Szombaton tisztázatlan körülmények között elhunyt Vlagyimir Makej, Belarusz külügyminisztere. Halálának okairól a kormányzat egyelőre hallgat. Lehetséges, hogy szándékosan tették el láb alól?
A 64 éves Vlagyimir Makej mielőtt 2012-ben külügyminiszter lett, Lukasenka kabinetfőnöke, korábban pedig elnöki tanácsadója volt.
Sokan az elnök közeli szövetségesének, sőt akár lehetséges utódjaként tartották számon.
Halála előtt pár nappal még a „keleti NATO”, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) kétnapos csúcsértekezletén képviselte országát. Pénteken egy vatikáni diplomatával találkozott, majd szombaton bejelentették, hogy elhunyt. A halála előtti találkozókon nem mutatta jelét semmiféle rosszullétnek vagy betegségnek.
A halála körüli hallgatás, és hogy mindez egy politikailag nagyon érzékeny időszakban történik, mindenképpen felvet bizonyos kérdéseket.
A Belarusz államiság bástyája?
Pályafutása során Makej végig kitartóan szolgálta a Lukasenka-rezsim érdekeit, hűségét nem ingatta meg a 2020-as választások után kitört tüntetés-hullám brutális leverése sem. Makej külügyminiszterként többször nyilvánosan hangot adott ellenérzéseinek azzal kapcsolatban, hogy országa egyre inkább a szomszédos „nagytestvér”, Oroszország befolyása alá kerül. Ahogy a poszt-szovjet térséget kutató Anton Bendarzsevszkij fogalmazott vele kapcsolatban:
„[Makej] a belarusz államiság megőrzésének és megerősítésének a feltétlen híveként vált ismertté. Ha voltak Lukasenka környezetében nemzeti érzelmű, a belarusz szuverenitást minden más fölé helyező, de közben Lukasenkához végtelenül hű politikusok, akkor ő az volt”.
A Kreml-barát médiában és orosz Telegram-csatornákon Makejt ezért 2020 előtt többször megvádolták azzal, hogy Oroszország érdekeinek rovására igyekszik javítani Belarusz és a Nyugat közötti kapcsolatokat. Pavel Latuska, egykori belarusz politikus és diplomata szerint ezeknek a vádaknak bizony volt alapja. Állítása szerint maga is többször hallotta személyesen Makejt (és Lukasenkát), ahogyan a Belarusz szuverenitását veszélyeztető orosz törekvésekről beszélnek.
Makej – habár támogatásáról biztosította, és többször nyilvánosan is megvédte Oroszország ukrajnai háborúját – augusztusban vette a bátorságot, hogy nyíltan felszólaljon az atomfegyverek ukrajnai bevetése ellen, amellyel a Kreml – élén Dmitrij Medvegyevvel – ez idő tájt folyamatosan fenyegetőzött. Makej továbbá szorgalmazta a béketárgyalások mihamarabbi megkezdését a konfliktus lezárása érdekében.
Eltették láb alól?
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, halála után rögtön felröppentek a pletykák, hogy Makejt meggyilkolták. Az egyik oldalon az orosz titkosszolgálatokat, azon belül is az FSZB-t sejtik Makej halála mögött, míg a másikon olyan elméletek kaptak szárnyra, hogy a lengyel titkosszolgálat mérgezhette meg a politikust. Bár a belarusz kormány részéről még mindig nincs hivatalos megerősítés Makej halálának pontos okaival kapcsolatban, egyes hírek szerint Lukasenka nem sokkal utána úgy döntött, hogy megszabadul az elnöki palotában dolgozó összes alkalmazottjától, szakácsától és testőrétől, attól való félelmében, hogy „ő lehet a következő”. Bizonyítékok hiányában azonban nehéz igazságot tenni a különböző hírek és elméletek igazságtartalma között.
