a borzalmakról szól hanem a győzelem kivivásáról. Ez stratégiát, taktikát, szervezést kiván
Kevered a szakmai és az érzelmi dolgokat
Amúgy fölöslegesen harcolsz mert sok évszázados megfogalmazásról van szó. Ezt nem a bölcsészkaron, az írószövetségben tanítják.
Ahogyan Castel doktor szakrendelésein számos alkalommal elmondta: vágyvezérelt kritikusai olyan dolgokat kérnek számon rajta, aminek semmi köze a geopolitikai, hadászati, hadműveleti racionalitáshoz.
Igaza van
Egerben is hagytuk volna a fenébe az egészet.
Szegény migránsokat kirekesztő módon kezelték.
Az intézményi szintű rasszizmus példája volt … :((
Így év végén oszlatni a homályt sokkal dicséretesebb, mint év közben – tisztábban lehet látni a jövő év elejét. Nagyszerű összefoglalása a problémaözönöknek, köszönet érte.
A Nyugat kénytelen lesz kiszállni ebből az egészből !
A tömegek fogják majd kikényszeríteni ezt a döntést.
Minden országban …
Milyen tömegek ? a relativ jómódban élő európai civilek? akik ráadásul félre is vanak tájékoztatva, ne röhögtes.
Az ember túl gyarló és bizony félti az életét, ha lehetséges nem fog kockáztatni ukrajnáért.
Pontosan erről van szó ! Valami távoli országért nem fognak éhenfagyni.
Azért a szolidaritásnak is vannak határai …
Ukrajnában nemcsak ukránok élnek, hanem oroszok, magyarok, románok, zsidók stb. Ezeket a kisebbségeket brutálisan elnyomták elnyomják! Orosz civileket regulális erők immáron nyolc éve gyilkolja, donbász nagyvárosait rendszeresen terrorbombázzák. A kényszersorozást, illetve a náci terrort a fronton legitim szabadságharcnak beállítani rossz bohózat! (Azokat akik el akarnak menekülni a halálból lelövik a nacionalisták.)
A probléma, kedves Castel (és a neki kényszeresen tapsoló ellendrukkerekből álló úri közönség) nem a szívtelenséggel van elsősorban. Ésszerű, racionális szemlélet, objektív helyzetmegítélés mindíg hasznos. Itt valami más, ami zavaró. Valahol az olvasó valami féle igyekezetet kénytelen regisztrálni ezekben az elemzésekben. Itt Castel szorgalmasan, nagy motivációt mutatva sorakoztatja fel a törvénytelen, területfoglaló invázió győzelme mellett szóló érveit. Rendben, lehetnek ill. vannak ilyen érvek. Ugyanakkor semmiféle erőfeszítést nem láttam az eddigi elemzésekben, ami az orosz területfoglaló invázió elleni harc pozitív esélyeit egyáltalán latolgatná legalább. Dacára a sikeres ellenállásnak, és az orosz teljesítmény meglepően alacsony értékének, csak a védekező oldal gyengeségeit, állítólagos hibáit, végső soron az ellenállás értelmetlenségét sugalló érveket találhatunk ezekben az elemzésekben. (Pedig a hadiszerencse könnyen megfordítható, ez „mindössze” a nagyobb hatásfokú fegyverek nagyobb tömegben történő Ukrajnába szállításától függ, azaz politikai, és nem „hadművészeti” kérdés. Érdekes, ez az egyszerű szempont soha fel nem merült!)
A probléma tehát nem a „szívvel”, hanem a motiváltsággal tűnik összefüggésben lenni. Amíg érveket keresünk az egyik oldal esélyeinek pozitív megítélésére (és sosem említjük a negativ kimenetel lehetőségeit), addig a másik oldal esetében csak az esélytelenség melletti érveket soroljuk (a meglepő eredmények dacára!) és a harc kilátástalanságának bizonyításához sorakoztatunk fel érveket. (Ha rosszindulatúan ennek nevet akarnánk adni, nem sok erőfeszítésbe kerülne megtalálni a „defetizmus” kifejezést.)
