A milliárdos befektető Charlie Munger azt mondja, soha nem érdekelte, hogy a gazdagságát másokéhoz hasonlítsa – írja a CNBC.
Inkább azt mondja, hogy a vagyon felhalmozásának motivációja mindig is a függetlenség biztosítása volt, a szabadság, hogy azt tegye, amit akar az üzleti életben és a magánéletben – és azt kívánja, hogy minél többen kövessék a példáját.
„A világot nem a kapzsiság vezérli. Az irigység vezérli”
– mondta Munger az év elején a Daily Journal újságcég éves közgyűlésén, amelynek igazgatója.
A 98 éves férfi, aki a Forbes által 2,2 milliárd dollárra becsült vagyont halmozott fel, hozzátette, hogy az emberek könnyen és gyakran irigykednek. Nem számít, hogy egyeseknek mennyi van, valakinek mindig több lesz – jegyezte meg.
Ezt az érzést Munger már korábban is hangoztatta, és korábban régi barátjának és befektetési partnerének, Warren Buffettnek tulajdonította. Munger azonban biztosnak tűnik abban, hogy ő maga is túllépett ezen a tendencián.
„A saját életemben legyőztem az irigységet. Nem irigyelek senkit” – mondta Munger. „Nem érdekel, hogy másnak mije van. Másokat viszont megőrjít ez a dolog”.
Munger 2017-ben egy interjúban azt mondta, hogy az üzleti életben mindig igyekszik elkerülni az „irigység és féltékenység” érzését. Az ilyen típusú gondolatok árthatnak a karrierednek, mert nagyobb valószínűséggel hozol elfogult döntéseket, amelyek rosszul sülhetnek el – tette hozzá.
2019-ben ismét felszólalt az irigység ellen, és a CNBC-nek azt mondta, hogy az irigység elkerülése a hosszú és boldog élet egyik „egyszerű” titka.
Valóban, egy 2018-as tanulmány szerint az irigységtől vezérelt embereknek nagyobb valószínűséggel vannak mentális problémáik. A közösségi média térnyerését azért is kritizálták, mert az emberek irigység- és anyagiassági érzéseit táplálja – mivel folyamatosan ablakokat kínál olyan emberek életébe, akiknek vagy különösen fényűző életük van, vagy úgy tűnik, hogy van.
Az irigység egyszerűen „bele van építve a dolgok természetébe” – mondta Munger a Daily Journal találkozóján.
A milliárdos hozzátette, hogy nem érti, miért nem elégedettebbek a mai emberek azzal, amijük van, különösen, ha összehasonlítjuk a korábbi generációk által átélt nehéz időkkel.
Munger maga is átélte a nagy gazdasági világválságot, és a szegényebb életkörülményeket és a rövidebb élettartamot már az 1800-as években is példaként hozta fel arra, hogy milyen messzire jutott az emberiség.
„Azt a tény, hogy mindenki ötször jobb helyzetben van, mint korábban, természetesnek veszik” – mondta Munger. „Csak arra gondolnak, hogy valaki másnak most több jut, és nem igazságos, hogy neki jár, nekik pedig nem”.
