Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség ügyvezető igazgatójának a Financial Timesban megjelent véleménycikke szerint a globális energiaválság körül három olyan narratíva van, amely téves, és a helyzetet rosszabbnak állítja be, mint amilyen valójában – olvasható a Fortune oldalán.
I. mítosz: Moszkva nyeri az energiaharcot
Birol megjegyzi, hogy Oroszország kétségtelenül hatalmas energiaszállító, így az ukrajnai háború az olaj- és gázárak megugrását idézte elő. De bár az emelkedő árak Oroszország számára kedvezőek, Birol szerint
„a rövid távú nyereséget bőven ellensúlyozza mind a bizalom, mind a piacok elvesztése, amellyel hosszú éveken át kell majd szembenéznie”.
„Moszkva hosszú távon kárt okoz magának azzal, hogy elidegeníti az EU-t”
– mondja Birol.
Oroszország a világ harmadik legnagyobb energiatermelője, és az EU egykor a legnagyobb vásárlója volt; Moszkva szállította a blokk által felhasznált földgáz mintegy 40%-át, mielőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát. Birol szerint azonban, mivel az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok csökkentette az orosz olajvásárlást, az EU pedig megállapodott abban, hogy az év végéig 90%-kal csökkenti olajexportját, a dolgok valószínűleg soha nem fognak visszatérni a régi kerékvágásba.
„Oroszország helye a nemzetközi energiarendszerben alapvetően megváltozik, és nem a javára”
– írja Birol.
A Moszkva győzelméről szóló narratíva figyelmen kívül hagyja az orosz olaj- és gázszektorra kivetett nemzetközi szankciók jelentős középtávú hatásait is, amelyek akadályozzák az olajkitermelés és a gázszállítás zavartalan működését.
Oroszország az erőforrásainak bővítése érdekében olyan olajmezőkön szeretne fúrni, amelyek nehezebben megközelíthető helyeken találhatók – többek között a tengerparton és az Északi-sarkvidéken -, de nem biztos, hogy ezt a nyugati vállalatok, technológiák és szolgáltatók segítsége nélkül meg tudja tenni. Oroszország arra is törekszik, hogy földgázát cseppfolyósítsa, hogy azt az EU-n kívüli új vevőknek értékesítse, ami nemzetközi partnerek és technológiák nélkül szinte lehetetlen. Oroszország 2035-ig évi 120-140 millió tonna cseppfolyósított földgázt kívánt exportálni – a jelenlegi szint négyszeresét.
„Oroszország LNG-bővítési tervei most újra a tervezőasztalon vannak”
– írja Birol.
Ezeket az érzéseket visszhangozza egy, az orosz kormány számára készített belső jelentés is, amely szerint Oroszországnak hosszabb és mélyebb recesszióval kell szembenéznie, ahogy az amerikai és európai szankciók hatása tovább terjed. A jelentés megállapította, hogy a cseppfolyósított földgázzal működő üzemek kiépítéséhez szükséges technológia hiánya „kritikus”, és akadályozhatja az újak építésére irányuló erőfeszítéseket. A Bloomberg arról is beszámolt, hogy az orosz olaj iránti kereslet meredek visszaesése a termelés erőteljes csökkentését válthatja ki, így a hazai piacon is hiány keletkezhet üzemanyagból.
II. mítosz: A mai globális energiaválság a tiszta energia válsága
„Ez egy abszurd állítás”
– mondja Birol, aki elmagyarázza, hogy folyamatosan találkozik döntéshozókkal, és egyikük sem panaszkodik arra, hogy túl sokat támaszkodnak a tiszta energiára – sőt, inkább azt kívánják, bárcsak többet használnának.
Megjegyzi, hogy a politikai döntéshozók sajnálják, hogy nem léptek gyorsabban a nap- és szélenergia-erőművek építése, az épületek és járművek energiahatékonyságának javítása, valamint az atomerőművek élettartamának meghosszabbítása érdekében.
„Több alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia segíthetett volna enyhíteni a válságot, és a fosszilis tüzelőanyagokról a tiszta energiára való gyorsabb átállás jelenti a legjobb kiutat a válságból”.
III. mítosz: Az energiaválság hatalmas visszaesést jelent, amely akadályozni fog minket az éghajlatváltozás kezelésében
A kibontakozó válság élesen emlékeztet a jelenlegi energiarendszer fenntarthatatlanságára, amelyet az ipari forradalom óta a fosszilis tüzelőanyagok uralnak.
„Ez egy lehetőség arra, hogy ez egy történelmi fordulópont legyen egy tisztább, megfizethetőbb és biztonságosabb energia felé”
– mondja Birol.
Oroszország ukrajnai inváziója óta az EU elindította REPowerEU tervét, hogy gyorsan csökkentse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, míg az USA törvénybe iktatta az Inflation Reduction Actet, amely 370 milliárd dollárt különít el energiabiztonsági és klímavédelmi beruházásokra.
