Hét héttel azután, hogy jobboldali-vallásos blokkja egyértelmű győzelmet aratott az általános választásokon, a megbízott új miniszterelnök, Benjamin Netanjahu még mindig nem jelentette be, hogy új kormányt alakít.
A korábbi választási ciklusokkal ellentétben nincs bizonytalanság sem abban, hogy ki lesz a következő koalíció tagja, sem számos kulcsfontosságú politikai kérdésben. Inkább úgy tűnik, hiányzik a bizalom Netanjahu és politikai szövetségesei között, akik azt követelik, hogy előre megkapják, amit ígértek nekik.
Netanjahunak kevesebb, mint egy napja van arra, hogy közölje Jichák Herzog elnökkel, hogy összeállította Izrael 37. kormányát, bár megpróbálhat még négy napot kiharcolni. Ilyen hosszabbítás nélkül Netanjahunak jövő keddig kell felesketnie a kormányt.
A kormány megalakulásának előfeltételeként azonban Netanjahu több partnere ragaszkodik a törvénymódosításokhoz, hogy miniszteri kinevezéseiket biztosítsák, és hogy ígéretüknek megfelelően további hatásköröket kapjanak hivatalukban.
A várhatóan létrejövő parlamenti koalíció egy hete megkezdte az e követelések teljesítését célzó jogalkotási roham munkát, de hétfő estig csak egyetlen törvényt fogadott el – egy Netanjahu Likud pártja által szorgalmazottat, amely megnehezíti a lázadó Knesszet-tagok számára, hogy kisomfordáljanak a frakciójukból.
Bár az újdonsült ellenzék mindent megtett, hogy megakassza a törvényhozási folyamatot abban a reményben, hogy súrlódásokat generáljon az újdonsült kormánykoalíció pártjai között, a Knesszetben senki sem beszél komolyan arról, hogy az új kormány ne alakulna meg. Arról azonban bőven beszélnek, hogy a pártok között bizalomhiány tombol.
A radikális jobboldali Otzma Jehudit vezetője, Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter lesz, a jelenlegi rendészetért felelős minisztérium kibővített és átnevezett változata.
Ben Gvir egyebek mellett azt követeli, hogy a rendőrségi szabályzatot törvényi úton módosítsák, hogy a rendőrfőnök hivatalosan is „alárendeltje” legyen új hivatalának, és a kormány fennhatósága alá tartozzon. Ugyanakkor elutasította a főügyészi hivatal azon kérését, hogy illesszenek be olyan szöveget, amely kijelenti, hogy a rendőrség apolitikus, ami azért lényeges, mert Izraelben a „kormány” csak a kormánykoalíció minisztereit jelenti, nem pedig a teljes közszolgálati apparátust.
Az elmúlt hónapban Ben Gvir kétszer is azt panaszolta, hogy vagy Netanjahu, vagy a Likud pártjának tagjai visszalépnek az ígéreteiktől.
Hasonlóképpen, a vallásos cionizmus vezetője, Bezalel Szmotrics, akivel az alku része egy olyan megállapodás, amelynek értelmében valószínűleg a védelmi minisztériumban a ciszjordániai építkezésekért felelős független miniszter lesz – ami példátlan ellenőrzést biztosíthat számára a ciszjordániai palesztinok és izraeliek mindennapi élete felett -, azt követeli Netanjahutól, hogy sürgesse meg Izrael egyik sarkalatos, kvázi alkotmányos alaptörvényének módosítását, hogy még a kormányalakítás előtt lehetővé tegye kinevezését.
Akárcsak a Sász vezetője, Árje Deri, akinek szüksége van az alaptörvény módosítására, hogy szabaddá tegye számára az utat a kabinetminiszteri kinevezéshez, mivel januárban felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték adócsalásért.
Deri a tervek szerint átveszi a belügyi és az egészségügyi minisztériumot, majd a kormányzati ciklus felénél a pénzügyminisztériumba kerül. (Szmotrics, amellett, hogy a védelmi minisztériumból felügyeli a ciszjordániai településeket, pénzügyminiszterként kezd.)
Az ellenzéki vezetők Netanjahuval szembeni bizalmatlanságukat fejezték ki , akinek a nevéhez számos be nem tartott politikai kinevezési ígéret fűződik.
Gideon Szaár igazságügyi miniszter, a Nemzeti Egység pártjának vezetőjét, Beni Ganz védelmi minisztert idézve azt mondta, hogy Netanjahu partnerei előleget követelnek azért, hogy csatlakozzanak koalíciójához.
„Köztudomású, hogy Bibi partnerei nem hisznek neki, és készpénzt követelnek a kormányalakítás előtt – nem pedig hitelt”
– mondta Szaár hétfőn a Knesszetben.
Szaár Netanjahu szövetségese volt, amíg 2019 decemberében kilépett a Likudból, miután sikertelenül próbálta átvenni Netanjahutól a párt vezetését. Ganz Netanjahu korábbi partnere volt a 2020-21-es egységkormányban, aki végignézte, ahogy Netanjahu inkább megtorpedózza a saját koalícióját, minthogy beváltsa hatalommegosztási megállapodásukat. Az alakuló ellenzékben is rengeteg a korábbi Netanjahu-partner, köztük Netanjahu korábbi kabinetfőnöke és mostani hangos bírálója, a Jiszráél Bejtenu vezetője, Avigdor Liberman pénzügyminiszter.