Volt azonban egy cikk, amely mindössze egy nappal (!) Makej halála előtt jelent meg, és nem kapott túl sok figyelmet, pedig – a történések fényében – számos érdekes állítást tartalmazott. A Robert Lansing Institute think-tank által közölt írás A Kreml Lukasenka likvidálására és a belarusz hadsereg irányításának átvételére készül címmel jelent meg. A RLI cikke az „orosz katonai vezetésen belüli” forrásokra hivatkozva azt írja, hogy „a Kreml döntést hozott egy radikális „megoldásról” Belarusz ukrajnai háborúba való bevonása érdekében. A november 25-én megjelent írás szerint
Vlagyimir Putyin utasítására az orosz katonai hírszerzés az elkövetkező napokban (!) végrehajthat vagy egy Lukasenka elnök ellen irányuló merényletet, vagy csupán „annak imitálását”, azzal a céllal, hogy megfélemlítse őt.
Az RLI szerint felvázolt akció után a merényletért a Nyugatot és Ukrajnát okolnák, ami lehetőséget teremtene Lukasenkának (vagy likvidálása esetén utódjának), hogy „jogosan” belépjen a háborúba az oroszok oldalán. Habár tudomásunk szerint nem történt merénylet Lukasenka ellen, annyi bizonyos, hogy a cikk megjelenését követő napon, november 26-án meghalt a külügyminisztere, Vlagyimir Makej. Az egyik eshetőség, hogy a belarusz külügyminiszter természetes módon hunyt el, és csupán véletlen egybeeséssel van dolgunk. A másik lehetőség, hogy Makej gyilkosság áldozata lett.
Amennyiben valóban így van, úgy feltételezhetjük, hogy Lukasenka is tisztában van ezzel, és megértette a „neki címzett üzenetet”.
Oroszország anyácska halálos ölelése
Eltelt kilenc hónap, és Lukasenka mindeddig sikeresen elkerülte, hogy közvetlenül kelljen részt vennie a háborúban – igaz, március óta pár havonta fel-fel röppenek a hírek, hogy Belarusz is „hamarosan” harcoló féllé válhat. Ezeket a híreszteléseket (amelyeket sokszor maga az ukrán hírszerzés terjeszt) Lukasenka legutóbb pont a külügyminisztere halála előtti napon cáfolta.
„Nem küldjük oda a katonáinkat, mert erre semmi szükség”
– mondta, hozzátéve, hogy a belarusz fegyveres erők amúgy sem „nem oldanák meg a problémát”. Ez utóbbiban egyébként Lukasenkának igaza is lehet. Jóllehet Oroszországnak a jelenlegi helyzetben minden katonai segítség jól jön, mégis a belarusz fegyveres erők kiképzettségével, motiváltságával és felszereltségével kapcsolatban mind Nyugaton, mind Moszkvában merültek már fel kérdések.
A belarusz elnök minden jel szerint – a részvételét illetően – szeretné fenntartani a jelenlegi status quo-t. Sok szakértő azonban úgy véli, hogy Lukasenka lehetőségei igencsak végesek.
„Ha Putyin úgy dönt, hogy belarusz csapatokat akar, nem hiszem, hogy Lukasenka képes lesz nemet mondani”
– mondta ezzel kapcsolatban Katia Glod, a Center for European Policy Analysis (CEPA) munkatársa. „De jelenleg, egy sor politikai és katonai okból kifolyólag, ez egyszerűen nem olyasmi, ami igazán nagy előny lenne [Oroszország számára]” – tette hozzá.
Bár 2020-as események Vlagyimir Putyin karjaiba hajtották, Lukasenka nem akarja, hogy az orosz elnök bábjának tekintsék. Ahogy John Everard, az Egyesült Királyság egykoron Belaruszba delegált nagykövete fogalmazott, Lukasenka arra törekszik, hogy „az az elnök legyen, aki megakadályozta, hogy jó belarusz fiúk haljanak meg Oroszország háborújában”, hogy így „visszaszerezze megtépázott hazai támogatottságát”.
Makej halála után azonban mindez sokkal nehezebb lesz Lukasenka számára. Belarusz diplomáciai mozgástere és szuverenitása minden bizonnyal tovább fog szűkülni, sőt, könnyen bekövetkezhet az is, amire lapunk főmunkatársa, Robert C. Castel még júliusban figyelmeztetett, mely szerint
„Oroszország csupán a harcok végén fogja bemutatni az új Nagyoroszország térképét, amin Belarusz hozzáadásával kompenzálják majd azt, amit Ukrajnában nem sikerült elérniük”.
