A találkozóra alig néhány héttel azután került sor, hogy az izraeli média arról számolt be, hogy tálib tisztviselők támogatják az Afganisztán és Izrael közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét.
Az afgán tálibok és a Hamász palesztin terrorszervezet vezetői Isztambulban találkoztak az iszlám vallástudósok konferenciáján – jelentette a Payam Aftab hírügynökség.
A tálib küldöttséget állítólag Zabihullah Mudzsahid vezette, a Hamász küldöttségében pedig Iszmail Haníje és más Hamász-vezetők voltak.
A Közel-Keleti Médiakutató Intézet (MEMRI) Dzsihád és terrorizmus fenyegetés monitorja című jelentése szerint Mudzsahid, a tálibok tájékoztatási miniszterhelyettese a Twitteren közzétett egy fotót, amelyen ő és küldöttsége Haníje és a Hamász más tagjaival találkozik.
Mudzsahid szerint a delegációk a palesztinokról és a jelenlegi afganisztáni helyzetről tárgyaltak. Hozzátette, hogy „Palesztina” az egész muszlim umma (nemzet) ügye.
Közben az iráni Shahr Ara News szerint Haníje vendégül látta a Mudzsahed által vezetett afganisztáni küldöttséget, és a két fél megvitatta a közelmúltbeli fejleményeket Jeruzsálemben, az al-Aksza mecsetben és Júdeában és Szamáriában, valamint a klímaváltozásról és általában a nemzetközi fejleményekről. Nem világos, hogy ez egy különálló találkozó volt-e.
(JNS)
Nem kell annyira finnyásnak lenni. Az izraeli vezetők is egyszerű kétkezi terroristaként kezdték.
Csak mára már ez valahogy elfelejtődött.
Eseti történések voltak ráadásul nem mindenki.
Ben Gurion pl. nem vett részt terror támadásban. Sőt. Ő számolta fel
a szélsőséges csoportokat.
De ez már a múlt
A jelen a jövő múltja. Azért egy Folke Bernadotte grófot kinyírni talán még izraeli mércével is túl durva volt.
Jichak Samirnak persze nem volt probléma …
Samirnak nem de a többségnek igen.
Te az egyedit tekinted általánosnak.
Én elhiszem , hogy az ilyen munkát is el kell végezni valakinek. Az viszont már egy társadalom felelőssége , hogy ilyen embereket magas politikai pozícióba tesznek. Vagy nem tesznek.
1919-ben Prónay Pál is szorgalmasan tette a dolgát , de azért mégsem lett belőle miniszterelnök.
Pedig nem is terrorista volt , hanem hivatalos utasításokat teljesített. Állítólag kissé keménykezűen.
Ami a vörösterror után teljes mértékben indokolt is volt. Ezt általános amnesztiával ismerték el.
Szépen hangzik, de nem feltétlenül igaz az, hogy
Például Ferenc Józsefet meglehetősen magas pozícióba helyezte a magyar társadalom nevében Deák Ferenc .
Igazából egy legyőzött ország alkudott ki magának valamennyi engedményt.
Közel húsz év elnyomás és passzív rezisztencia után.
Ekkorra már mindkét fél belefáradt az egészbe.
A következő évtizedek fejlődése lehetetlen lett volna nyugodt háttér nélkül.
Eseti történések voltak ráadásul nem mindenki.
Ben Gurion pl. nem vett részt terror támadásban. Sőt. Ő számolta fel
a szélsőséges csoportokat.
De ez már a múlt