Vlagyimir Putyin egyelőre sokkal jobban sakkozik az amerikai elnököknél, ha túszdiplomáciáról van szó.
A moszkvai nász
Paul Whelan amerikai-brit-ír-kanadai állampolgár, a michigani székhelyű BorgWarner nemzetközi autóalkatrész-gyártó vállalat globális biztonsági igazgatója 2018. december 22-én érkezett meg Moszkvába. A 48 éves férfi korábban amerikai tengerészgyalogosként többször megjárta Irakot, mígnem 2008-ban egy sikkasztási ügy miatt leszerelték. Utazásának apropóját egyik veterán bajtárásának esküvője adta, aki egy orosz nőt tervezett feleségül venni. Whelan a munkájából kifolyólag 2006-óta visszatérő vendég volt Oroszországban, ezért nagy segítségére volt a vőlegény családjának kiigazodni a moszkvai forgatagban.
Az esküvő napján a násznép közül még többen látták Whelant a hoteljében, de a később tartott ceremóniára már soha nem érkezett meg – a volt tengerészgyalogost ugyanis „kémkedés gyanújával” letartóztatta az orosz elhárítás, az FSZB.
Az oroszok szerint éppen „tetten érték” Whelant, amint az egyik orosz „barátja” egy USB-meghajtót adott át neki, amely állítólag az egyik orosz titkosszolgálat „összes alkalmazottjának” nevét tartalmazta. Whelan családtagjai szerint Paul még a letartóztatása előtt – szokatlan módon – elmesélte nekik, hogy ismeri az „FSZB egyik őrnagyát” sőt, az USB-meghajtót átadó orosz „barátot” korábban a szüleinek is bemutatta. Whelan szerint régi ismerőse váratlanul jelent meg nála, nem sokkal azelőtt, hogy az orosz elhárítás is bekopogott az ajtaján.
„Az az ember az FSZB tisztje volt. Már vagy tíz éve ismertem” – mesélte később Whelan a BBC riporterének. „Semmi oka nem volt rá, hogy a szobámban legyen, vagy hogy bármilyen eszközt átadjon nekem” – tette hozzá.
Pár nappal azután, hogy Whelant (aki brit állampolgár is) őrizetbe vették, nyilatkozatot adott ki a brit külügyminiszter, amelyben elítélte az oroszok akcióját.
„Nem értünk egyet azzal, hogy egyéneket használjanak fel diplomáciai sakkjátszmákban”
– nyilatkozta Jeremy Hunt. A brit külügy ekkor még nem tudhatta, hogy a következő években a Kreml egy olyan sakkjátszmára fogja kényszeríteni az Egyesült Államokat, amelyben az amerikai elnökök gyengének bizonyulnak.
| Túszdiplomácia Washington ellen
A James W. Foley Alapítvány egy szeptemberben megjelent tanulmánya szerint, az egy évtizeddel ezelőtti adatokhoz képest, drámaian megnőtt azoknak az amerikaiaknak a száma, akiket jogtalanul tartanak fogva olyan állami szereplők, mint Kína, Irán vagy Oroszország. A tanulmány leírja, hogy a korábban elsősorban terrorista szervezetek és más militáns csoportok által alkalmazott jogtalan fogvatartás (túszejtés) gyakorlata egyre inkább a Washingtonnal ellenséges kormányok egyik eszközévé vált. Az esetek számának növekedése egybeesik egy másik trenddel, amit a tanulmány „aggasztó tendenciának” nevez: 2001 és 2005 között mindössze négy ország tartott jogtalanul fogva amerikai állampolgárokat; 2022-ben ez a szám már tizenkilencre nőtt. A tanulmány szerzői azt is megállapították, hogy a kiszabadítás érdekében folytatott tárgyalások az elfogást követő első évben kritikus fontosságúak. Azok közül, akiknek az ügye szabadon bocsátással végződött, 56%-nak egy évet vagy annál rövidebb időt kellett „csak” fogságban töltenie. Ezzel szemben a több, mint négy éve raboskodó amerikaiak (akik az összes fogoly 44%-át teszik ki) csupán 7%-a térhetett haza sikeresen. A Foley Alapítvány szerint jelenleg legalább 65 olyan amerikai van, akit nem-állami szereplők és külföldi kormányok tartanak jogtalanul vagy túszként fogva. A tanulmányból kiderül, hogy az Egyesült Államok kormányának „továbbra is kihívást jelent” ezeknek az eseteknek a rangsorolása, továbbá „a túszul ejtett vagy jogtalanul fogva tartott amerikaiak visszaszerzésére vonatkozó [kormányzati] tervek továbbra is átláthatatlanok néhány család számára”. |
Putyin sakkjátszmája
Whelan szerint az oroszok felültették és koholt vádak alapján fogták őt perbe. A szorult helyzetbe került ex-tengerészgyalogos már a tárgyalásán is azt hangoztatta, hogy pusztán fogolycserére akarja használni őt a Kreml. A Trump-adminisztráció szintén tagadta, hogy Whelan az ő kémük lenne.
A jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján nehéz igazságot tenni az ügyben: Whelan ugyanannyira lehet egy lelepleződött amerikai kém, mint egy peches turista, akit az oroszok kipécéztek maguknak.
Állíthat bármit Whelan vagy az amerikai kormányzat, az igazság az, hogy a helyzetén ez mit sem változtat. Végső soron csak az számít, hogy az oroszok minek tekintik őt.
Márpedig az orosz bíróság – igaz vagy igaztalan vádak alapján – kémkedésért 16 év szigorított fegyházra ítélte Whelant, ezzel jókora nyomás alá helyezve az amerikai vezetést. Egyes vélemények szerint az amerikai férfi „levadászása” csupán válasz volt az oroszok részéről Marija Butyina egyesült államokbeli letartoztatására.
Az 1988-as születésű, Marija Valerjevna Butyina politikai pályafutását fegyverjogi aktivistaként kezdte. Ott volt az „orosz NRA”, a Jog a Fegyverekhez nevű csoport alapítói közt, amelyen keresztül ismerte meg későbbi patrónusát, Alekszandr Torzsint is. Torzsin, aki Putyin Egységes Oroszország pártjának volt ekkoriban a szenátora, valamint az orosz Központi Bank helyettes kormányzói pozícióját töltötte be, hamar felvette Butyinát az asszisztensének. Butyina ettől kezdve sokat ingázott „főnöke megbízásából” Oroszország és az Egyesült Államok között.
A fiatal „asszisztens” feladata az volt, hogy kapcsolatokat építsen ki a republikánusokhoz közel álló konzervatív csoportokkal (mint például az NRA is), annak érdekében, hogy minél inkább „előmozdítsa az orosz érdekeket” a 2016-os amerikai elnökválasztáson. Az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága később arra a következtetésre jutott, hogy Butyina egészen odáig elment, hogy megpróbálta (igaz, sikertelenül) rávenni a Trump-kampányt arra, hogy hozzanak létre egy titkos kommunikációs csatornát a Kremllel.
Butyinát végül 2018 júliusában, egy nappal azelőtt kapcsolták le Washingtonban, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkoztak volna egymással Helsinkiben. Az orosz vezetés a letartóztatás után mosta kezeit, és kijelentette, hogy nincs köze Butyina amerikai tevékenykedéséhez. Bár tagadta, hogy orosz ügynök lett volna, Butyina decemberben bűnösnek vallotta magát az „összeesküvés és nem regisztrált ügynöki munkavégzés” vádjaiban.
„Nem értem, miben vallhatta magát bűnösnek, hiszen nem azért volt ott, hogy a mi megbízásunkból feladatokat lásson el” – értetlenkedett Putyin Butyina döntésén.
Mindenesetre, két héttel később, nyolcezer kilométernyire Moszkvában, az FSZB „biztos, ami biztos alapon” őrizetbe vette Paul Whelant, az „amerikaiak kémjét”.