Ez a tendencia már korábban is feltünt nekem (és nem csak nekem), amire többször reagáltam is azon a másik fórumon (Mandiner), ahol kommentelni szoktam. Bemásolom ide az egyik ilyen reakciómat, amibnek a tartalmát azóta csak megerősítve látom:
„Castel elemzéseiről és egyéb megnyilvánulásairól egy régi pesti vicc jut eszembe az átkos évek idejéből.
A magyar háztartásokat kisgépekkel – porszívókkal, mosógéppel,
mezőgazdasági eszközökkel és hasonlókkal – ellátó iparág két munkása
beszélget. Érdekes, mondja az egyik, bármibe kezdünk, legyen az mosógép,
vagy pl. vízmelegítő, a végén valahogy mindíg egy tank jön ki belőle.
Nálatok is így van?
Castelnél ugyanez a tendencia válik egyre egyértelműbbé. Valahogy
mindíg baj van a demokratikus elven működő világ döntéseivel és
tetteivel. Baj van Ukrajna támogatásával, az ukrán önvédelemmel, az
EU-val, az USA-val, a demokráciával, stb. Még egyenként igaza is lehet.
Csakhogy így együtt ez valahogy mindíg egy irányba mutat és valahogy
sosem esik szó a másik oldal falrengető disznóságairól, ami az egész
emberiség kárára van. Ha már egyszer a hadászati terület eseményeinek
elemzésein túl áttér társadalmi-tásadalompolitikai témákra…”
Az ukránok disznóságairól hallgat a nyugati média
Egy kis hagyományőrzés , ami nyugaton elképzelhetetlen lenne :
https://harcunk.info/index.php/fokusz/5660-az-ukran-legfelsobb-birosag-kivette-a-tiltas-alol-a-galicia-ss-hadosztaly-jelvenyet
” … Ugyanakkor semmiféle erőfeszítést nem láttam az eddigi elemzésekben, ami az
orosz területfoglaló invázió elleni harc pozitív esélyeit egyáltalán latolgatná legalább.”
Talán azért , mert ilyen esélyek nincsenek. A szerző azért nem foglalkozik velük.
Egy , mostanra már maximum 25 milliós ország áll szemben Oroszországgal.
Mintha Magyarország , Szlovákia és Csehország harcolna Oroszországgal …
Ennek milyen pozitív esélye lenne ?
Elég , ha mindenki magának adja meg erre a kérdésre a választ.
Itt inkább a távolságtartás lesz a probléma , ha nem is vallja be sok kritikusa.
Mert valamelyik oldalra mindenképpen állni kell. Ebben a kérdésben ? Kötelező !
Most vagy velem van , vagy ellenem. Semlegesre lőni kell , de azonnal !
Itt nincs kibúvó ilyen távolságtartó gondolkodással ! De nincs ám !
Az etika és az erkölcs nem az elemzéshez kell, hanem ahhoz, hogy a tükörben ne egy olyan szívtelen gazembert lásson az ember mint amilyen Castel.
Az itt kommentelők közül valószínűleg ő az egyetlen , akinek volt ” szerencséje ” háborúban harcolni.
Talán ezért lát kissé másképpen néhány dolgot …
Annál inkább el kéne ítélnie a háborút, nem pedig a problémamegoldás művészeteként dicsőítenie.
Pontosan fordítva van. Így oldottak meg problémákat.
A háború problémákat okoz, nem pedig megoldja őket. Ez a háború sem oldott meg egyetlen problémát sem, de annál többet okozott.
Ha elfogynak az érvek , a békés lehetőségek , akkor mindig jön az erőszak.
Mindegy , hogy párkapcsolati , kocsmai , vagy diplomáciai vitáról van szó.
