November elsején három és fél éven belül ötödször járulnak a szavazóurnák elé Izrael választó polgárai. A Knesszet 120 képviselői helyéért 38 párt versenyez, a választási törvény értelmében a törvényhozásba jutáshoz szükséges minimális küszöb 3,25%, azaz minimum négy képviselői hely.
A rendszer sajátosságából adódóan, hogy tudniillik a magyarországihoz képest jelentősen több pártnak van esélye a Knesszetbe jutásra, a szavazatok sok párt között fognak megoszlani, ezért a minimális, 61 fős többség eléréséhez a pártok koalíciót kell kössenek.
Az idei választások igazi kérdése Benjamin Netanjahu volt kormányfő személye. A politikai pártok tagozódása sokkal inkább a Netanjahu-párti vagy Netanjahu-ellenesség, semmint ideológia vagy program alapján történő tagozódás.
Ez már a legutóbbi választáson is így volt. Ezért lehetett akkor, hogy hiába a Netanjahu vezette Likud párt kapta a legtöbb (30) szavazatot, az utána következő, a Jáir Lapid által vezetett Jes Átid párt pedig alig több, mint ennek felét (17), mégis Lapidnak sikerült szűk többségű kormányt alakítania. A Lapid – (és koalíciójának másik fontos tagja, az akkor Jáminá pártot vezető) Naftali Bennett koalíció úgy trombitált össze 62 képviselőt, hogy a koalíciós pártok félre tettek minden ideológiai különbséget és nem utolsó sorban választási ígéretet azért, hogy megakadályozzák Netanjahu hatalomban maradását.
Sorozatunkban azt a 11 pártot és azok rövid programját mutatjuk be, amelyeknek esélyük van a Knesszetbe jutásra, kezdve a két legnagyobb párttal, a következő napokban pedig a továbbiakkal.
Likud
A Likud, amely a felmérések szerint megtartja címét Izrael legnagyobb pártjaként, 2015 óta nem mutatott be átfogó, hivatalos pártprogramot. A legutóbbi program többek között a liberális gazdaságpolitikát, a földszabályozás reformját, mint az emelkedő lakhatási költségek kezelésének eszközét, valamint a szervezett bűnözés elleni agresszív fellépést hangsúlyozta.
A jelenlegi versenyben a Likud kampánya három következetes ígéretet tett: határozott fellépést a biztonsági kihívásokkal és az iráni nukleáris ambíciókkal szemben, küzdelmet Izrael egekbe szökő megélhetési költségeinek csökkentéséért, valamint a „nemzeti büszkeség helyreállításának” nehezen megfogható ígéretét.
A pártot régóta vezető Benjamin Netanjahu augusztusban olyan gazdasági tervet mutatott be, amely egyidejűleg számos innovatív szociálpolitika – például ingyenes oktatás a 0-3 éves korosztály számára – és adócsökkentés végrehajtását irányozza elő.
A párt több befolyásos tagja is széles körű igazságügyi reformjavaslatokat terjesztett elő, amelyek átalakítanák a Legfelsőbb Bíróságot és megnyirbálnák a legfőbb ügyész hatalmát, bár az éppen korrupciós vádakkal megvádolt Netanjahu nyilvánosan hallgatott e kérdésről.
A választást, akárcsak az előző négyet, Izrael polgárai népszavazásnak tekintik arról, hogy Netanjahu másfél év ellenzéki vezetés után visszatérjen-e a miniszterelnöki székbe.
Ha a Likudnak sikerült a tervezett 33-35 mandátum megszerzése, Netanjahu arra tett ígéretet, hogy kormányt alakítana jobboldali vallásos politikai partnereivel: a Vallásos Cionizmus, Egyesült Tórai Judaizmus és a Sász pártokkal. A négy párt a felmérések szerint 60 mandátumot szerezhet, aminél eggyel többre volna szükség a kormányalakításhoz a 120 fős Knesszetben.