Ázsiában a japán kormány az atomerőművek újraindítására és újak építésére, valamint az alacsony kibocsátású technológiák kifejlesztésére törekszik, míg Kína továbbra is rekordokat dönt a megújuló energiaforrások és az elektromos járművek piacán. India is dolgozik az épületek és készülékek energiahatékonyságának növelésén.
„Ne higgyünk tehát az energiaválságról szóló összes negatív narratívának”
– jegyzi meg optimistán Birol.
Elismeri ugyanakkor, hogy néhány nehéz kihívás áll még előttünk.
„A tél után tavasz jön”
– zárja mondandóját Birol, hozzátéve, hogy
„az 1970-es évek olajsokkjai jelentős előrelépést eredményeztek az energiahatékonyság, az atomenergia, a napenergia és a szélenergia terén. A mai válságnak is hasonló hatása lehet, és segíthet felgyorsítani a tisztább és biztonságosabb energetikai jövőre való átállást”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
A cikkírónak minhárom pontban igazsága van!
– Oroszország nem jár jól abban már középtávon sem, hogy elidegenül a talán legnagyobb piacától. Lehet, hogy ez logikus válasz a részéről a háborús helyzetben, de ettől a tény tény marad.
– Magam ugyan nem hallottam/olvastam olyan véleményt, ami szerint a jelenlegi energiaellátási zavar hátráltatná a tiszta energia termelését és az ilyen beruházásokat, de ha vannak ilyen vélemények, azok nonszenszek. A cikkíró arra gondolhat, hogy a „tisztább” gáz használatának pillanatnyi korlátozása ismét kikényszeríti az olaj és szén égetéséből származó energiatermelést. Ez viszont nyilvánvalóan ideiglenes helyzet és csak inkább ösztönzi a megújuló forrásból származó energiatermelés bővítését.
– Végül a jövő: a pozitiv a helyzetben, hogy a fosszilis energiától való függőség (és az ezzel való zsarolás lehetősége) ismét erőteljesen előtérbe helyezi a fosszilis tüzelőanyagok használatáról való leválás szükségességének gondolatát. Ezzel a világ és a Föld csak jól jár!
A végleges megoldás a fúziós energia használata lesz, talán már nem túl sokára. Ez nem csak az energiatermelés (és a politikai zsarolás) problémáját oldja majd meg, de megnyílik a lehetőség az anyagátalakítás (transzmutáció) felé is, ami a ritka és drága nyersanyagok bitroklása és eladása (valamint az ezzel való zsarolás) körüli problematikát is eliminálja.
Csak győzzük mindezt kivárni…
Remelem, hogy ez a folyamat most meggyorsul, es az ukran valsag katalizatorkent hat ra.
Én is remélem! Sajnos a folyamat nem egyik napról a másikra hoz eredményt, a beruházósok megvalósulása sok évet vesz igénybe. De minél hamarabb kezdik, annál hamarabb (és feltehetően annál olcsóbban) lesz az eredmény. Közbenső megoldásként alighanem növelni fogják új atomerőművek üzembe helyezését, ami ugyan nem tiszta öröm, de jobb a fosszilis tözelőanyagoktól való függésnél. Közben intenzívbben folyik majd a megújuló energia használatának kiépítése Is. Hajrá!!
addig ne halj meg, amíg nem lesz fúziós energia
Ez egy érdekes vélemény, mint hogy Oroszország elidegeníti az EU-t, mert a tények azt mutatják, hogy az EU tesz meg mindent azért, hogy megpróbálja tönkretenni Oroszországot. Vajon mekkora buborékban él ez az ember?
Semekkorában. Neki az a dolga, hogy lehetőleg az egész emberiség nagyobb részét abban a buborékban tartsa amelyben most van.
A fontossági sorrend az elme elnyomása.
Ne gondolkodj.
Mi tudjuk mi a jó neked és meg is mutatjuk.
A te dolgod csak annyi, hogy tedd azt amit mi mondunk neked.
Ez most még csak a nyugat társadalmára vonatkozik, vagy leginkább az a célpont. A többit majd később vesszük górcső alá.
Régi megállapítás: ha egy valamit sokszor mondok/állítok egy idő után már én is hinni kezdek benne.
Modern világunkban ezt leginkább Goebbels mutatta be működés közben.
Nem tudom, mennyire ismered a cikk szerzojenek a hatteret, de semmi okod nincs arra, hogy valamilyen partossaggal vadold. Te el sem tudod kepzelni, hogy a vilagban vannak objektiv ujsagirok, objektiv szakemberek, stb. Ami a legviccesebb, hogy az agymosas szerinted elsosorban a nyugati vilagra jellemzo.
Hm. Ők hirdetik magukról a szuper demokratikus világot.
Hogy mennyire demokratikus és mennyire polkorrekt azt látjuk.😏
Mitol is nem demokratikus, es nem polkorrekt? Es hol latod a jobb vilagot manapsag?
Pl. Az egyirányú „hírveréstől”.
Hm. jobb világ? Ez egy jó kérdés. Egy biztos, Amerika messze nem üti meg a jobb világ mércéjét.
Hm. Európai Unió? Egyre inkább az amerikai impérium ölelésében találja magát.