Sikeresen kiterjesztették. Talán az USA háborúival is ezt kellett volna tenni.
Vagy az Arab Tavaszokkal. Mert ez a háború is mivel indult ? Az USA kavart.
Ez a háború azzal indult, hogy Putyin kiadta a parancsot a támadásra.
Egy reggel Putyin felébredt és megtámadta őket ? Vagy valami másért ?
Miután nyolc éven keresztül lőtték Donyecket és Luganszkot integráció címén ?
Az Ogyesszában élve elégetett , vagy agyonvert oroszokat ne is említsük.
Azt sem , hogy az ukrán hadsereg támadásra készült , mint mindig … :((
Igazából mindenki azon csodálkozott , hogy nem indult meg hamarabb a támadás.
Nyolc éve is Putyin indított támadást. Egyetlen lövés sem dördült volna ha nem támadja meg Ukrajnát.
Ördögi cinizmus, hogy a saját korábbi háborújával indokolja az újabb még pusztítóbb háborúját. Pofátlan agresszió, hogy a serege bevonul egy másik országba aztán még ő mutogat, hogy támadni akar a megtámadott.
Putyinnak Hitler és Sztálin mellett van a helye a pokolban.
Victoria Nuland egy Ukrajnáról szóló nemzetközi üzleti konferencián a következőkről tájékoztatta a megjelenteket:
„Ukrajna 1991-ben történt függetlenné válása óta az Egyesült Államok segítette az ukránokat abban, hogy a civil szféra és a kormányzás területén demokratikus intézményeket és gyakorlatot hozzanak létre, ami ahhoz szükséges, hogy Ukrajna európai értékeket valló közösségei elérjék céljaikat. Több mint ötmilliárd dollárt fektettünk be, hogy Ukrajna elérhesse ezeket és más célokat.” Hozzátette, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja Ukrajna támogatását, hogy az elérje azt a jövőt, amit megérdemel.
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/Majdan_volt_majdan_lesz
Itt egy másik megszólalása egy apróságról :
https://ma7.sk/nagyvilag/vegyi-es-biologiai-fegyverek-ukrajnaban-furcsa-parbeszed-az-amerikai-szenatusban-videoval
És ezzel mi a baj? Mi is ugyanígy kaptunk pénzt a 90-es években a demokratikus intézmények kialakítására. Szerinted ez elég indok arra, hogy megtámadjanak?
A demokratikus intézmények kialakítására …
Ezen most jót nevettem … :))
Ezt mibol gondolod? Tobben vagyunk itt, akiknek volt „szerencseje”. Es az itt irkalok kozul kevesen eltek at azt, hogy hetente temettek volna el egy vagy tobb tarsukat. De a cikkben targyalt haboruban nem kell katonanak lenni ahhoz, hogy szenvedj, vagy meghalj. Lehetsz idos asszony, vagy csecsemo. Szoval az en szememben a haboru nem a „problemamegoldas muveszete”, hanem valami szornyuseg.
Nem tudtam. Valahogy nem említi senki sem. Békevágy sem süt a kommentekből.
Azt viszont tudom , hogy aki nem a Belvárosból ír , annak ez nem választás kérdése.
Találkoztam olyannal , hogy csak ezért nem választotta valaki az ottani letelepedést.
Pedig minden feltételnek megfelelt volna. Inkább keresett egy másik országot …
Izraelben valoban vannak haboruk. De ami a tulelesi statisztikat illeti, mondjuk MO sokkal veszelyesebb hely. Nezzuk a szamokat: Izrael 75 ev alatt jo nehany haborut vivott, es osszesen 10,143 katona esett el. A hadsereg egyre hatekonyabb lett, igy ha az utolso 43 evet nezzuk (ezekben a haborukban mar Izraelben eltem, es szolgaltam a hadseregben), az osszes haboruban 2,072 katona esett el. Vessuk ossze ezeket a szamokat a korona jarvannyal. Izraelben 12 ezer, MO-on 48 ezer (azonos lakossag mellett), tehat negyszer annyi. Ebbol egyertelmu, hogy a magyar egeszsegugy sokkal veszelyesebb, mint Izrael haborui.