Butyina végül mindössze 18 hónapot ült. Szabadulása után hazatoloncolták Oroszországba, ahol hősként fogadták. 2021-ben – Putyin pártjának színeiben – még az orosz Állami Dumába is beválasztották. Amerikai kémvád ide vagy oda, azért az elég sokatmondó, hogy képviselőként a Duma mely bizottságainak munkájában vesz részt:
- a külügyi bizottságéban
- és az „idegen országok Oroszország belügyeibe való beavatkozását” vizsgálóéban.
| A „két Michael” ügy
Sokak szerint Whelan és Butyina esete nagyban hasonlít a Kanada és Kína közötti „két Michael” ügyhöz, amely azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államok kérésére, a kanadai hatóságok 2018. december 1-én feltartóztatták a vancouveri repülőtéren a Huawei kínai tech-óriás alapítójának lányát, aki egyben a cég pénzügyi vezetője is volt. Meng Vancsout, a „Huawei hercegnőjét” az Irán elleni amerikai szankciók kijátszása érdekében elkövetett pénzügyi csalással vádolták, amelyért akár 10 évnyi börtönbüntetésre is számíthatott. Peking válaszul december 10-én őrizetbe vett két Kínában tartózkodó kanadai állampolgárt. Az egyikük a magyar származású, diplomata múltja miatt az International Crisis Groupnál geopolitikai elemzőként és tanácsadóként dolgozó Michael Kovrig, másikuk pedig egy Észak-Koreában tevékenykedő NGO igazgatója, Michael Spavor volt. A két férfi ellen felhozott vád – akárcsak Whelan esetében is – a kémkedés volt. A kínai bíróság Spavort 11 év börtönre ítélte, Kovrig ügyében azonban nem született ítélet. A „két Michaelt” csak azután engedték szabadon (közel három év után), hogy Kína és az Egyesült Államok megegyezett a fogolycserében, amelynek keretében Vancsou is hazatérhetett. |
Hogy miért érdekes számunkra Butyina sorsa?
Azért, mert amíg Butyinát a Trump-adminisztráció hagyta hősként hazatérni, addig Paul Whelan amerikai állampolgár a mai napig élvezi az orosz börtönök hírhedten humánus vendégszeretetét.
Ősidők óta az állam és polgár kapcsolata a kölcsönös kötelezettségvállalásokon alapul. Ha támadás éri országát, az állampolgár köteles hadba vonulni, és akár az élete árán is oltalmazni azt. Cserébe az állam is vállalja, hogy polgára védelmére kel, amennyiben azt külföldön joghátrány éri vagy testi épsége veszélybe kerül. Esetünkben, amikor egy olyan szuperhatalomról beszélünk, mint az Egyesült Államok, ez nem csupán jogi vagy morális kötelessége az államnak, hanem alapvető presztízskérdés is számára.
Márpedig Washington lépései a Whelan-ügy kapcsán komoly aggodalomra adnak okot.
A Trumpékat váltó Biden-adminisztrációval sem lett jobb a helyzet, sőt, azóta csak további kérdések merültek fel Amerika arra vonatkozó képességeit illetően, hogy képes-e megvédeni az állampolgárait világszerte.
Újabb tengerészgyalogos orosz fogságban
Bidenék idén áprilisban sikeresen hazahozták Trevor Reed-et, egy másik egykori amerikai tengerészgyalogost, akit 2019-ben tartóztatták le az orosz hatóságok, miután „részegen bántalmazott egy rendőrt”. Az orosz hatóságok azzal vádolták, hogy miközben a rendőrőrsre vitték, Reed „megragadta” a volánnál ülő rendőrt, amitől az őt szállító rendőrautó megpördült az úton.
Reed orosz barátnőjének tanúvallomása szerint azonban nem történt ilyen az előttük haladó járművel, amit többedmagával követett a rendőrőrsig. Annak ellenére, hogy a rendőrautóban volt biztonsági kamera, az orosz hatóságok nem hozták nyilvánosságra az állításukat igazoló felvételeket, arra hivatkozva, hogy már korábban törölték azokat.
Reed a bíróságtól kilenc évet kapott, ezzel furcsa mód, egy éven belül ő lett a második amerikai veterán, akit bekasztliztak Oroszországban.
Végül „hosszas tárgyalási folyamat eredményeként”, létrejött a megállapodás Washington és Moszkva között, amelynek keretében – Reedért cserébe – az amerikaiak visszaadták a kenyerét mexikói drogcsempészéssel kereső orosz pilótát, Konsztantyin Jarosenkót.
