Az ENSZ-határozat „a Nakba hetvenötödik évfordulójának megemlékezését szorgalmazza, többek között egy magas szintű esemény szervezésével a Közgyűlés csarnokában” 2023 májusában. Szorgalmazza továbbá „a vonatkozó archívumok és tanúvallomások terjesztését”.
A kezdeményezést Egyiptom, Jordánia, Szenegál, Tunézia, Jemen és a palesztinok támogatták, és 90 igen szavazattal, 30 nem ellenében és 47 tartózkodás mellett fogadták el.
Izrael, Ausztrália, Ausztria, Kanada, Dánia, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok a nemmel szavazó országok között volt.
Ukrajna nem szavazott. Kijev a hónap elején diplomáciai vitát váltott ki Jeruzsálemmel, amikor egy Izrael-ellenes határozat mellett szavazott.
Az Izraellel jó vagy elfogadható kapcsolatot ápoló és muzulmán államok, köztük Azerbajdzsán, Bahrein, Egyiptom, Jordánia, Marokkó, Szudán és az Egyesült Arab Emírségek is igennel szavaztak.
A „Nakba” (arabul katasztrófa), amelyet a palesztinok arra használnak, hogy felidézzék az 1948-as izraeli függetlenségi háború idején átélt „kitelepítést és jogfosztást”.
Az 1947-ben a Közgyűlés által elfogadott felosztási terv független zsidó és arab államokat irányzott elő az akkor brit ellenőrzés alatt álló Palesztina területén. A zsidó képviselők elfogadták a tervet, de az arab világ elutasította azt, és elindította az 1948-as háborút. A palesztinok azóta is elutasították az államiságra vonatkozó további ajánlatokat.
A közgyűlés Nakba-tétele egyike volt a „Palesztina kérdéséről” szóló ülésen előterjesztett több hasonló határozatnak.
Egy másik állásfoglalás szerint a Közgyűlés „mély sajnálattal veszi tudomásul, hogy 55 év telt el az izraeli megszállás kezdete óta” és 75 év az ENSZ felosztási terve és a „Nakba” óta, a konfliktus megoldása nélkül.
Gilad Erdan, Izrael ENSZ-nagykövete szerint a határozatok
„egyetlen célja, hogy a Közel-Keleten történtekért kizárólag Izraelre hárítsák a felelősséget, miközben a palesztinokat felmentik minden felelősség alól”.
„A nemzetközi közösség úgy emlékezik meg egyik tagországa függetlenségének napjáról, hogy katasztrófának nevezi azt. Micsoda szégyen” – mondta Erdan a Nakba-határozatról.
„Nem szabad tovább felülni a palesztinok hazugságainak, ahogyan ennek a testületnek sem szabad tovább engedni, hogy a palesztinok által fújt zenére táncoljon. Arra kérek mindenkit, hogy ne támogassák tovább vakon a palesztinok rágalmait”.
„Ez a Közgyűlés, ez a testület megszavazta a 181-es határozatot – a felosztási tervet. Az én népem, a zsidó nép, habozás nélkül elfogadta ezt a határozatot. De az arabok és a palesztinok nem” – mondta Erdan. „Öt arab hadsereg az Izraelben élő arabokkal együtt megpróbált elpusztítani és megsemmisíteni minket”.
Erdan az ENSZ-ben egy kiállítást is bemutatott a „zsidó Nakbáról”, a zsidók százezreinek az 1940-es és 1950-es években az arab országokból és Iránból való elűzéséről a felosztási tervet követően.
„Az egyetlen bűnük az volt, hogy zsidók voltak. Ez az igazi Nakba. Ez az a katasztrófa, amelyet a zsidó nép ellen hajtottak végre, és ez az a katasztrófa, amelyet ez a testület évtizedekig figyelmen kívül hagyott” – mondta.
„Minden módon harcolni fogok a hamis narratíva ellen, amelyet a palesztinok terjesztettek az ENSZ-ben”.
A kiállításon a közel-keleti országokban élő zsidók életéről szóló dokumentáció látható, és egy hétig lesz látható az ENSZ New York-i székházában.
Erdan szerint az Izraelt célzó ENSZ-határozatok eltávolították a palesztinokat a kétoldalú tárgyalásoktól és engedményektől, valamint a konfliktus megoldásától.
Rijád Manszúr palesztin ENSZ-megbízott a rendezvényen kijelentette: „A kétállami megoldás útjának végén járunk. A nemzetközi közösség vagy előhívja az akaratot, hogy határozottan cselekedjen, vagy passzívan hagyja meghalni a békét. Békésen, de passzívan”.
Manszúr felszólította a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre, az ENSZ ismerje el teljes mértékben a palesztinokat, és egy olyan palesztin államot szorgalmazzon, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem lenne.
„Aki komolyan gondolja a kétállami megoldást, annak segítenie kell a palesztin állam megmentésében” – mondta. „Az alternatíva az, amiben most élünk – egy olyan rezsim, amely a gyarmatosítás és az apartheid gonoszságait ötvözte”.”
Manszúr bírálta a felosztási tervet, mondván, hogy az ENSZ „nem értette meg a terv következményeit”.
„A terv az volt, és sok esetben még mindig az, hogy népünket elűzzék őseink földjéről” – mondta, és azt állította, hogy a terv elfogadása óta „75 éve folyik az izraeli politika, amelynek célja népünk elüldözése”.
Manszúr beszédében folyamatosan gyarmatosítóként emlegette Izraelt, és tagadta a zsidók ősi kötődését Izraelhez, valamint gyökereiket Izraelben és a Közel-Keleten.
A határozat megszavazásának napján, kedden az ENSZ a palesztin néppel való szolidaritás nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényt.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár az eseményen azt mondta, hogy „a megszállásnak véget kell vetni”, és a konfliktusért a megszállást, a településeket, a házrombolásokat, a kilakoltatásokat és a gázai átkelők lezárását tette felelőssé.
Guterres és más felszólalók csak az izraeli erőket ostorozták, nem említetve a palesztin terrorizmust, a Hamász terrorcsoportot, az izraeli biztonsági aggályokat vagy az erőszak izraeli áldozatait.
