A republikánusok kedden visszaszerezhetik a Képviselőházat, és esetleg a Szenátust is, amely jelentősen csökkentené Biden mozgásterét. De vajon egy republikánus részleges vagy teljes győzelem számítana-e az ukrajnai háború szempontjából?
Az Egyesült Államok Európa-politikáját hosszú ideig George Washington búcsúbeszédében felvázolt izolációs politika határozta meg. „Európának megvannak a maga elsődleges érdekei, amelyek nem a mieink, vagy csak távoli érdekeink. Ennek következtében neki gyakori vitákba kell bocsátkoznia, melyek okai alapvetően idegenek a mi ügyeinktől. Ezért nem lenne bölcs részünkről, hogy belekeveredjünk mesterséges kapcsolatok által, politikájának megszokott váltakozásaiba vagy barátságának és ellenségeskedésének kombinációiba” – írta Amerika első elnöke. Washington úgy gondolta, hogy Amerika csak így tud szabad ország maradni. Ezt az elkülönülő hozzáállást az első világháború törte meg majd a második világháború teljesen szétzúzta.
Az izolációból kilépve Amerika a világ rendőre lett, azonban Vietnam, Irak és Afganisztán után egyre több amerikai számára tűnt vonzónak a washingtoni politikához való legalább részleges visszatérés. Ez tette népszerűvé az olyan politikusokat, mint Trump vagy Bernie Sanders, akik a „végtelen háborúk” befejezését ígérték. A 2022-es félidős választásokon is több prominens jelölt kiemelte, hogy „Amerika az első” és az európai országok próbálják kihallani, hogy ez vajon mit jelent az ukrajnai háború szempontjából.
Egy bizonyos; az amerikai szavazók számára a külpolitikai kérdések igencsak távol esnek a prioritások szűk körétől.
Ez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoznak a kérdéssel. A háború első hónapjaiban tömegek tűzték ki, még az ország republikánus vidékein is az ukrán zászlót, és egy októberi Ipsos/Reuters felmérés szerint 4-ből 3 amerikai szerint támogatni kell Ukrajnát. Bár az amerikai médiában is domináns az ukrajnai háború, azonban a kampányban nem sok szó esett róla. Az egyetlen alkalom, amikor reflektorfénybe került a kérdés az az volt, mikor a Kevin McCarthy képviselő, aki republikánus győzelem esetén Nancy Pelosit válthatja a Képviselőház házelnöki posztján, azt a kijelentést tette, hogy: „Nem hiszem, hogy az emberek gazdasági hanyatlás idején majd biankó csekket adnak ki Ukrajnának”. A demokraták és Biden azonnal aggodalmukat fejezték ki, hogy a republikánusok nem fogják kellően támogatni Ukrajnát. Az Axios beszámolója szerint több képviselő szorgalmazza a pénzek csökkentését.
Nem csak a szavazói érdeklődés hiánya az oka, hogy az ukrán-ügy nagyrészt nem volt benne a kampányban, az igazi ok az, hogy a republikánusok és a demokraták politikája a kérdésben lényegében azonos, azzal a különbséggel, hogy a republikánusoknál nagyobb az a kisebbség, amely inkább kimaradna a konfliktusból.
A republikánus párton belül két táborra szakadnak a politikusok, a hagyományos republikánus elit teljes mellszélességgel támogatja az ukránokat, ilyen Mitch McConnell a szenátusi republikánusok vezetője, aki egy csapat szenátorral májusban Kijevbe látogatott. McConnell például októberben kevesellte a Biden kormányzat támogatását Ukrajnának. A másik, kisebb csoport is támogatja az ukrán ügyet, de kritikusak a támogatás mértékével. A trumpista jelöltek, valamint az „Amerika a legfontosabb” konzervatívok az utóbbi csoportba tartoznak.
Májusban az 50 republikánus szenátor közül 11-en nem szavazták meg az Ukrajnának szánt 40 milliárdos segítséget.
Josh Hawley republikánus szenátor azt mondta, hogy azért ellenzi a törvényjavaslatot, mert az nem szolgálja az „amerikai érdekeket”. „Elhanyagolja az otthoni prioritásokat (a határokat), lehetővé teszi Európa számára, hogy ingyenélő legyen, rövidre zárja a kritikus érdekeket külföldön, és nem tartalmaz érdemi felügyeletet” – írta Hawley. Hasonló kritikát fogalmazott meg a többi ellenző is, akik szerint biztosítani kellett volna, hogy ellenőrizhető legyen pontosan hová megy a pénz.