A Likud legismertebb közszereplője természetesen Benjamin Netanjahu volt miniszterelnök, aki Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke: 1996 és 1999 között rövid, 2009 és 2021 között pedig hosszú ideig volt miniszterelnök.
Netanjahu folyamatosan az ország legnépszerűbb politikusa, de egyben a legmegosztóbb is, mivel a Likud állandósította, hogy a Knesszet ideológiailag jobboldali és vallásos többsége képtelen politikai többségként összetartani.
Netanjahu mellett a pártlista élén a Knesszet korábbi elnöke, Jariv Levin áll, akit a Netanjahuhoz legközelebb álló politikusnak és a Likud igazságügyi reformpolitikájának agyának tartanak, valamint David Amszalem, aki a hírek szerint összeütközésbe került Netanjahuval, de erős a párton belül, és magas rangú miniszteri posztra törekszik.
A párt előválasztásán a Likud több alapemberét, például Yuli Edelsteint és Israel Katzot közepre szorították vissza a listán, helyüket a Netanjahuhoz közelebb állók vették át.
Boaz Bismuth volt Izrael Hayom című lap főszerkesztő az idei választásokon a Likud színeiben belépett a politikába, Danny Danon volt ENSZ-nagykövet és miniszter pedig az előrejelzések szerint novemberben a párt színeiben újra bejut a Knesszetbe.
A Likud a listáján fenntartott helyeket adott át a Jámina pártból kiszakadt két képviselőnek, Idit Silmannak és Amichai Chiklinek is, akiknek a korábbi kormánypártból való dezertálása hozzájárult a leköszönő kormány bukásához.
A Likud vezet a közvélemény-kutatásokban, az elmúlt hónapban folyamatosan 30-33 mandátumot szerzett, aminek elérése esetén a párt megőrizhetné a Knesszet legnagyobb pártjának címét.
Érdekesség, hogy a Likud pártnak (és elődpártjának, a Herutnak) mindössze négy vezetője volt az Izrael alapítása óta eltelt 74 év alatt: Menachem Begin, Jichák Shamir, Ariel Sharon és Benjamin Netanjahu.
Jes Átid
Amit a párt állít: A magát „centrista” pártként definiáló Jes Átid az utóbbi évek egyik legátfogóbb programját tette közzé, amely többek között a korrupció, a vallás és az állam szétválasztása, a nők elleni erőszak és a holokauszt túlélőinek fogyatkozó izraeli népessége témakörében kínál javaslatokat.
A platform sok-sok javaslata között szerepel: törvényi szabályozás, amely megtiltaná, hogy erkölcsi vétség miatt elítélt politikusok törvényhozói, miniszteri, polgármesteri, elnöki vagy állami tisztséget töltsenek be (a programpontot gyakorlatilag Netanjahu ellen fogalmazták meg); humanitárius kezdeményezések támogatása a Gázai övezetben a Hamász befolyásának csökkentéséért; a nemek közötti bérszakadék csökkentése; munkahelyek ösztönzése a gyermekgondozási lehetőségek megteremtésére és az otthonról történő munkavégzés idejének növelésére; a nők elleni erőszak elleni isztambuli egyezmény elfogadása; és a lakosság nagyobb részének integrálása a munkaerőpiacra, különös tekintettel a haredi férfiakra és az arab nőkre.
Jair Lapid ügyvezető miniszterelnök, korábbi népszerű rovatvezető és talk-show házigazda a párt alapítója, nyilvános arca és legbefolyásosabb személyisége, akinek hatalmas mérlegelési jogköre van a párt jelöltjeinek elhelyezése terén. A párt lemondta a 2022. januári vezetői előválasztást – amely a tervek szerint az első lett volna -, miután Lapidnak nem akadt kihívója.
Cikkünket a Vallásos Cionizmus – Ocmá Jehudit illetve a Nemzeti Egység nevű pártok bemutatásával folytatjuk.
Választási hírfolyamunk további cikkeit itt olvashatja.