Hogy melyik ország a veszélyesebb egy átlagos , teljesen hétköznapi ember számára ?
Ez egy nagyon jó kérdés.
Most tényleg sokat kellett gondolkodnom rajta. Igazából erre nincs is jó válasz. Nincs.
Mert helyzetfüggő.
Ha egy barna bőrű személy száll fel a buszra , nem aggódom , hogy felrobbantja.
Zseblopás , telefonrablás a valószínűbb , de az sem nálam. Valahogy elkerülnek.
Igaz , nem vagyok egy bölcsészalkat , ezért az erőszakosabb kéregetők sem találnak
meg , vagy ha mégis , akkor az egyszerű életvezetési tanácsomon sem háborodnak fel.
Tőlem azt szoktak kapni pénz helyett. Igaz , ez csak annyi : Takarodj dolgozni !
Komolyabb helyzetekre régebben több , ma már kevesebb eszköz is van nálam.
Használni is tudom őket. Birtoklásuk szabálysértés , de azért valami csak kell.
Mert lőfegyvert nem viselhetek , nem tarthatok. Igazából más sem , 1945 óta.
Egy házzal odébb , a ma Szlovákiának nevezett Felvidéken meg simán lehetne.
Mert minden feltételnek megfelelek , még a pszichomókus szerint is.
Egyszer majdnem lett egy komolyabb állás , végigcsináltam , onnan tudom.
Annyi biztos , hogy itt nem szoktak lövöldözni , vagy szurkálni egy pillanat alatt.
Csak azért , mert másik etnikum tagja vagyok. Itt azért van előtt szóváltás.
Így nevezik hivatalosan azt , ha belekötnek ez emberbe. Szóval itt más van.
A járványban két jó ismerősömet veszítettem el , az egyik túlsúllyal küzdött.
Nem sokkal , szerintem. Ez olyan érthetetlen volt mindenki számára.
Viszont : egy harmadik ismerősöm felett suhogtatták a kaszát , de megúszta.
Kevésen múlt a dolog , nagyon kevésen. Sok dolog maradt vissza nála.
Az alkalmazott terápiának hála , ma már teljesen egészséges.
Ezt nevetve mondta , mikor nemrég összefutottunk. Nem olyan rettenetes a
helyzet , ahogy lefestik. Azért az ember inkább maradjon egészséges !
Ott is , itt is …
En statisztikarol, szamokrol irtam. Te mellebeszelsz.
Meg egy adat: MO-on a szuleteskor varhato elettartam 75.9 ev, ebbol 67,4 az egeszseges elettartam. Ugyanez Izraelben 82.5, illetve 72.8 ev. A ket orszag adatai kozotti kulonbseget 2 fo tenyezo okozza: az etkezesi szokasok es az egeszsegugyi ellatas. Vilagos, hogy MO-on veszelyesebb megszuletni es elni. Egyebkent az egeszseges elettartammal korrigalt adatok szerint Izrael az 5. helyet foglalja el a vilagon, tehat egy kivandorlo zsidonak nem konnyu biztosabb helyet talalni, hacsak nem akar Japanban, Szingapurban, Del-Koreaban, stb. elni :-)))
Sem az étkezési szokásokat , sem az eü. ellátást nem vitatom. Nem bizony !
Itt egy egyszerű ünnepi menüből egy hónapig lakmározna egy etióp falu … :))
Mert csak az a tiéd , amit megeszel , megiszol , megtanulsz !
Minden mást elvehetnek ! Tartja a népi bölcsesség. Így is élünk.
Orvoshoz meg ? Még mit nem ! Menjenek az öregek , ha unatkoznak.