A szenátor-jelöltek közül csak néhány van, aki egyértelműen kifejezte, hogy nem prioritás neki Ukrajna támogatása. Az egyikük az Ohio államban induló J.D. Vance. „Őszinte leszek, nem igazán érdekel, mi történik Ukrajnával így vagy úgy” – mondta J.D. Vance Steve Bannon podcastjében három nappal az orosz bevonulás előtt. „Elegem van abból, hogy Joe Biden egy olyan ország határára koncentrál, amely engem nem érdekel, miközben hagyja, hogy a saját országa határa totális háborús zónává váljon„.
Vance kampányában a gazdaságra koncentrált, és szeptemberben kijelentette, hogy szerinte „Amerika éppen elég pénzt adott már Ukrajnának”. A Trump által támogatott jelölt nézetével azonban kisebbségben van párton belül.
Egy másik jelölt az arizoniai Blake Masters a háború elején kifejezte, hogy támogatja Ukrajnát, de csak távolról: „Ez az invázió egy atrocitás, Putyin pedig egy gengszter. Az ukrán ellenállás nemes. De a földrajz valós. Ukrajna kulcsfontosságú az orosz biztonság szempontjából, nem a miénkből. Évtizedekig, évszázadokig együtt fogunk élni Oroszországgal, hacsak nem bukjuk el a mai feladatot, és nem robbantjuk fel az egész világot.” De még Masters is támogatja a fegyverszállítmányokat, valamint a segélyt. Ha a párton belüli konzervatív csoport megnő a kongresszusban a választás után, az csak annyit jelentene, hogy többen beszélnének a tárgyalásokról, de a többség politikáján ez nem változtatna.
Ha valaki értelmezni szeretné a republikánus párton belüli törést, akkor érdemes a Fox News csatorna egyik műsorvezetőjének nézeteit venni példának. Sean Hannity a csatorna egy veterán műsorvezetője Tulsi Gabbarddal, egy korábbi demokrata képviselővel interjúzott. Hannity az interjú során számonkérte Gabbardot, amiért nem támogatja az ukránok felfegyverzését: „Tétlenül nézzük, és azt mondjuk, hogy ez a te problémád, vagy erkölcsi kötelességünk azt mondani, hogy nem hagyjuk, hogy bárki ártatlan férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkoljon?” A republikánusok jelentős része egyetért Hannity alapállításával, miszerint ennek a háborúnak a mélyén egy morális kérdés van. A republikánus párt jelentős része, például a „Biblia-övezetben” a jó és a rossz, valamint a szabadság és az elnyomás harcaként értelmezi a jelenlegi háborút, amelyben az amerikaiaknak kötelessége segíteni. A konfliktusban ráadásul az orosz fél az agresszor, amely negyven éven át Amerika legnagyobb ellensége volt, így az oroszok elleni fellépés számukra a természetes folytatása a történelemnek.
Republikánus győzelem esetén van egy kellemetlen ügy, amely potenciálisan befolyásolhatja az ukránokkal való kapcsolatot ez pedig az, hogy a republikánusok nyomozást indíthatnak Joe Biden fia ellen.
Mint ismeretes Hunter Biden egy ukrán gázcég igazgatótanácsában ült, miközben az apja volt az alelnök. Egy nyomozás komoly feszültséget okozhat az ukránokkal is. A Biden-család ügyeire a republikánusok olyan fényt engedhetnek, ami olyan sárfoltokat fedhet fel, amik Joe Biden öltényén is meglátszanak.
A nyomozáson túl sok függ az amerikai gazdasági helyzet alakulásától, hiszen a párton belül megfogalmazott kritikák közül kevés vonatkozik arra, hogy nem kellene felfegyverezni az ukránokat, a legtöbben sokkal inkább a pénz nagyságát kritizálják. Ha romlik a gazdasági helyzet a segítség mértéke is csökkenhet. Van egy kis réteg, amely az amerikai katonai-ipari komplexumot vagyis a fegyvergyárak hatalmas bevételét is problémának tartja. Ezek a hangok túlságosan hasonlóak a baloldali pacifista hangokhoz, így nem is népszerűek az amerikai jobboldalon.
Az izolációs politika mindig felbukkan, egy-egy politikus a jelenlegi kampány alatt is bedobta, de a politikai osztály többsége vagy nem áll be ilyen retorika mögé, vagy a gyakorlatban végül máshogy dönt. Ha a republikánusok győzelmet aratnak, számtalan kérdésben korlátozhatják Biden politikáját, azonban Ukrajna kérdésében valószínűleg nem lesz jelentős változás.
Fotó: Yohan Marion/Unsplash
