Az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúban elesett zsidó katonáira emlékezünk

Az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati felében élő zsidó lakosság túlnyomó többsége – mint az átlagemberek nagyrésze akkoriban –, lelkesen reagált az első háború kitörésére. Lehetőséget láttak benne, hogy megmutassák hazaszeretetüket és ezzel ellensúlyozzák a velük szembeni antiszemita előítéleteket.

A Habsburg Birodalomban 1788-ban bevezetett katonai szolgálatot a zsidókra is kiterjesztették, amit a legtöbb zsidó közösség pozitívan értékelt. Úgy értelmezték, hogy ez egy fontos lépés az integráció felé vezető úton, és egy lehetőség arra, hogy az állampolgári kötelezettségek vállalásával egyenlő jogokat szerezzenek.

Az első világháború alatt több mint 300 000 zsidó katona szolgált az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében, közülük 25 000 tartalékos tiszt. A Monarchiában más hadseregekhez képest a zsidó katonák kevésbé voltak kitéve antiszemita diszkriminációnak, és ritkák voltak a zsidóellenes vádaskodások.

A hadsereg, mint a Monarchia mindkét részét lefedő közös intézmény, nyitottnak tekintette magát, amelyet az etnikai, nemzeti és vallási sokszínűség jellemzett, amelyben a különbségeket áthidalták, és az antiszemitizmust hivatalosan nem tolerálták. Még ha a zsidók nem is emelkedhettek a hadsereg legmagasabb rangjaira, a tartalékos tisztek és a tiszti állomány körében mégis erősen képviseltették magukat.

A hadsereg vezetése bátorította a zsidó katonákat vallási hagyományaik fenntartására irányuló törekvéseikben. A helyi zsidó egyesületekkel együttműködve gondoskodtak a kóser étkezésről, míg azokban a régiókban is, ahol csak kevés zsidó közösség volt, mint például az olasz fronton. Ilyen esetekben a katonáknak fejadagpénzt fizettek, hogy maguk szervezhessék meg a kóser étkezést. 1916-tól a hadsereg vezetése elrendelte, hogy a frontvonalak mögött kóser konyhákat kell felállítani, ha egy egységben több mint 100 zsidó katona szolgált.

Hazafias zsidó katonák a Nagy Háborúban

Egy hódmezővásárhelyi kötet részletesen bemutatja az I. világháború idején bevonult zsidó férfiak életét és sorsát. Interjú a kötet szerzőjével, Nagy Gyöngyivel.

A Bécsi Izraelita Hitközség által kiadott kis imakönyveket is osztogattak a katonák között. A háború végére 79 zsidó tábori rabbi szolgált az osztrák-magyar hadseregben, akik a szertartásokat tartották, meglátogatták a sebesülteket, és vállalták a felelősséget a héber nyelvű tábori posta továbbításáért. A keresztény szervezetekhez hasonlóan, Hanuka idején pedig megszervezték az otthoni csomagok eljuttatását a frontra.

Sok, különböző vallási közösséghez tartozó katona számára fontos támaszt jelentett a vallási ünnepek közös megünneplése. A vallási szimbólumok és eltérő értelmezések segítettek nekik feldolgozni a háború borzalmait. A zsidó katonák számára ez azért is volt fontos, mert a vallási rituálék zsidó identitásuk lényegi kifejeződését jelentették, és csoportként láthatóvá tették őket mások számára.

Ugyanakkor sok zsidó a hadseregben tapasztalta meg először a nem zsidó bajtársakkal való szoros szolidaritást. A hadsereg vezetésének támogató intézkedései megerősítették a Monarchia iránti lojalitásukat, és azon nézetüket, hogy a nemzetek feletti állam megvédi a zsidókat az antiszemita-ellenességtől.

A bátor görög zsidó, aki harcolt a bolsevikok ellen és szembe szállt Mussolinivel is

Mordechai Frizis, harcolt a bolsevikok ellen a Krímben, a törökök ellen a halálra ítélt kis-ázsiai hadjáratban, valamint két világháborúban is.