Az igazi szolgálólány meséje Iránban játszódik le

Miközben az amerikaiak atomalkut akarnak, és Macron mosolyogva ráz kezet Raiszival az ENSZ-ben Iránban egy fiatal lány gyilkossága után tömegek tüntetnek az elnyomó rezsim ellen.

A Tablet oldalán megjelent cikk lejegyzi, hogy Mahsa (Jeena) Amini szeptember 16-án halt meg, miután az iszlamista rezsim verőlegényei többször fejbe vágták. Mahsa családja bátran elmondta az újságíróknak, hogy a lányuk egészséges volt, és hogy a rezsim által hamisított videó, amelyen állítólag az látható, hogy a lány szívbetegség miatt összeesett, hazugság. Az apja, valamint a vele együtt letartóztatott lányok azt vallják, hogy zúzódásokat láttak a lány fején, amit egy kiszivárgott fénykép is megerősít, amelyen a zúzódásoktól szenvedő, eszméletlen lány egy kórházi ágyon fekszik.

A kórház tisztviselői, ahol Mahsa meghalt, szintén megszólaltak, ami szintén bátor tett volt, és elmondták az újságíróknak, hogy Mahsa 10 vagy 11 ütést kapott a fejére, valószínűleg azért, mert nekicsapódott a falnak. A többi nő és lány, akiket Mahsával együtt tartóztattak le a hidzsáb szabályok megsértése miatt, azt állították, hogy Mahsa verése a rendőrségi furgonban kezdődött, ahol mindannyiukat fogva tartották.

Hasan Shirazi, annak az „erkölcsrendészeti” rendőrőrsnek a főhadnagya volt, ahová Mahsát vitték. Shirazi szerint Mahsa a fejét fogta és hangosan sikoltozott, amikor kiszállították a rendőrségi furgonból. Egy női őr azt mondta neki, hogy hamarosan elengedik, de Mahsa nem hagyta abba a sikoltozást.

A sikolyok hallatán egy magas rangú tiszt, Seyyed Abbas Hosseini ezredes állítólag nagyon dühös lett, és odalépett a nőhöz. Shirazi vallomása szerint Hosseini azt mondta Masszának, hogy fogja be a száját, és olyan erősen megütötte, hogy a nő eszméletlenül a földre esett.

Az őrsön mindenki hallgatott, amikor Hosseini ezredes ezután elkezdte rugdosni Mahsát, és kérte, hogy vigyék a 2. alagsori szintre, a fogvatartási központ „legsötétebb egységébe”. Az őrnők nem tudták felemelni Mását, és az egyikük pánikszerűen felkiáltott, hogy vérzik a füle. Húsz percbe telt, mire egy mentőautó jött és kórházba vitte a lányt.

„A saría törvény 1979-es forradalom általi bevezetése óta számtalan olyan lány és nő van, mint Mahsa. Ma ennek a rémálomnak a valósága az egész világon ismert, mert az irániak fellázadnak a rezsim totalitárius gonoszsága ellen, és beszélnek a korbácsolásokról, kínzásokról, nemi erőszakról és gyilkosságokról” – írja Mariam Memarsadeghi a Cyrus Forum alapítója és igazgatója, a Macdonald-Laurier Intézet vezető munkatársa és a demokratikus Irán egyik vezető szószólója.

Banafsheh Taherian színésznőt említi példaként, hogy micsoda hullám indult el. A híresség ugyanis példátlan módon szolidaritását fejezte ki Mahsa családjával és nyilvánosságra hozta, hogy 19 éves korában 60 korbácsütést kapott a rezsim rendőreitől.

A szerző szerint nagyon ritkák Iránban az ehhez hasonló nyilvános beismerések. Az irániak nagyrészt hallgatnak, különösen a börtönökben elkövetett kínzásokról és szexuális visszaélésekről.

„Ezen a héten egész Iránban tüntetések robbantak ki, amelyeket Mahsa szörnyű gyilkosságának híre váltott ki. Szemei kísértetiesen ártatlanok voltak, mosolya szelíd és kedves a borzalmak országában. A tüntetések az egész országot, az összes nagyobb és kisebb várost behálózzák.

Az interneten is olyan mozgósítás zajlik, mint még soha, a közbeszédben való egység, filmsztárok, sportolók és más hírességek megtörik hallgatásukat, és csatlakoznak az emberek nyilvános felháborodásához a barbár kegyetlenség és erőszak ellen, amellyel a rezsim Allah nevében bánik az iráni emberekkel.

Az utcákon lányok és nők égetik a fejkendőjüket, táncolnak – amiért hosszú börtönbüntetés, sőt kivégzés jár -, miközben fiatal és idős férfiak tisztelik őket, egyenlőséget kántálva és bosszút ígérve testvérük, Mahsa megöléséért” – írja Memarsadeghi.

A szerző szerint figyelemre méltó, hogy az irániak ismét hajlandóak dacolni az Iszlám Köztársaság elnyomó apparátusával, figyelembe véve a 2019-ben több mint 1500 tüntető lemészárlását, további sok ezer megkínzását és mások kivégzését.

„A jelenlegi elnök, Ebrahim Raiszi, akit az amerikai hatóságok védelmeznek, és akit Emmanuel Macron francia elnök mosolyogva és kézfogással üdvözölt az ENSZ-ben, miközben az irániak a szabadságukért tüntetnek – a legfelsőbb vezető, Hámenei belső körének legtapasztaltabb gyilkosai közé tartozik, és személyesen felelős több ezer ember kivégzéséért egy 1988-as börtönmészárlás során.

Raiszi még most is büszke arra, hogy egy halálbizottság négy tagjának egyike volt, aki néhány perces „tárgyalásokat” követően politikai foglyokat küldött felakasztásra. Mészárlását „isteni büntetésnek” és a forradalmi rendszer „büszke teljesítményének” nevezte. Számára a tömeggyilkosság Isten cselekedete. Napokkal ezelőtt egy 60 Minutes interjúban tagadta a holokausztot.

Miért ragaszkodik az Egyesült Államok ahhoz, hogy felkarolja ezt a gyilkost és az általa képviselt rezsimet, miközben az iráni nép az életét kockáztatja az utcákon a szabadságért tüntetve?”

-teszi fel a kérdést a szerző.

„Biden hajlandó volt az amerikaiakra kirívó benzin-árakat kiróni azért, hogy Ukrajnáért harcoljon, és az Indiával kötött szövetségünket tönkretette azzal, hogy kiállt az „emberi jogokért” a szubkontinensen. De amikor Iránról van szó, az Egyesült Államok elnöke és kormányának vezető tisztviselői szívesen cserbenhagyják a fiatal irániakat, különösen a nőket, akik 2009 óta bátran harcolnak a szabadságért. Amerika legnagyobb kincse a békés Közel-Kelet érdekében az iráni nép, és mégis az Obama-Biden-féle játékszabályzat arra épül, hogy állandó elnyomásban maradjanak egy Amerika-gyűlölő, holokauszttagadó, teokratikus nőgyűlölőkből álló brutális rezsim sarka alatt, amely halálra veri a nőket, ha felfedik a hajukat” – írja a cikk.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Fotó: EPA/ABEDIN TAHERKENAREH

Tüntetett a meggyilkolt iráni lány miatt, agyonlőtte a rendőrség

Iránban keményen fellép a rezsim a tüntetők ellen.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.