Itt az EU-s tervgazdaság? — Vészhelyzetre hivatkozva avatkoznának be

Egy új eszköz lehetővé teszi a blokk számára, hogy átvegye az ellenőrzést a gazdaság kulcsfontosságú részei felett – olvasható az UnHerd oldalán.

„A Európai Bizottság a héten – kevés hírverés közepette – bemutatta az „egységes piaci vészhelyzeti eszköz” elnevezésű „vészhelyzeti eszközt”, amelynek segítségével az Európai Bizottság átveheti az európai gazdaság kulcsfontosságú részei feletti ellenőrzést. Ez az eszköz gyakorlatilag lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy végrehajtási hatáskörökkel kényszerítse a vállalatokat olyan gazdasági tevékenységek végzésére, amelyeket nem végeznének, ha békén hagynák őket” – kezdi Philip Pilkington.

„Ez az eszköz a tervgazdaság ellentéte” – mondta Thierry Breton, a belső piacért felelős biztos – a cikk szerint feltehetően azért fogalmazott így, mert a terv nagyon is hasonlít a tervgazdaság felé vezető első lépésre.

A közgazdász szerző megjegyzi, hogy szabad vállalkozás rendszerében a kormányzati szervek szabályozhatják ugyan a vállalatokat, de nem mondhatják meg nekik, hogyan végezzék üzleti tevékenységüket. Azonban az új egységes piaci sürgősségi eszköz átlépi ezt a határt, és lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy közvetlenül beavatkozzon a magánvállalkozások üzleti tevékenységébe.

A cikk szerint a terv részletei aggasztóak. Idézi, hogy a tagállamokkal együtt az EU végrehajtó szerve képes lesz „figyelemmel kísérni és kezelni minden olyan potenciális fenyegetést, amely az EU-n belül zavarokat vagy hiányt okozhat a kulcsfontosságú termékekből”.

„Szándékosan homályos, hogy mi minősül válságnak, de ha a tisztviselők úgy vélik, hogy válság van a láthatáron, akkor „éberségi szakaszba” lépnek, ami lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felszólítsa az országokat, hogy a hiány megelőzése érdekében képezzenek stratégiai tartalékokat”

– jegyzi meg Pilkington.

A cikk leírja, hogy éberségi szakasz után a Bizottság a „vészhelyzeti üzemmódot” hívhatja életre, amelyben a Bizottság részletes információkat kér a magánvállalatok üzleti tevékenységéről.

Ezután viszont arra kényszerítheti ezeket a vállalatokat, hogy olyan áruk többletkészleteket halmozzanak fel, amelyekre egyébként nem lenne szükségük.

Ennek elmulasztása 200 000 eurós bírságot vonhat maga után – bár elképzelhető, hogy ez az összeg emelkedik, ha a kezdeti büntetés nem eléggé visszatartó erejű.

„A rendszer úgy van kialakítva, hogy ha a Bizottságban dolgozó bürokraták kellőképpen megijednek egy olyan modelltől, amely valamilyen világvége-forgatókönyvet vetít előre, akkor aktiválhatják a magánipar felett gyakorolt vészhelyzeti hatásköreiket”

– írja a szerző.

A közgazdász felsorol bizonyos lehetséges forgatókönyveket. Példaként említi a járványt: ha egy újabb világjárvány közeleg, ez kiválthatná az orvosi felszerelések áradatát, ami lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy az egyik országtól elvegye az ellátmányt, és egy másiknak adja. De felveti, hogy esetleg éghajlatváltozást nyilvánítják válsághelyzetnek.

„A bürokraták ekkor – „modellezésük” alapján – aktiválhatják a vészhelyzeti üzemmódot, és diktálhatják az orvosi termékeket gyártó cégeknek vagy az élelmiszer-előállító cégeknek, hogy kezdjék el túltermelni és tárolni a termékeiket”

– vázolja fel Pilkington.

A szerző leszögezi, hogy még akkor is ha e vállalatok vezetői úgy is gondolják, hogy a bürokraták előrejelzései tévesek, akkor is kénytelenek lesznek engedelmeskedni.

A közgazdász megjegyzi, hogy az Unió megalakításakor nem ez volt az ígéret, szerinte az Uniónak olyan Uniónak kellett volna lennie, amely megkönnyíti a kereskedelmet és elősegíti a békét a tagjai között.

„Most, 2022-ben vészhelyzeti hatáskörrel ruházza fel magát, hogy beavatkozhasson a magánvállalatok üzleti tevékenységébe. Néhány tagállam boldogan beleegyezik majd ebbe a lépésbe, de a legtöbb racionális szereplő valószínűleg úgy dönt, hogy gazdasági tervezésüket – és a szabad vállalkozást lehetővé tevő képességüket – a brüsszeli bürokraták előrejelzéseire alapozni valószínűleg nem áll gazdasági érdekükben” – zárja a cikk.

„A szankciókkal öngólt rúgott az EU”

Egy német agytröszt kutatója szerint félő, hogy Putyinnak akkora a bevétele, hogy talán megengedheti magának, hogy az év későbbi részében gázszankciókat vezessen be az EU ellen.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.