Az első világháború hatása a zsidó népre (The Impact of World War One on the Jewish People) című könyv rávilágít a Kelet-Európában burjánzó antiszemitizmusra, amely segítette a nácikat zsidók millióinak meggyilkolásában.
Az első világháború egy főpróba volt. A szerző, Larry Domnitch szerint lehetővé tette a kelet-európai antiszemiták számára, hogy gyakorolják a gyilkosságot, a nemi erőszakot és a zsidó szomszédaik elűzését, valamint a tulajdonuk elrablását.
Huszonöt évvel később a nácik vezetésével tökéletesítették antiszemita rablásaikat és támadásaikat.
Ami a lengyeleknek, magyaroknak, litvánoknak, oroszoknak és másoknak hiányzott a német hatékonyságból és szervezettségből, azt a zsidók iránti gyűlöletükben és kegyetlenségükben pótolták.
Nem csoda, hogy abban a régióban oly sokan nemcsak lelkesen támogatták a nácikat a „zsidókérdés végső megoldásában”, hanem buzgón segítettek is a végrehajtásban.
Mindez az antiszemiták régi, megbízható, gyakran használt módszerével kezdődött: a zsidók bűnbakképzésével. Amikor az orosz hadsereg kudarcokat szenvedett, hamisan a zsidókat vádolták azzal, hogy pénzzel, élelemmel és hírszerzési információkkal látták el a németeket. A német hadsereg vereségeit pedig – sok német szavaival élve – a zsidók aljassága és a sorozás alól való kibújásuk okozta.
Hány zsidó harcolt az I. világháborúban?
Valójában, írja Domnitch, a német zsidók rohantak a zászlók alá, abban a reményben, hogy a német állam iránti hűségük kimutatásával véget vethetnek az antiszemitizmusnak. A németek azonban vereségeiket gyakran összefüggésbe hozták azzal, hogy a zsidók elkerülték a harctéri szolgálatot. A német hadügyminisztérium felmérést végzett, hogy kiderítse, hány zsidó vett részt a harcokban.
A felmérésből kiderült, hogy 80%-uk szolgált a fronton, de ezeket a számadatokat nem hozták nyilvánosságra.
A zsidók a központi hatalmak katonáinak 2%-át, a szövetségeseknél pedig 2,5%-át tették ki – jegyzi meg a szerző. Mindkét oldalról több mint 170 000 zsidó halt meg a harcokban, amely ékes bizonyítéka annak, hogy a zsidó katonák nem a kényelmes, nem-harcoló beosztásokat kapták.
1914 augusztusában, miután a németek feltartóztatták a kezdeti orosz előrenyomulást, és megkezdték az orosz Lengyelország lerohanását, a német előrenyomulás vonalán lévő zsidó közösségek szenvedtek.
A lengyel zsidók ellen atrocitásokat követtek el, de az elkövetők saját szakállra cselekedtek, nem a német politika központi utasítása szerint – állítja a szerző.
A megrémült zsidók menekülni kezdtek.
A visszavonuló oroszok szintén elűztek egyes zsidókat az otthonukból, mások ellen pedig „pusztító támadásokat” hajtottak végre, ami ugyancsak tömeges menekülést eredményezett.
„Erőszakot követtek el ellenük és becsületük ellen, miután részben önellátó emberekből koldusokká váltak. Sokan, különösen a gyerekek, éhen haltak”
– írja Domnitch.
„A zsidókat meggyilkolták, a nőket megerőszakolták az utcán. Az időseknek és a nőknek levágták a kezét, és hagyták őket kínok között meghalni”
– emlékezett vissza egy zsidó katona, aki elmesélte a szenvedést, amelynek szemtanúja volt.
A zsidók elleni legsúlyosabb bűnöket a kozákok követték el Ukrajnában
Előfordult, hogy a zsidókat a katonatisztek tudta vagy beleegyezése nélkül bántalmazták. Máskor, amikor a hatóságok a közelben voltak, cselszövésre volt szükség. Az egyik ilyen incidens során a kozákok oroszul beszéltek a lengyel zsidókkal. Amikor a kozákok biztosak voltak benne, hogy a zsidók nem értik, amit mondanak, a parancsnokukhoz hurcolták az embereket, és oroszul közölték vele, hogy a zsidók kémek.
A parancsnok anélkül, hogy bizonyítékot kért volna, megparancsolta a kozákoknak, hogy végezzék ki a „kémeket”.
Egy jelentés szerint a kozákok „a házakban [Proskurov városában] lévő összes zsidót meggyilkolták, korra és nemre való tekintet nélkül. Megölték az öregeket, a nőket és még a szoptatós csecsemőket is. Nemcsak karddal vágták le őket, hanem szuronyokkal szúrták át őket”.
A jó dolgok, amelyek a zsidókkal történtek az I. világháborúban
Nem minden, ami 1914 és 1918 között történt, volt negatív a zsidó nép számára. Az Egyesült Államokban és máshol is voltak adománygyűjtő akciók az európai zsidóság megsegítésére.
Megalakult a Zion Mule Corps, amely a törökök elleni, balszerencsésen végződött brit gallipoli hadjárat során a brit csapatoknak az ellátmányát szállította.
Később a brit hadsereg részeként megalakult a Zsidó Légió, amely zsidó önkéntesekből állt, akik a jeruzsálemi és a megiddói csatákban harcoltak.
És természetesen 1917-ben kiadták a Balfour-nyilatkozatot – a zsidó nép történelmi hazájához való jogának nemzetközi elismerését -, amely kijelentette, hogy a brit kormány „kedvezően szemléli a zsidó nép nemzeti otthonának Palesztinában való létrehozását”.
Az első világháború hatása a zsidó népre rávilágít a Kelet-Európában burjánzó antiszemitizmusra, amely mintegy 25 évvel később segítette a nácikat abban, hogy a zsidók millióinak tömeges meggyilkolását véghezvigyék.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