Erről már George Friedman 2015-ben tartott egy fejtágító érvelést a Stratfor intézet értekezlete utáni sajtótájékoztatóján. https://www.youtube.com/watch?v=QeLu_yyz3tc
Fogalmam sincs, mennyire ismered a nyugati demokraciakat. Nincs egyiranyu hirveres. Van a kormany, van a media, vannak egyeb szervek, es te azt es annak hiszel, amit es akinek akarsz. A demokracia lenyege, hogy betartja a torvenyeket, nem hallgattatja el az uralmon levok kritikajat, nem zar be intezmenyeket politikai indittatasbol, es meg sorolhatnam.
En Izraelben elek, az egyik gyerekem az USA-ban, de kozelrol ismerek meg nehany nyugati orszagot. Rendkivul kritikus vagyok mind az izraeli, mind az amerikai kozelettel szemben, szivesen latnek sok funkcioban mas embereket, de sajnos a jelenlegi demokratikus modszereknel meg nem talaltak ki jobbat.
Az biztos, hogy osszehasonlitani ezt Putyin Oroszorszagaval, vagy akar Orban MO-val nevetseges.
Nem volt semmilyen összehasonlítás.
De ha mégis összehasonlítanánk Amerikát az EU-val, akkor bizony abból az EU jönne ki jól. Jelenleg.
Amúgy meg arról beszélünk, hogy oroszok megtámadta egy szuverén országot.
Ukrajna annyira szuverén az USA-tól amennyire a KNDK Kínától.
Töltöttem én is egy kevés időt az Egyesült Államokban. Rövid időn belül azt kellett megállapítanom, hogy az igazabb demokrácia nem ott van, hanem itt Európában.
Mert az igaz, hogy ott sok mindent megtehetnek az emberek, de csak abban a vékony sávban amit az ottani törvények/szabályok kijelölnek nekik.
Ha valaki egyszerű polgár letér arról a vékony sávról, akkor nagyon könnyen börtönben találja magát.
Ellenben ez itt Európában jóval nagyobb mozgástérrel rendelkezik/van.
De abszolút szabadság valójában szinte sehol nincs, talán csak az őserdőben. Hm.
Nem az a cikk temaja, hogy ki a „hibas”. A nyugati vilag rosszul fogadta, hogy Ororszorszag megtamadott egy szuveren allamot, es szankciokat alkalmazott. Fuggetlenul attol, kinek van igaza, egy teny: az az alom, amiben Ny-Europa, elen Nemetorszaggal, elt, amiben az energiaellatast nagy reszben az oroszok biztositjak, szertefoszlott. A kerdes, amit a szerzo elemez, hogy mi lesz a jovo. Es a jovo, szerinte arrol szol majd, hogy a nyugati vilag, ahogy azt az iskolaban is tanitjak, a valsagot alkalalomnak tekinti. A leirt megoldasok csokkentik majd az oroszok szerepet a vilag energiaellatasaban, es ez a vilagnak jobb lesz (kevesebb fosszilis energiaforrast hasznal), az oroszoknak viszont valamivel potolni kell a kieso bevetelt.
Mint ahogy megtanultak harcolni az orosz-ukrán háborúban(legalábbis az első ügyetlenkedésük után), úgy megfogják tanulni, hogy nem csak hadiiparukat kell fejleszteni, hanem a fennmaradásukat biztosító ipart is.
Megvan hozzá a tehetségük és a tudásuk meg a szorgalmuk is.
A szuverén államról meg annyit, hogy még annyira sem szuverének mint amennyire mi voltunk a szoci időkben a szovjet érában.
Amit ott látunk Ukrajnában, ahhoz nekik csak annyi a közük, hogy a nevükön lévő országban élnek és papíron még van/volt ukrán ipar, ami valójában már régóta nem az övék.
Nekik ott egyetlen feladat maradt, „hősiesen” meghalni az amerikai és nyugati tőke érdekében.
Ráadásul ezt az amerikaiak – tanulván a vietnámi vereségükből – nem a saját véráldozatukkal érik el, hanem a protektorátus lakóinak a vérével.😏
Ezt a vietnámi vereség mítoszt próbáljátok már elengedni. Az USA minden ütközetben tönkreverte az oroszok által agyontámogatott kommunistákat. Komoly veszteségei voltak – de a vörösöknek százszor súlyosabbak.
Az északiak a délieket győzték le, amikor Amerika már nem volt hajlandó azok helyett harcolni.
Nem mellesleg: aki az északiak győzelmének örül, az a kommunizmus térnyerésén örömködik.
Érdemes kontextusba helyezni a veszteségeket. 60 ezer amerikai halt meg és 150 ezer sebesült meg, úgy hogy 1965-72 között 200-600 ezer katona harcolt Vietnámban.
Összevetésül Ukrajnában kb. 200 ezer orosz katona harcol fél éve, a név szerint ismert elesettek száma is 6 ezer, de más becslések szerint sokkal több, és tízezres nagyságrendű a sebesültek száma.
Ja, sokat tudnak tényleg. Csak titkolják, és ezért már vagy száz éve direkt mindenből szart gyártanak.