Érdemes, hogy az ember elgondolkodjon mielőtt moralizál, mielőtt az igazságosság látszata a cinizmus egy formájává válik – vagy ami még rosszabb, az emberi élet megvetésévé – írja véleménycikkében Fiamma Nirenstein a Jewish News Syndicate hasábjain.
Ha megbotránkoztatja önt az a tény, hogy Itamar Ben-Gvir, a gyakran szélsőségesnek titulált jobboldali, vallásos politikus valószínűleg nemzetbiztonsági miniszter lesz a következő izraeli kormányban, érdemes lenne egy pillantást vetni arra, hogy mi vezetett a sikeréhez.
Csak idén, 2022 eleje óta Izraelben 30 állampolgárát ölték meg palesztin terroristák. Lelőtték őket kávézókban ülve, elgázolták őket az utcán, leszúrták őket, miközben a gyerekeikkel sétáltak, vagy darabokra robbantották őket buszmegállóban elkövetett merényletekben.
Izraelt súlyosan érintette ez az új terrorhullám, mely a legsúlyosabb 2015 óta, miközben a közvéleményben a második intifáda keserű emlékei és szellemei – amely a 2000-es évek elején több mint 1000 (!) izraeli életét követelte – nagyban élnek.
Ben-Gvir ígéretet tett arra, hogy változtat ezen a helyzeten. Ennek eredményeképpen demokratikusan beválasztották a Knesszetbe egy pártlistán, amely 14 mandátumot szerzett a 120-ból.
A politikus kijelentette, hogy nem fog semmilyen törvényt megváltoztatni, de több támogatást szeretne az izraeli biztonsági erőknek és nagyobb költségvetést a rendőrségnek. Meg akarja reformálni az izraeli hadsereg bevetési szabályait, hogy a katonák hatékonyabban tudjanak reagálni a potenciális fenyegetésekre. Az izraeli-arab közösséget sújtó erőszakos cselekményeket is meg akarja szüntetni, amely már több tucat ártatlan ember halálát okozták.
Igaz, hogy Ben-Gvir tüzes retorikájú és populista beállítottságú. Bevallom, nem az a fajta politikus, akit különösebben kedvelek, mert véleményem szerint az ember akkor erősebb hazafi, ha nem bocsátkozik demagógiába. Mindazonáltal, bár lehet, hogy nem egy brit gentleman, Ben-Gvir már visszavonta legszélsőségesebb korábbi kijelentéseit és álláspontjait, és tagadta tagságát olyan mozgalmakban, amelyeket az izraeli törvények betiltottak.
Ebben egyszerűen csak számos európai politikus, különösen a volt fasiszták vagy kommunisták példáját követi, akik megtagadták múltjukat, amikor úgy érezték, hogy új intézményi felelősségeik ezt megkövetelik.
Aggódnunk kell-e amiatt, hogy Ben-Gvir arra fogja használni a hatalmát, hogy alapvetően megváltoztassa Izrael életmódját, társadalmát, alkotmányát vagy politikai normáit? Nem hiszem.
A választásokat ugyanis Benjamin Netanjahu nyerte, nem Ben-Gvir.
Netanjahu lesz a miniszterelnök, és ő egy államférfi, egy szekuláris reformer, akinek sikerült többé-kevésbé békében tartania országát, és megteremtette a teret az Ábrahám-egyezmények kibontakozásához. Soha nem mutatott hajlandóságot arra, hogy cenzúrázza vagy elnyomja a sajátjától eltérő nézeteket. Sőt, ennek ellenkezője figyelhető meg, hiszen a mélységesen ellenséges sajtó és a politikai ellenzék virágzott hosszú vezetői megbízatása alatt.
Ben-Gvirt kritizálták LMBT-ellenes hozzáállása miatt, amiért fanatikusan elkötelezett a hagyományos családszerkezet mellett. De miközben Izrael sok szempontból tradicionalista, erős családi értékekkel és szokatlanul magas születési aránnyal, progresszív és csodálatra méltó törvényekkel is rendelkezik, amelyek védik az LMBT egyének jogait. Netanjahu egyik legközelebbi munkatársa, Amir Ohana a meleg közösség prominens tagja. A palesztin melegek gyakran igyekeznek Izraelbe menedékért.
Ráadásul a következő kormányba is bekerülő haredi pártok ugyan a közvélemény mumusának tekinthetők, de saját közösségeiken kívül nem ők határozzák meg Izrael társadalmi vagy oktatási normáit. Megpróbálhatják ráerőltetni értékeiket Izraelre a visszatérési törvény módosítására vagy a nemek közötti elkülönítés engedélyezésére irányuló követelésekkel a közpénzből finanszírozott rendezvényeken, de nem fognak sikerrel járni.
Végezetül, a média sokat foglalkozott azzal a közelmúltbeli incidenssel, amikor Ben-Gvir egy kelet-jeruzsálemi gyűlésen fegyvert fogott. A Júdeában és Szamariában élő izraeliek számára azonban nem szokatlan, hogy fegyverük van, hiszen nap mint nap az életüket kockáztatják. És valóban, a felfegyverzett civilek gyakran megakadályozták a terrortámadásokat, vagy megakadályozták, hogy a terroristák további áldozatokat szedjenek. Lehet, hogy nem tetszik nekünk ez a helyzet, de a túlélés erkölcsileg magasabb rendű, mint hagyni, hogy magunkat vagy másokat megöljenek.
Sajnos a nemzetközi közvéleményt nem érdekli az izraeli élet valósága és annak nagyon is valós kihívásai. Ehelyett egy olyan országot akar hibáztatni és sértegetni, amely csak arra törekszik, hogy megvédje magát a könyörtelen ellenségtől.
A kétkedőknek mindössze azt javaslom, hogy holnap reggel várjanak egy buszmegállóban az úgynevezett „megszállt területeken” vagy Jeruzsálemben. Lehetőleg egyedül és fegyvertelenül.
| Fiamma Nirenstein olasz parlamenti képviselő volt 2008-2013-ig, ahol a képviselőház külügyi bizottságának alelnökeként tevékenykedett. Az Európa Tanácson belül létrehozta az antiszemitizmust monitoringozó bizottságot, alapító tagja a nemzetközi Izrael Barátai kezdeményezésnek. 13 könyvet írt, köztük az Izrael mi vagyunk (2009) címűt. Jelenleg a Jerusalem Center for Public Affairs munkatársa, és a Jewish Lives Matter című könyv szerzője. |
