De nem úgy, hogy igyekezne megakadályozni azt. Ehelyett gumiparagrafusokkal gondoskodik arról, hogy önkényes és alkotmányellenes teljhatalommal léphessen fel a polgárok ellen.
Amiről a rendszermédia – az államit TV és rádió, az úgy nevezett minőségi nyomtatott sajtó – hallgat, az legtöbbször nem jut el a nyilvánosság tudatába. Hónapok óta alig tudja valaki, hogy hétvégéken és hétfőnként (az NDK végnapjaira emlékeztetve) valószínűleg legalább százezren tüntetnek a kormány, a fojtogató szankciók, az ország háborús részvétele, az infláció és az energiafordulat ellen. Az átlagos polgárok, még a politika iránt érdeklődők sem tudják, hogy mi folyik az országban, nem tudják a helyzetet, a jövőt megítélni, nem tudják, hogy mások az ország más vidékein mit gondolnak, és csak ritkán értesülnek arról, hogy megint melyik cég, melyik gyár, melyik üzlet szűnt meg létezni – hacsak nem személyesen érintettek.
A rendszermédia nemcsak tolerálja, hanem tudatosan nem is néz oda, ha a szocdem-zöld-szabaddemokrata kormány szokásaihoz híven, éjnek éjszakáján, vagy egy ülés során az utolsó tíz percben több oldalas komplikált törvénytervezeteket terjeszt be, amelyeket a parlament aztán minden vita nélkül automatikusan jóváhagy. A módszer legtöbbször beválik, senki sem figyel fel az így meghozott törvényekre, amelyek az új szabályozások sűrűjében csak az alkalomra várnak, hogy életre keljenek.
Időnként azonban vannak újságírók, akik megpróbálják felhívni a figyelmet az ilyen taposóaknákra. Így történt a napokban is, amikor a Die Welt egy munkatársa elkezdett foglalkozni egy még júliusban megszületett törvénnyel, amely eddig senkit sem érdekelt különösebben. Július 5-én, tizenöt perccel a Klímavédelmi és Energiagazdasági parlamenti bizottság aktuális ülése előtt, Habeck klímaügyi és gazdasági miniszter egy 43 oldalas e-mailben (!) informálta a bizottsági ülés résztvevőit arról, hogy egy újabb 30-as paragrafust kíván az 1975 óta létező Energiabiztonsági Törvényhez hozzáfűzni. A szinte a semmiből felbukkant komplex tervezetről a bizottságnak azonnal szavaznia kellett, holott itt komoly törvényről volt szó:
az új paragrafus a polgárok életébe való radikális beavatkozási jogokat volt elhivatott biztosítani a kormány, illetve Habeck klímavédelmi miniszter számára, többek között alkotmányos jogok megszüntetését is.
Az új 30-as paragrafus lehetővé teszi, hogy a kormány kényszerintézkedéseket foganatosítson, ha gáz-, olaj- és áramhiány lépne fel, felhatalmazza a kormányt, hogy „vészhelyzet” esetén egyszerű rendelettel „megtakarításra” kényszerítse a privát háztartásokat annak érdekében, „hogy az energiaszolgáltatás direkt veszélyeztetése vagy üzemzavara elkerülhető legyen, különös tekintettel arra az esetre, ha szén-, földgáz- vagy olajhiány fenyegetne”. Akkor a polgárokat megtakarításra lehet kényszeríteni a „szilárd, cseppfolyós és gázformájú energiahordozóknál, az elektromos energiánál és egyéb energiáknál”. Hogy a vészhelyzet mikor áll be, azt a kormány dönti el.
Talán nincs még egy törvény, mely árulkodóbb lenne a szocdem-zöld-szabaddemokrata kormány valós célkitűzéseit illetően: először saját maguk, illetve pártjaik az őrült energiafordulattal és az oroszellenes szankciók vérmes támogatásával (és követelésével) drámai energiahiányba kergetik az országot, majd ezt a maguk teremtette vészhelyzetet felhasználják a végcél, a klímasemleges paradicsom elérésére, vagyis az energiafelhasználás radikális csökkentésére és Németország ipari bázisának szétzúzására.