A betegségek többsége egy felessel gyógyítható. A maradék kettővel.
Bedobod , kialszod , elmúlik. Holnap mehetsz is dolgozni. Vagy ma is.
Orvoshoz akkor megyünk , amikor már nem tudunk elmenni. Nem vicc.
Mert ezer a dolog , bent is , otthon is. Táppénz meg nem éri meg. Bukás.
Szóval mennek az emberek betegen is dolgozni. Megfertőz másokat ?
Jaj , ne legyél már ilyen mimóza , hulljon a férgese , amúgy is beteg volt.
Beteg vagy ? Tényleg ? Mennyire ? Tényleg nem tudsz felkelni ? Hú b+ !
Igaz , már tegnap is rosszul néztél ki. Azért holnap ugye már jössz ?
Hogy hétfőn kell visszamenni az orvoshoz ? Ugye tudod , hogy nincs ember ?
Jó , akkor XY csinálja addig a munkádat. Majd szólj , hogy mikor tudsz jönni.
Igen , az vagyok. Beszélni alig tudok. Megyek , amint lehet. XY ?
Ne már ! Legutóbb egy hétig dolgoztam utána. Legyen Z !
Ami sürgős , csinálja meg , a többi meg maradjon nekem.
Pár túlóra kell , behozom a lemaradást. Majd lecsúsztatom.
Errefelé így mennek a dolgok …
En pontosan tudom, hogy mennek a dolgok. Tudom, mennyit kell varni egy mutetre, tudom, mennyit kell adni az orvosnak, tudom, milyen allapotban vannak a korhazak, tudom, hany CT van Magyarorszagon, es mennyit kell varni egy vizsgalatra, stb. Nem a betegek „hulyek”, hanem az egeszsegugy (is) beteg, de nagyon.
Dolgozz ! A nyugdíjig valahogy üzemben tartunk. Utána dögölj meg gyorsan.
Mert a nyugdíj egy óriási kiadás az államnak. Vagy élj tovább betegen ! OK ?
Mert a gyógyszergyártók profitja a legfontosabb !
Szedj egy gyógyszert a betegségedre ! Másik kettőt az első mellékhatásaira.
Minden halni készülő ismerősömet figyelmeztetem arra , hogy mennyi pénzt
vontak le tőle aktív évei alatt. Legyen életcélja visszaszerezni mind ! Sőt …
Mert én egy nagyon gonosz ember vagyok.
Meg egy adalek az izraeli egeszsegugyhoz a jobb kozerzeted kedveert:
Izraelben a korhazak bevetele (a kulonbozo biztositoktol es betegpenztaraktol) fugg a kezelt betegek szamatol. Termeszetesen betegeket nem lehet „toborozni”, kiveve egyet, a szulo noket. Amikor valaki a 9. honap fele jar, a kornyeken (sok kilometeres radiuszban) mukodo korhazaktol meghivokat kap, es ha elfogadja, akkor „vezetett turan” mutatjak be a szules korulmenyeit, a szobakat, a szuloszobat, stb. Igyekeznek meggyozni, hogy naluk szuljon. Unokaim szulettek mashol is, Kanadaban, USA-ban, de ilyet sehol nem lattam.
Én még nem is hallottam ilyet , de annyira hihetetlen , hogy biztosan igaz.
Vannak hihetetlen dolgok a vilagban, es nem csak tomeggyilkossagok. A menyem Vancouverben (is) szult, es mivel vendeg diakkent, csak az ingyenes allami biztositasa volt, igy a legegyszerubb, varosi szulootthonban. Es mit latok a szobajaban? Egy aranyos, kis jakuzzit. Kerdem, hogy kerul ez ide? Hat az orvosok szerint nagyon jol lazitja a szulo no izmait. Szoval a vilag neha szebb, mint gondolnad…
Meg Izrael is minek harcolt többször is a súlyos túlerőben lévő (ruszkik által feltápolt) arab országokkal szemben.