Bidenék azonban nem ünnepelhettek sokáig.
A királynő és a gyalog
Miután nem akadt több letartóztatható amerikai tengerészgyalogos, az orosz hatóságok új célpont után néztek. 2022. február 17-én az orosz vámhatóságok a Seremetyjevói repülőtéren letartóztatták Brittney Griner profi kosárlabdajátékost, miután a poggyászában kevesebb mint egy gramm, orvos által receptre felírt hasisolajat tartalmazó patronokat találtak. A sportolónőt kábítószer-birtoklásért perbe fogták és Reedhez hasonlóan kilenc év börtönbüntetésre ítélték.
Az elmúlt egy évben a Biden-adminisztráció intenzív tárgyalásokat folytatott Moszkvával, mind Griner, mind Whelan szabadon bocsátása érdekében. Putyinék azonban (nem meglepő módon) kemény tárgyalófélnek bizonyultak. A két amerikaiért cserébe az oroszok állítólag a hacker, Roman Szeleznyevet, az FSZB-bérgyilkos, Vadim Krasikovot, valamint a hírhedt fegyverkereskedő, Viktor Butot akarták.
| Viktor But, a „halál kalmára”
A Fegyvernepper című holywoodi filmet is inspiráló, hat nyelven (oroszul, angolul, portugálul, arabul, perzsául és franciául) folyékonyan beszélő Viktor But pályafutását egyes források szerint a Szovjetunió hadseregében kezdte, mások szerint valamelyik hírszerző szolgálatnál. Annyi bizonyos, hogy a ’90-es években But belevágott a fegyverbizniszbe és hamarosan már a táliboktól kezdve, az al-Kaidán át, az afrikai hadurakig mindenki az ő fegyvereit vette. A világ éppen ügyeletes rosszfiúit kiszolgáló tevékenységével, But kiérdemelte a nem éppen hízelgő, „halál kalmára” becenevet. Egészen 2008-ig űzte az ipart, mígnem az amerikaiak Thaiföldön tőrbe csalták, letartóztatták, majd 25 év börtönre ítélték. |
Az oroszok ultimátuma után, a múlt héten végül csak a Griner-But csere jött létre, amelyet Amerikában (főként republikánus oldalról) számost kritika ért.
Sokak szerint Bidenék túl sokat adtak, és cserébe túl keveset kaptak.
Viktor But – Marija Butyina nyomdokain járva – hősként térhetett vissza Oroszországba, ahol körbeturnézta az egész állami médiát az őt jogtalanul fogvatartó „gonosz amerikaiakról” szóló üzenetével, sőt, a különleges katonai művelet sikere érdekében még szolgálatait is felajánlotta az őt megmentő hazájának.
A Kreml újabb PR-győzelmét csak tetézte, hogy az Egyesült Államokban nem mindenki örült Griner szabadulásának.
Sakk-matt
„Ez valószínűleg nem egy egyszerű „válaszd valamelyiküket” helyzet volt. De ha így volt, akkor miért nem azt a fickót választottuk, aki a hazánkat szolgálta, Paul Whelant” – tweetelte a csere hírére Dan Crenshaw texasi republikánus képviselő. Hozzá csatlakozott floridai kollégája, Mike Waltz is, aki azzal vádolta Bidenéket, hogy inkább egy hírességet szabadítottak ki, egy amerikai veterán helyett.
A legkeményebb kritikát azonban a volt elnök, Donald Trump fogalmazta meg, aki egyenesen hazafiatlan, szégyenteljes és „hülye” alkunak nevezte a megegyezést. Trump kritizálta azt is, hogy egy, a hazáját nyíltan utáló személy elsőbbséget élvezett a négy éve raboskodó Whelannal szemben (Griner ugyanis pár éve a BLM-tiltakozások hullámát meglovagolva, követelte, hogy ne játszák az amerikai himnuszt a női kosárlabdameccsek előtt).