És mi alkalmasabb a német demokrácia még meglévő maradványainak felszámolására, mint egy jó kis vészhelyzet?
De a 30-as paragrafus konkrét vészhelyzet nélkül is érvényes. Igénybevételéhez elegendő, ha a kormány úgy gondolja vagy állítja, hogy nincs elég szén, gáz vagy olaj. Már most érvényben van a „gáz riasztási fokozat”. Ennek értelmében július óta tiltva van a privát úszómedencék, valamint az irodák közös használatú helységeinek fűtése, a munkahelyeken a tevékenységtől függően meg van határozva a maximális hőmérséklet, a mosdókból csak hideg víz jöhet. Rendkívül csábító a kormány számára a privát háztartások megregulázása, hiszen azok használják fel a gáz 33 százalékát. Tervek már vannak, ezek a hálószobák fűtésének tiltásától a 23 óra utáni teljes elsötétítésen keresztül a karácsonyi kivilágítás megtiltásáig terjednek.
A fűtés és a világítás tiltása, a helységek hőmérsékletének meghatározása, egyes iparágak leállítása, illetve a termelés csak órákra történő engedélyezése egyszerű határozati úton – az új törvény mindezt lehetővé teszi. Ezen az alapon több államjogász a törvényt alkotmányellenesnek minősítette. Josef Franz Lindner, az augsburgi egyetem professzora így fogalmazott: „A krízis állítólag a végrehajtó hatalom órája. Állítólag akkor gyors cselekvésre van szükség, ezt a parlament csak nehezíti. Ez azonban antidemokratikus felfogás.” Habeck eredetileg még a kormánnyal sem kívánt konzultálni, hanem egyedül akart dönteni a 30-as paragrafus adta lehetőségek kihasználásáról, csak a szabaddemokraták beavatkozásának volt köszönhető, hogy legalább az egész kormánynak kell a döntést meghozni.
Már egy jó ideje folyik a törvény adta lehetőségek propagandisztikus feldolgozása. Minden lap és TV-adó, amely valamit is ad magára, naponta látja el tanácsokkal a közönséget, hogy hogyan készüljön fel az áram, gáz és olaj nélküli korszakra, mit milyen mennyiségben raktározzon, és hogyan szabaduljon meg a panellakásban emésztési termékeitől.
Ralph Tiesler, a Lakosság- és Katasztrófavédelmi Szövetségi Hatóság elnöke, ahelyett, hogy a válságok megelőzésére összpontosítaná tevékenységét, ami a feladata lenne, döbbenetes cinizmussal tényként hirdette ki egy interjúban: „A tél folyamán blackouttal kell számolnunk. Ez alatt az áramszolgáltatás regionálisan és időtartamában behatárolt megszüntetését értem. Az ok nem az energiahiány lesz, hanem a hálózatok tudatos időszakos lekapcsolása a hatóságok által, azzal a céllal, hogy a hálózat integritását megvédjük és az általános szolgáltatást ne veszélyeztessük. Ennek a kockázata januárban és februárban lesz a legnagyobb, úgyhogy akkor az áramszolgáltatás időszakos megszakítására fog sor kerülni.”
Nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyozni:
Egy blackout szörnyűséges katasztrófa, ezért minden politikus és felelős feladata ennek megakadályozása lenne.
Nem így Németországban, ahol a kormány nem a nemzet polgárainak az érdekeit képviseli, hanem egy elképzelt „globális közösség” javát keresi, ahol a katasztrófa beállta ezért maga a sors, ahol a katasztrófavédelem elnöke nem a polgárokat védi, hanem azokat arra szólítja fel, hogy próbálják meg túlélni kormányuk intézkedéseinek drámai következményeit.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.