Ezt az orosz-belarusz Uniót még Borisz Jelcin testálta ránk, ezzel a kreatív ötlettel kívánva sámfázni összeomló népszerűségét. Robert C. Castel jegyzete.
Az Unió-állam legális alapozása már hosszú évek óta létezik.
Ez az alapozás tette lehetőve Belarusz kísérletét arra, hogy bekebelezze Oroszországot. Első hallásra ez igen abszurdnak hangzik, de
„papíron” legalábbis Lukasenkának volt a legjobb esélye rá, hogy a fehérorosz elnöki székből átüljön Jelcin székébe.
Egy akkor még kevésbé ismert, de jó szakszolgálati kapcsolatokkal rendelkező aparátcsik azonban keresztülhúzta a számításait és maga ült az elnöki székbe.
Úgy hívják, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.
Ami az egyesülés kérdését illeti, a jelenlegi állapot a tagadhatóság kényelmét kínálja Oroszországnak.
Ha Putyin kegyelméből Belarusz hirtelen újra atomhatalommá válik, az ország jelenlegi Schrödinger macskája státusa igen nagy veszélyt jelent a nyugat számára. Orosz atomfegyverek kerülhetnek bevetésre úgy, hogy formailag az oroszok moshatják a kezeiket.
Annak igen kicsi a veszélye, hogy valaki „megeszi” ezt a fikciót. A veszély inkább abban rejlik, hogy kibúvót biztosít a húzódózóbb kedvű NATO tagállamoknak.
Minden valószínűség szerint Oroszország nem fog lemondani ezekről az előnyökről és csupán a harcok végén fogják bemutatni az új Nagyoroszország térképét amin Belarusz hozzáadásával kompenzálják majd azt amit Ukrajnában nem sikerült elérniük.
Bárhogy is történjen, unatkozni nem fogunk.
