Kalinyingrád városa egykor Poroszország koronájának ékköve volt, de 1945-ben, hetekkel Berlin elfoglalása előtt, az előrenyomuló Vörös Hadsereg elfoglalta. Most Kalinyingrád ismét a középpontba került, miközben Kelet-Európában háború dúl – olvasható Gabriel Gavin moszkvai újságíró UnHerden megjelent cikkében.
A második világháború végén annektált exklávét – amely közel egymillió embernek ad otthont – NATO-országok veszik körül, és el van vágva Oroszország többi részétől. Múlt héten Litvánia bejelentette, hogy elkezdte blokkolni a területén áthaladó vonatokat, amelyek szankcionált árukat szállítanak a régióba, különösen építőanyagokat és bizonyos típusú ipari gépeket.
Vlagyimir Putyin elnök sajtótitkára, Dmitrij Peszkov blokáddal vádolta Vilniust, annak ellenére, hogy a légi és tengeri útvonalak továbbra is nyitva vannak, miközben a helyiek a konzervektől a cementes zsákokig mindent megpróbáltak lepakolni a polcokról.
„A legrosszabbra készülünk”
– figyelmeztetett a Kreml szóvivője.
A retorika csak még harciasabbá vált azóta. Vlagyimir Dzsabarov orosz szenátor azzal vádolta a Nyugatot, hogy Kalinyingrádot meg akarja magának szerezni, és arra figyelmeztetett, hogy a szomszédos Litvánia és Lengyelország lesz az első, aki „húsdarálóba kerül”. Szergej Lavrov külügyminiszter most azzal vádolja az EU-t és a NATO-t, hogy „koalíciót készít elő az Oroszország elleni háborúra”.
Hétfőn a Killnet nevű, valószínűleg felsőbb utasításra működő, állami hackercsoport vállalta magára a litván vállalatok és kormányzati szervek elleni támadások egész sorát.
„A támadások addig folytatódnak, amíg Litvánia fel nem oldja a blokádot”
– mondta az árnyékszervezet szóvivője.
Az orosz haditengerészet balti-tengeri flottájának, valamint kémek és a hírszerző egységek légióinak otthont adó Kalinyingrád Putyin számára rendkívül érzékeny terület. Az ukrajnai invázió kezdete óta Oroszország egyre inkább elszigetelődik Európa többi részétől, ezért gazdasági stratégiája, hogy az önállósodásra törekszik.
Ez azonban sokkal nehezebb egy olyan exklávéban, amely az először az EU-n keresztül érkező importtól függ.
Az úgynevezett „különleges művelet” kezdetétől fogva Putyin ragaszkodott ahhoz, hogy a háború védelmi jellegű, és arra szolgál, hogy megvédje polgárait a NATO-tól. Ő és vezető tisztviselői nem kímélték a közhelyeket, amikor az Ukrajna elleni támadást a Szovjetunió náci Németország elleni védelméhez hasonlították.
„Amikor a második világháború elkezdődött, Hitler az európai országok jelentős részét – ha nem is a többségét – a zászlaja alá gyűjtötte, hogy háborút vívjon a Szovjetunió ellen”
– állította Lavrov a múlt héten.
A valóságban azonban egyetlen komoly fél sem vitatja Moszkva szuverenitását Kalinyingrád felett.
Ez nem akadályozta meg Moszkvát abban, hogy fokozza katonai jelenlétét a térségben.
A Suwałki-folyósó, a litván terület egy olyan szakasza, amely a legrövidebb utat kínálja Kalinyingrád és Oroszország közeli szövetségese, Fehéroroszország között, régóta úgy gondolták, hogy a legkézenfekvőbb támadási pont lenne, ha Putyin szárazföldi hidat akarna kialakítani az exklávéhoz. A Nyugattal való konfliktus esetén a 60 mérföldes sáv gyorsan a világ legveszélyesebb helyévé válna.
A NATO azonban tudja ezt, és évek óta gyakorolja védelmi terveit – február óta valószínűleg még sürgetőbben.
Egy hagyományos támadás kockázata csekélynek tűnhet, de Moszkva a hétvégén ürügyként használta fel, hogy Fehéroroszországot nukleárisan alkalmas Iszkander-M rakétákkal lássa el, amelyek jóval Lengyelország és a balti államok területén túl lévő célpontokra is csapást mérhetnek.
Az eredmény egy olyan Kelet-Európa, amely feszültebb és erősebben felfegyverzett, mint bármikor a kommunizmus bukása óta.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.