Idén a szokásoktól eltérően a Rabin család egyetlen tagja sem volt a szónokok között, bár sokan jelen voltak.
Az elmúlt évekhez képest jóval nagyobb tömeg töltötte meg vasárnap az elnöki rezidencia nagytermét a hagyományos Ner Jichák megemlékezésen, amely a meggyilkolt miniszterelnök, Jichák Rabin emlékére rendezett állami megemlékezések sorát indítja el.
Idén van halálának 27. évfordulója és születésének századik évfordulója.
Rabin tiszteletére egy hatalmas emlékgyertyát gyújtott meg az államelnök Rabin unokáinak, dédunokáinak és különböző fiataloknak a kíséretében. Idén, a szokásoktól eltérően, a Rabin család egyetlen tagja sem volt a szónokok között, bár sokan jelen voltak közülük. A múltban a családtagok felváltva beszéltek, minden évben más-más családtag.
Idén Herzog mellett a rádió- és televíziós személyiségek közül Arieh Golan és Lucy Aharish, valamint Re’em HaCohen rabbi, az Otniel jesiva vezetője és a Hebrontól délre, Júdea-Szamáriában található Otniel település rabbija volt a felszólaló.
A beszédek mögöttes üzenete az volt, hogy az erőszak, a gyűlölet és az uszítás árt a demokráciának. HaCohen emlékeztette a hallgatóságot, hogy a második szentélyt az alaptalan gyűlölet miatt rombolták le, és kijelentette, hogy a harmadik templomot nem erőszakkal, hanem a jóakarat és a kölcsönös tisztelet szellemében lehet felépíteni.
„Az erőszak erőszakot szül”
– mondta.
Jichák Herzog rámutatott, hogy az elmúlt 27 évben nagyon kevés dolog változott, egyre aggasztóbb jelei vannak az uszításnak, az erőszaknak és a gyűlöletnek, amelyek aláássák a demokrácia alapjait. Ezek az incidensek jól mutatják, hogy az izraeli társadalom milyen nehezen képes civilizált módon megvívni a vitákat, és közösen navigálni az állam jövőjét, ha nincs konszenzus, a legfontosabb kérdésekben – mondta Herzog.
Újabb választási forduló van mögöttünk – jegyezte meg -, és még mindig tele van a levegő és a közösségi médiaplatformok a bűnösség és árulás vádjával, valamint a nácikhoz való hasonlításokkal.
Figyelmeztetve arra, hogy e vádak némelyike veszélyesen erőszakos, Herzog sürgette az izraeli társadalom teljes spektrumának vezetőit, hogy mondják ki, hogy elég volt, és kérjék híveiket, hogy felelősségteljesen cselekedjenek.
Nem ez az első, sőt nem is a második alkalom, hogy ezt megteszi, de úgy tűnik, hogy kérése süket fülekre talál.
Herzog hangsúlyozta, hogy senki nem megy sehova. Általánosságban elmondható, hogy a nemzet a helyén marad, ezért nincs helye a rasszizmusnak, az erőszaknak és a gyűlöletnek.
„Izrael Állam köteles a függetlenség kikiáltásának szellemében cselekedni”
– hangsúlyozta.
A terem felét elfoglaló, nagy létszámú ifjúsági képviselethez fordulva Herzog elmondta nekik, hogy milyen fontos lehet a befolyásuk a körülöttük élőkre, a közösségeikre és az egész államra.
Ismerjék meg a másik véleményét, életmódját, hitét, és hallgassák meg egymást – tanácsolta nekik. Vitatkozni szabad – mondta -, de nem szabad erőszakosan fellépni és negligálni azt, amit a másik mond. Még ha másként is gondolkodik, és más politikai táborhoz tartozik, tanulják meg felismerni és értékelni az eszmék különbözőségét.
