Az állam törvényben támogatja az ideológiailag rossz úton járók feljelentőit, miközben az adófizetők pénzével tömi a kormánypolitika aktivistáit. Krisztina Koenen jelenti Németországból.
Korábbi tudósításunkban már beszámoltunk a „Reichsbürger” elnevezésű főleg aggastyánokból álló elszigetelt kis csoport elleni hatalmas, a TV kamerái előtt megrendezett állami akcióról, amellyel állítólag sikerült egy küszöbön álló szélsőjobboldali puccsot meghiúsítani. Mint sokan mások, mi is feltettük a kérdést: Miért ez a drámai, nevetséges akció? És miért most? Azóta eltelt annyi idő, hogy most már, mint egy összerakós rejtvénynél, egyre pontosabban kirajzolódik a teljes kép.
Ehhez a képhez tartozik két új törvény, az egyiket már pénteken szép csendben elfogadta az országgyűlés, a másik hamarosan terítékre fog kerülni és minden bizonnyal parlamenti többséget találni. Minkét törvény indokolásában központi szerepe van a frissen leleplezett szélsőjobboldali puccstervnek, amely szükségessé teszi, hogy az állami szervek időben felfigyelhessenek a szélsőjobb fenyegető szervezkedésére és eredményesen szembeszállhassanak vele.
Az első, már elfogadott törvény a „tippet adók védelmét biztosító törvény” (Hinweisgeberschutzgesetz) nevet kapta, de találóbb lett volna, ha a honatyák és -anyák a „spiclitörvény” név mellett döntöttek volna.
A törvény előírja, hogy a cégekben és hivatalokban a másokat feljelentőket védelemben kell részesíteni, diszkréten kell kezelni, nem szabad nekik felmondani, őket figyelmeztetésben részesíteni, vagy az előléptetésekből kihagyni.
Minden 50 embernél többet foglalkoztató hatóság vagy privát cég köteles feljelentési biztosokat kinevezni, de a belügyminisztérium maga is fog irodákat alapítani, ahova szintén lehet feljelentéseket küldeni.
A szabad-demokrata igazságügyminiszter Marco Buschmann előrelátóan megfenyegette azokat a cégeket és hivatalokat, melyeknek a munkatársak közötti belső béke esetleg fontosabb lenne, mint a feljelentők támogatása. „Az új törvény a cégeket és hivatalokat is védi”, mondta Buschmann egy beszélgetős műsorban. „Ha idejekorán beavatkoznak, az elkerülhetővé teszi majd a kártérítési követeléseket és a cég jó hírének károsulását, amire sor kerülhet, ha később, külső beavatkozásra történne a leleplezés,” – mondotta a szabadságpárti miniszter.
De mit vagy kit kellene a törvény szerint feljelenteni? E tekintetben a törvény szűkszavú, nem határolja be pontosan, hogy milyen, az „EU törvényeinek nem megfelelő” magatartásról, vagy a cégeknél és hivatalokban tapasztalható „visszásságokról” lenne szó. De az állami hivatalnokokról szóló kiegészítés viszonylag pontosan mutatja az irányt, hogy milyen feljelentendő esetekre gondol a törvényhozó.
Az állami hivatalnokok – ide tartoznak Németországban a tanárok is – esetében jelenteni kell az olyan kijelentéseket, amelyek megkérdőjelezik az illető alkotmányhűségét.
Itt a parlament egyenesen rámutatott, hogy az állami szolgálatban levők esetében e törvény alapján kíván a Reichsbürger csoporttal szimpatizálók ellen eljárni. Mint már előző tudósításunkban is jeleztük, itt a Reichsbürger csoport csak ürügy a jobboldali nézeteket nyilvánosan hangoztatók, illetve a kormány politikáját bírálók, és különösen az AfD-szimpatizánsok és tagok elleni eljárások megindítására. „Alkotmányellenes kijelentésnek” minősülhetnek szóban és írásban – például internetes chat-fórumokon – tett kijelentések és még gesztusok is.
Hogy az állami szervek és hivatalok jobboldali vagy akárcsak kormánykritikus meggyőződésűektől való megtisztítása még zökkenőmentesebben tudjon folyni, több vezető politikus, többek között a CDU ellenzékből is, azt követelte, hogy az állami hivatalnokok esetében szüntessék meg az ártatlanság feltételezését, és fordítsák meg a bizonyítási kötelezettséget.
Vagyis „azon bűncselekményeknél, amelyek az állam iránti alapbizalmat rendítik meg, a hivatalnokokat azonnal, minden késlekedés nélkül el kell távolítani a szolgálatból”, mondta Északrajna-Wesztfália CDU belügyminisztere Herbert Reul. A múlt héten megtartott belügyminiszteri konferencián már tárgyaltak is a hivatalnoktörvény ilyen értelemben való módosításáról.
Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszter azonban még nem elégedett. Aki a politikai rendszer megdöntéséről fantáziál és a demokratikus rend ellensége, annak nincs keresnivalója az állami szolgálatban, mondta. Meg kívánja szigorítani a fegyelmezési rendtartást annak érdekében, hogy az „alkotmány ellenségeitől” gyorsabban meg lehessen szabadulni. Az eddig érvényes eljárás túl sokáig tart, érvelt a miniszter asszony. Hogy mely felfogások alkotmányellenesek, azt már régen nem a bíróságok, hanem a kormánypártok határozzák meg, és az ő értelmezésük szerint minden alapvető kormánybírálat alkotmányellenes. Viszont a bizonyítási kötelezettség és az ártatlanság védelme, ami eddig a jogállami bíráskodás alapkövének számított, mostantól nem érvényes, és ez a kormány felfogása értelmében teljességgel megfelel az alkotmány előírásainak, ugyanúgy, mint a letartóztatott Reichsbürgerek személyiségi jogainak kirívó megsértése is.
A másik, szintén költői elnevezésű törvény a „demokráciafejlesztési törvény” (Demokratiefördergesetz) nevet viseli. Ez a törvény is Nancy Faeser belügyminisztériumában született meg, és a spiclitörvénnyel szerves egységet képez. Célja a belügyminiszter megfogalmazásában a „civil társadalom pénzügyi támogatásának folytatólagos garanciája”, és a civil társadalom tervezési biztonságának megszilárdítása. És ebben az esetben is, mint már a spiclitörvény indokolásában, a jobboldali puccsveszélynek kell magyarázatként szolgálnia. A törvény bemutatása során Faeser hangsúlyozta, hogy éppen most van szükség az állam határozott fellépésére. Most, amikor sikerült a Reichsbürger csoport „terrorhálózatát” (!) leleplezni, az államnak ébernek és eltökéltnek kell lennie, és a „legnagyobb keménységgel” kell fellépnie az alkotmány ellenségeivel szemben.
Ha a kommunizmusban edzett olvasónak e kijelentés szókincse és stílusa esetleg ismerősen hangzik – ez nem a véletlen műve.
De mi is az a civil társadalom? Annak idején, a fogalom megszületésekor a kommunista rendszeren és államapparátuson kívüli társadalmi aktivitásokat határozták meg ezzel a már akkor sem igazán találó fogalommal. A mai Németországban azonban pontosan az ellenkezőjét kell értenünk rajta mint annak idején: Most az állam holdudvarában, annak politikai, szellemi és pénzügyi támogatásával működő aktivisták hálózatáról van szó.
Ezek szerint a civil társadalomhoz tartozik – a belügyminiszter megfogalmazásában –, aki kiáll a szélsőjobboldal és a fajgyűlölet ellen, fellép a cigány- és iszlámgyűlölet, a nemi sokféleség gyűlölete és nőgyűlölet ellen, valamint szembeszáll a hálózatban terjesztett gyűlölettel, hamis információkkal, a tudomány tagadásával (!) és az állam legitimitásának alaptörvényellenes tagadásával. Sönke Rix, szociáldemokrata képviselő még pontosabban fogalmazott, hogy kiket kíván a kormány most már törvényes alapon az adófizetők pénzén hizlalni: A legfontosabb az, mondta Rix, hogy „felvegyük a harcot az extrémizmus ellen, az pedig a jobboldalon található.”
A mindenkori kormányok már eddig is hatalmas összegekkel támogatták a kormánypolitika hőséges kiszolgálóit. A két legnagyobb program, a „Demokráciát élni” és az „Összefogás és részvétel” elnevezésűek 2016-ban még „csak” 62,5 millió eurót kaptak, 2023-ban ez az összeg már 212 millióra fog emelkedni – a háború óta legnagyobb gazdasági válság közepén. Az állam ezzel a törvénnyel a hozzá hűséges aktivistákat, az általa helyesnek tartott világnézetet és politikai álláspontokat jutalmazza, miközben bünteti az azokat elutasítókat, annak érdekében, hogy megvalósítsa a társadalom teljes globalista átideologizálását.
Ne legyen kétségünk afelől sem, hogy ugyan ezeket a mostantól törvényes alapon államilag pénzelt szervezeteket fogjuk majd megtalálni a feljelentők élvonalában.
E két új törvénynek a jogállamisághoz immáron semmi köze sincsen, Németország újabb lépést tett a totálisan ideologizált államhoz vezető úton.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.