Trumpnak részben igaza van, amikor kritizálja az oroszokkal kötött deal-t, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ő adminisztrációja volt az, amelyik futni hagyta Butyinát, aki minden bizonnyal komoly alkualapot jelentett volna, ha nem engedik szabadon olyan hamar. Továbbá fontos megjegyezni, hogy Whelant neki sem sikerült hazahoznia, pedig ugyanúgy két éve volt rá, mint Bidennek.
| Trump fogolycseréje a tálibokkal
Trumpnak egyébként volt egy emlékezetes, balul elsült fogolycseréje is, amellyel nem szívesen dicsekszik. 2020-ban az Egyesült Államok és tálibok közötti békeegyezmény részeként, a Trump-adminisztráció ötezer (!) tálib harcost engedett szabadon, cserébe az afgán kormány ezer fogságba esett katonájáért. Mike Pompeo külügyminiszter egy akkori nyilatkozatában azt mondta, hogy a foglyok szabadon bocsátásáról szóló döntés ugyan „népszerűtlen”, de végső soron megnyitja az utat az afganisztáni háború befejezéséhez. Így is történt, az afganisztáni háború egy évvel később valóban véget ért, de minden bizonnyal nem úgy, ahogy azt Trump külügyminisztere korábban elképzelte. |
Trump, Whelannal kapcsolatos érdektelenségéről, a fogoly bátyja és az elnök egykori tanácsadója is beszámolt.
„El kell mondanom, hogy Trump elnök nem volt különösebben érdekelt abban, hogy részt vegyen ebben a cserében Paul Whelanért” – mondta a CBS News egyik műsorában Trump korábbi Oroszország-szakértője, Fiona Hill.
„Nem érdekelte különösebben Paul ügye úgy, ahogyan azt az ember gondolta volna”
– szúrt oda korábbi főnökének a szakértő.
Trump korábbi vezető beosztású munkatársai szerint Viktor But szabadon engedésével Washington komoly alkupozíciókat veszített Oroszországgal szemben, továbbá véleményük szerint „az egy az egy ellenében” történő túszcsere rossz precedenst teremthet a jövőre nézve.
„[Az oroszok] azt gondolták, ha várnak, akkor jobb üzletet köthetnek. És úgy tűnik, hogy vártak, és jobb üzletet kötöttek” – nyilatkozta az egyik volt Trump-tisztviselő.
„Soha nem lett volna szabad egy az egyért elcserélni Butot” – tette hozzá.
„Ő volt az oroszok fő prioritása, ha egyszer már szabadon engedték és nincs más rosszfiú, [az oroszok] utána annyi embert rabolhatnak el, amennyit csak akarnak.”
Cserben hagyva
Órákkal Griner szabadulása után, Paul Whelan a CNN-nek adott exkluzív interjújában beszélt a csalódottságáról.
„Nagyon csalódott vagyok, hogy nem tettek többet a szabadon bocsátásom érdekében, különösen, hogy közeledik letartóztatásom négyéves évfordulója” – mondta Whelan keserűen, hozzátéve, hogy ugyanakkor örül, hogy Grinert szabadon engedték.
Ezzel szemben, Vlagyimir Putyin a csere után optimista hangnemben nyilatkozott a tárgyalások folytatásáról. Az orosz elnök szerint „bármi lehetséges”, ami a jövőbeli fogolycseréket illeti.
Putyin okkal örülhet, ugyanis jó alkut kötött.
Az pedig különösen az ínyére lehet, hogy évek óta, kénye-kedve szerint leckézteti az amerikai elnököket, akik eddig nem találtak fogást országa agresszív túszdiplomáciáján.
Judah Waxelbaumnak igaza van, amikor felhívja rá a figyelmet, hogy az oroszok csupán azért csukták le Grinert (valamint Reedet és Whelant), hogy megalázzák ezzel az Egyesült Államokat.
„És ez sikerült is nekik”
– jegyezte meg Waxelbaum.
Hozzá kell tenni, hogy Washington nincs könnyű helyzetben. A „Vadkelet” államai nem a nyugati játékszabályok szerint játszanak, és kitűnő ütemérzékkel húzogatják Uncle Sam bajuszát ott, ahol nem számít rá. Az Egyesült Államok ezért jobban teszi, ha a közeli jövőben előáll egy hatékony elrettentő-stratégiával, amennyiben el akarja kerülni, hogy újabb és újabb túszul ejtett amerikaiak miatt essen csorba a tekintélyén.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
