Izrael a Nyugat szövetségeseként sajátos pozíciót foglal el az ukrajnai háborúban: nem csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz, és minden nyomás ellenére fegyvert sem szállítanak Ukrajnának. Efraim Inbart, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet konzervatív kutatóintézet elnökét a Magyar Nemzet kérdezte az izraeli álláspontról és a háború lehetséges következményeiről.
László Dávid, a lap munkatársa emlékeztette Inbart, hogy egy nemrégiben megjelent cikkében amellett érvelt, hogy a történelemben nincs jó és rossz oldal, a történelmet a győztesek írják, és arról kérdezte, hogy szerinte ki fog győzni az ukrajnai háborúban.
Válaszában a professzor visszakérdezett:
Az első kérdés az, hogy mit nevezünk győzelemnek? Ha az ukránok úgy határozzák meg a győzelmet, hogy minden elveszített terület, köztük a Krím félsziget és a teljes Donbasz visszatér Ukrajnához – akkor nem fognak győzni. Oroszország ugyanis egy nagy és erős állam, csak éppen gyenge hadsereggel.
Minden háború képlete két számításból áll. Az egyik, hogy ki fizetteti meg a nagyobb árat? A másik, hogy ki képes többet szenvedni?
Szerintem mindkét kérdésre Oroszország a válasz.
Lehet, hogy az oroszok már nem tudnak több területet elfoglalni, de légierejükkel és rakétáikkal elpusztítják Ukrajnát. Ugyanerre az ukránok nem képesek, már csak azért sem, mert a Nyugat nem hagyja nekik. És az oroszok nagyon tudnak szenvedni is. Hosszú távon már nem az számít, mi történik a csatatéren. Az ukránok kénytelenek lesznek beletörődni a területi veszteségekbe, és elfogadni valamilyen tűzszünetet.
A Magyar Nemzet kíváncsi volt rá, hogy Izrael vajon miért nem csatlakozott a nyugati szankciókhoz és nem küld fegyvereket sem Ukrajnának. Inbar emlékeztetett rá, hogy
Oroszország [Izraellel] szomszédos állam – ugyanis 2015 óta ott vannak Szíriában. Ez azért is fontos nemzetbiztonsági szempontból, mert próbáljuk megelőzni, hogy Irán rakétabázisokat telepítsen Szíriába. Az oroszokkal pedig jó a kapcsolatunk, és ezt nem is szeretnénk elrontani. Az ENSZ-ben egyébként megszavaztuk az Oroszországot elítélő határozatokat, még ha ennek nem is lett semmilyen hatása.
Ukrajnának pedig már csak azért sem adunk fegyvereket, mert nekünk is szükségünk van rájuk. Ne felejtse, hogy Izrael is hadban áll!
Ha az ukránok fegyvereket akarnak vásárolni tőlünk, akkor rendeljék meg, várják ki a sorukat, és néhány év múlva megkaphatják.
Nem tartozunk semmivel Ukrajnának. Sőt, az ukránok rendre Izrael ellen szavaznak az ENSZ-ben.
Igaz, Ukrajnában jelentős zsidó közösség él, de nekik már a háború előtt megüzentük, hogy meneküljenek. Ugyan Volodimir Zelenszkij is zsidó, de nem hinném, hogy ennek bármilyen szerepe van az identitásában, vagy az izraeli−ukrán kapcsolatokban.
László Dávid végül az iráni iszlamista rezsim fegyver- és energiaexportjának felértékelődő szerepéről kérdezte a professzort, aki válaszában kiemelte:
Az Európai Unió vissza akar térni az úgynevezett atomalkuhoz, mert nem érdekli őket, hogy Iránnak lesz-e nukleáris fegyvere vagy sem.
Csak üzletelni akarnak, hogy az iráni olaj is betörjön a piacra. Az Amerika-ellenes irániak persze Oroszországot segítik, és közben reménykednek benne, hogy ez hasznukra válik. Szövetségnek azért nem hívnám a viszonyt, inkább közösek az érdekeik. Számunkra fontos, hogy fenntartsuk a jó viszonyt Oroszországgal, ugyanis nekik sem érdekük az erős iráni jelenlét Szíriában.
Különbséget kell tennünk a szíriai és az ukrán hadszíntér között
— válaszolta a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet konzervatív kutatóintézet elnöke.
Az interjú teljes szövege itt olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.