III. Károly királynak a trónra lépése felveti a kérdést, hogy vajon bekövetkezhet-e pozitív változás Nagy-Britannia Izraelhez fűződő bonyolult és gyakran ellenséges kapcsolatában – írja Andrew Tucker a JNS oldalán.
Tucker szerint van ok a reményre. Leírása szerint a múltban Károly nagy szimpátiát mutatott a zsidó nép és Izrael állam iránt. Ráadásul a királynő egyik utolsó hivatalos cselekedete az volt, hogy Liz Truss-t felkérte miniszterelnöknek. Truss nyilvánosan kijelentette, hogy a brit Izrael-politikát támogatóbb irányba akarja változtatni. Még a brit nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését is hajlandó fontolóra venni. A szerző szerint az hogy vajon képes lesz-e legyőzni a brit külügyminisztériumban uralkodó zsidóellenes érzelmeket, az azonban még nem derült ki.
„Károly számára az Izraellel való barátságosabb kapcsolat kialakításának legjelentősebb akadálya valószínűleg az anglikán egyház fejeként betöltött szerepe.
El kell ismerni, hogy az anglikán egyház egyes részei igen pozitív szerepet játszottak az Izraellel és a zsidó néppel való kapcsolatokban. Például az anglikán egyháznak a zsidó nép körében végzett szolgálata (CMJ) és más anglikán evangélikusok a 19. században hozzájárultak az 1917-es Balfour-nyilatkozathoz. Ma számos országban vannak olyan kiemelkedő anglikán lelkészek és világi vezetők, akik teológiai alapon támogatják Izraelt, mint például Gerald McDermott professzor és az általa vezetett Új keresztény cionizmus mozgalom” – fejti ki a szerző.
„Hivatalosan azonban az anglikán egyház erősen kritikus Izraellel szemben. Az anglikán zsinatok és bizottságok rendszeresen elítélik Izrael Jeruzsálem feletti szuverenitási igényét, és elítélik a zsidó államot a palesztinok állítólagos elnyomása és a nemzetközi jog megsértése miatt. Az Anglikán Béke és Igazságosság Hálózat (APJN) például nyilvánosan elítéli a „megszállást”, támogatja a bojkott, a lemondás és a szankciók (BDS) mozgalmat, és támogatja egy arab-muszlim állam létrehozását Jeruzsálemben, Júdeában és Szamáriában” – számol be Tucker.
Az anglikán egyház hozzáállását a szerző szerint Justin Welby canterburyi érsek és Hosam Naoum jeruzsálemi anglikán érsek tavaly decemberben közzétett véleménycikke is tükrözte. Emlékeztetve az olvasókat arra, hogy az első karácsonyra „a csecsemők népirtásának hátterében” került sor – így felidézve a palesztinok „etnikai tisztogatásáról” szóló mérgező rágalmakat -, a szerzők Izraelt vádolják a keresztények „elűzéséért”, annak ellenére, hogy a cikk megjegyzi, hogy komoly bizonyítékok vannak arra, hogy a keresztény egyházak Izraelben növekednek és virágoznak.
„Az anglikán egyház Izraelhez való kritikus hozzáállásának oka egy mélyen gyökerező „helyettesítő teológia”, amely szerint – bár az egyház ezt nem mondja ki nyíltan – az egyház a zsidó népet mint Isten választott népét váltotta fel.
Így az anglikán egyház nem fogadja el, hogy a zsidó nép szó szerinti összegyűjtésének és a földre való visszatérésének bármilyen maradandó bibliai jelentősége lenne, és inkább a palesztinokat támogatja, akiket elnyomott alulmaradottnak tart” – írja Tucker.
A szerző szerint köztudott, hogy Károly király és örököse, Vilmos herceg támogatja Izrael létét és szuverenitását. Károly 2016-os titkos látogatása nagyanyja sírjánál az Olajfák hegyén, valamint Vilmos herceg 2018-as izraeli látogatása azonban a cikk szerint megmutatta, hogy milyen feszültségekkel jár a jelenlegi brit álláspont belső ellentmondásainak való megfelelés.
A cikk lejegyzi, hogy Vilmos volt a királyi család első tagja, aki hivatalosan is találkozott egy izraeli miniszterelnökkel Izraelben, és meleg szavakkal beszélt a zsidó államról.
Mindazonáltal az 1967-es vonalakon túli területeken, köztük Kelet-Jeruzsálemben tett látogatásait nem a tel-avivi brit nagykövetség szervezte, hanem Nagy-Britannia jeruzsálemi konzulátusa, amely a város keleti részén, a Sheikh Jarrah negyedben található, és amelynek feladata a Palesztin Hatósággal való kapcsolattartás. Vilmos látogatása így megerősítette a hivatalos brit álláspontot, amely egy palesztin állam létrehozását követeli, és Kelet-Jeruzsálemet és az Óvárost – beleértve a nyugati falat – „megszállt palesztin területnek” tekinti, amelyet arab-muszlim szuverenitás alá kell helyezni.
„Amennyiben Károly király és Truss miniszterelnök el akar térni az izraeli-palesztin konfliktusra vonatkozó jelenlegi brit politikától, nemcsak a brit külügyminisztérium akadályait kell leküzdeniük, hanem az anglikán egyházon belüli ellenállással is szembe kell nézniük” – írja Andrew Tucker.
Fotó: Wikimedia commons
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