Liberman, felvállalva hamarosan hivatalos ellenzéki pártvezetői szerepét, hétfőn azt mondta a plenáris ülésen, hogy
„itt senki sem bízik Netanjahu szavában, és mindenki azonnal, itt és most akarja teljesíteni az összes kötelezettségvállalását”.
Nagyon valószínűtlen, hogy a Netanjahu vezette koalíció végül nem fog összeállni, még akkor sem, ha a kormány eskütételének előfeltételeként megkövetelt jogszabályok esetleg nem készültek el.
Először is, az új koalíciónak még egy teljes hete van arra, hogy befejezze a jogalkotási folyamatot. Már nagyon közel van ahhoz, hogy szavazásra bocsássa a sarkalatos törvénymódosításokat, hogy Derit és Szmotricsot megnyugtassa.
Hétfőn a koalíciós törvényhozók beiktattak egy olyan rendelkezést, amely eltörli a 10 napos végrehajtási időszakot, és azonnal hatályba léptethetővé teszi a törvényjavaslatokat, így Deri és Szmotrics a kormányba jövő kedden már fel is esküdhet.
Amint ez az ügy megoldódik, a törvényjavaslatnak gyorsan a Knesszet elé kell kerülnie, hogy a második és harmadik olvasatban – amelyeket gyakran együttesen tartanak – véglegesen jóváhagyják.
Ben Gvir rendőrségi szabályozásra vonatkozó követelése trükkösebb, de ötnapos bizottsági vita után hétfő délután első olvasatban jóváhagyták. Kedden kerül a Knesszet elé.
A plenáris ülésen vasárnaptól csütörtökig lehet szavazni, akárcsak a bizottsági vitákban. Miután a rendőrségi szabályozás kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat első olvasatban átmegy, visszatér a bizottságba, hogy előkészítse a második és harmadik olvasatot, amely még megvalósíthatóan lezárulhat a politikailag kiszabott határidőig.
Utolsó lehetőségként Netanjahu szerencsét próbálhat Herzoggal, hogy megpróbálja meghosszabbítani a mandátumát a Herzog számára rendelkezésre álló további négy nappal, ugyanis előzőleg kéthetes hosszabbítást adhatott volna Netanjahunak, de csak 10 napot engedélyezett neki.
Ráadásul, ha nem is sikerül minden törvényt időben véglegesíteni, a Likud és jobboldali-vallásos partnerei valószínűleg akkor is megalakítják a kormányukat.
Netanjahu és koalíciós partnerei november 1-jén a Knesszet 120 képviselői helyéből 64-et szereztek meg, ami az utóbbi idők mércéjével mérve nagy többség. Tudják, hogy
végsősoron mindannyiuknak szükségük van egymásra ahhoz, hogy hatalomra jussanak, ugyanis a jelenlegi konstelláción kívül egyetlen párt sem fogadná el őket koalíciós partnernek.
A Netanjahu vezette blokknak csak a leadott szavazatok többségére van szüksége a következő kormány jóváhagyásához és beiktatásához. Mivel politikai ellenfelei mindössze 56 mandátummal rendelkeznek, valószínűleg még akkor is össze tudná hozni ezt a többséget, ha a Likud egyik partnerpártja úgy döntene, hogy visszatartja támogatását. Ez alól az egyetlen kivétel a Sász lenne, amely 12 mandátummal rendelkezik, és tartózkodással megtorpedózhatná a szavazást.
Netanjahu és Deri régóta partnerek, és felforgatná az izraeli politikát, ha Deri másfél év ellenzékben töltött idő után tönkretenné ultraortodox közösségének esélyét a hatalomba való visszatérésre, csak azért, hogy miniszteri kinevezésével kapcsolatban nyomást gyakoroljon.
Hasonlóképpen, a vallásos cionisták és a Likud elveszítenék a jogrendszer reformjáért folytatott harcukat, a vallásos cionisták ráadásul még az illegális települések legalizálásáért, valamint a Ciszjordánia egyes részeire kiterjesztendő izraeli szuverenitás alkalmazásáért folytatott harcukat is elbuknák.
Ben Gvirnek nem lenne lehetősége miniszterként átvenni a rendőrség irányítását, amellyel radikális jobboldali aktivistaként és politikusként összeütközésbe került, amikor többszörösen elítélték egy zsidó terrorcsoport támogatása és faji uszítás miatt.
Avi Maoz sem szerezhetné meg egyszemélyes pártjának Izrael „zsidó nemzeti identitásának” a felügyeletét — az izraeli iskolák oktatási programjai feletti hatáskörrel –, miközben LMBTQ-ellenes napirendet erőltet. Az Egyesült Tóra Judaizmus pedig nem lenne képes finanszírozni a háredi oktatási intézményeket anélkül, hogy világi tantárgyakat is tartalmaznának, és nem állíthatná vissza a jesiva diákoknak az IDF szolgálat alól való mentesítését szolgáló hivatalos mechanizmust.
Tehát miközben az újdonsült ellenzék minden lehetséges jogalkotási féket bevet, hogy tesztelje Netanjahu tervezett koalíciós partnereinek elszántságát, még a tagjai is tudják, hogy nem valószínű, hogy megakadályozhatnák, hogy Izraelnek még az új év előtt új kormánya legyen.
