A konzervatív kommentátor szerint ez az a kérdés, amiről az amerikai vezetés nem hajlandó beszélni.
„Úgy tűnik, a gondolatvezéreink azt feltételezik, hogy ha továbbra is nyomást gyakorolunk Vlagyimir Putyinra Ukrajnában, akkor beadja a derekát és hazamegy; a taktikai nukleáris fegyverek harctéri bevetésével kapcsolatos fenyegetései nem többek, mint kardcsörtetés. Ezután visszahúzódik a belpolitikai fronton, megszilárdítja hatalmát, és továbbra is a harmadik emeleti ablakokból dobálja csak ki leendő ellenségeit” – kezdi Ben Shapiro a RealClearPolitics oldalán megjelent véleménycikkében.
A szerző szerint lehet, hogy ez lenne a lehetséges legjobb forgatókönyv. A szerző óva int a rezsimváltás lehetőségétől, amely szerinte egy még nacionalistább elnököt hozhatna Oroszország élére.
„Mert ha Joe Biden elnöknek teljesül a kívánsága – ha Putyint valóban kiszorítják a hatalomból Oroszországban -, ami ezután következne, könnyen lehet, hogy még rosszabb lesz, mint Putyin.
Az orosz közvélemény továbbra is nagymértékben támogatja a „birodalom” kiterjesztését célzó agresszív külföldi fellépést; a katonaságon kívül nincsenek jól szervezett vagy erős csoportok Oroszországban, és Putyinnak van egy lehetséges utódok belső köre, akik még nála is nyugat-ellenesebbek.
Ha ezen utódok egyike sem kerül az élre, akkor a Szíriához hasonló belháború lehetősége sem teljesen kizárt – méghozzá egy masszív és öregedő nukleáris arzenállal felfegyverzett országban”
– írja Shapiro.
A kommentátor felvázolja a másik lehetőséget, miszerint Putyin valóban beveti a nukleáris fegyvereket.
„A legtöbb megfigyelő úgy gondolta, hogy Putyin csak kardcsörtetve fenyegetőzött az ukrajnai invázióval kapcsolatban. Ezek után Putyin agresszív radikalizmusát most alábecsülni ostobaság lenne” – írja Shapiro.
A szerző megjegyzi, hogy Amerikának nincsenek valódi tervei arra, hogy mi lesz, ha Putyin atombombát dobna le.
„Bár David Petraeus volt CIA-igazgató azt javasolta, hogy Amerika „a NATO vezetésével, egy kollektív erőfeszítéssel válaszolna, amely minden olyan orosz hagyományos erőt kiiktatna, amelyet látunk és azonosítani tudunk a harcmezőn Ukrajnában és a Krímben is, valamint minden hajót a Fekete-tengeren”, ez arra is vezethet, hogy Putyin még tovább eszkalálódjon, talán még azt is megpróbálná, hogy közvetlenül atomfegyverrel fenyegessen meg egy civil központot a NATO területén” – írja Ben Shapiro.
A cikk lehetőségként veti fel azt a megoldást, ami 1939-ben történt Finnország elleni szovjet támadás után.
A Szovjetunió olyan sok katonát vesztett, és olyan heves volt a finn ellenállás, hogy 1940-ben békeszerződést írt alá Sztálin a finnekkel, amelyben a finnek a területük 9%-át átengedték.
„Vajon a kölcsönös fegyverletétel volt a legjobb megoldás? A Nyugatnak a végsőkig kellett volna nyomnia Sztálint Finnországban? Talán igen. De a Nyugat egyszerre nézett szembe Sztálinnal és Hitlerrel. Ma a fenyegetést nem egy második front jelenti egy erős ellenség részéről, hanem a nukleáris fegyverek közvetlen fenyegetése. Henry Kissingert nyilvánosan ócsárolták, amiért azt sugallta, hogy a konfliktus kivezető útja Ukrajna Oroszországnak tett területi engedményei lesznek – a moszkvai békeszerződés megismétlése.
De igaza lehet, különösen akkor, ha a Nyugat nem hajlandó viselni egy Oroszországgal vívott nagyobb háború teljes gazdasági és katonai költségét”
– jelenti ki a konzervatív kommentátor.
„Végső soron lehet, hogy a legkevésbé rossz forgatókönyv egyszerűen a legrosszabb forgatókönyv megelőzéséről szól” – zárja Ben Shapiro.
Fotó: MTI/AP/Alekszej Alekszandrov
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Finnország hajlandó volt területekről lemondani és békét kötni és normális kapcsolatokat kialakítani az oroszokkal, Ukrajna erre biztosan nem lesz hajlandó és reálisan ez nem is várható el tőle, Nyugaton sem fog senki ilyet kérni, de még csak Kína, India, Kazahsztán, Törökország sem áll Oroszország mellé ebben. Mostanában viszont Oroszország sem fog lemondani az elfoglalt területekről, az annexió is ezt erősíti.
Megoldást, követhető történelmi példát talán inkább Izrael és Szíria, Örményország és Azerbajdzsán konfliktusa mutathat. Ha nem lehet békét kötni, megegyezni a területi változásokban, új határokban, jövőbeni kapcsolatokban, akkor legalább legyen tűzszünet, befagyasztás, alacsony intenzitású konfliktus a szemben álló felek között, hogy minél kisebb legyen a rombolás, pusztítás, szenvedés, emberveszteség, háborús áldozatvállalás.
Ez olyan szempontból jól jönne Amerikának és a NATO-nak is, hogy fenn lehetne tartani a háborús retorikát, készülődést, fegyverkezést, összekovácsolná a közösséget tartósan, viszont stratégiai szempontból másrészt hátrány is lenne, mivel a nagyobb rivális Kína befolyása alá tolná a meggyengített, elszigetelt, kiszolgáltatott Oroszországot és az EU-nak is rossz lenne, mivel egy ilyen esetben évtizedekig fenntartott szankciós politikával az orosz nyersanyagok nem az európai, hanem a kínai, indiai, törökországi… ipart fejlesztenék, az ő globális versenyképességük javulna az európai cégek kárára.
Az USA kitart az utolsó ukránig …
Valójában USA sem ezt akarta, neki elég lett volna, ha az oroszokat gazdaságilag kiszorítja az EU-bólés további szankciókkal súlytják őket. Ez félrement.
2014-ben USA megpróbálta kiszorítani az oroszokat a Fekete -tengerről, nem sikerült de Ukrajna gazdaságilag elkezdett integrálódni az EU-na. Nem kellet volna a NATO-nak tovább terjeszkedni, most Oroszország mellett Ukrajna és az EU is komoly gazdasági visszaeséssel néz szembe. USA elvesztette a legnagyobb gazdasági partnerét és piacát az EU-t. EU-nak kellene kezdeményezni, mert a többi részvevőnek ez nagy arcvesztés lenne