„Egyesek azt állítják, hogy a válság csúcsán vagyunk, de ez még csak a kezdet”

A rossz politikai döntések és a magasra szökő energiaárak felbőszítették a lakosságot – írja az UnHerd publicistája, Ralf Schoellhammer.

A német közgazdászok körében szinte ünnepi hangulat uralkodott a héten, amit az a hír váltott ki, hogy az ipari gázfogyasztás 20%-kal csökkent – ami állítólag még néhány hónappal ezelőtt is lehetetlennek tűnt. Ha valaki ezt pozitívnak tekinti, akkor valóban van ok az ünneplésre:

a német ipari megrendelések tovább csökkentek, a nehézipar csökkenti vagy leállítja a termelést, mint például az alumíniumgyártó Speira vagy az Arcelor Mittal acélgyártó, amely két kohóját határozatlan időre bezárta.

A közgazdászok buborékján kívül azonban a németek kevésbé derűlátóak. Robert Habeck zöld alkancellár egy népszerű német talkshow-ban adott katasztrofális interjújában úgy vélekedett, hogy a német vállalatokat nem fenyegeti a fizetésképtelenség, csak esetleg le kell állítaniuk a termelést – határozatlan időre. Sok német politikus és újságíró szerint az egyre súlyosbodó válsággal szemben az ipar leállítása, a mentőcsomagok (a vállalatoknak) és a segélyek (a lakosságnak) jelentik a megoldást. Aztán, amint az ukrajnai háború véget ér, a dolgok visszatérnek az orosz invázió előtti status quo ante-hoz.

A lakosság hatalmas nyomása ellenére az atomenergia fokozatos kivezetése továbbra is napirenden maradt, beleértve azt az abszurd rendelkezést, hogy a három megmaradt atomerőműből kettőt áprilisig „tartalékban” kell tartani vészhelyzet esetére. Más szóval, Németország most pénzt fog fizetni azért, hogy az atomerőműveket készenlétben tartsa, ugyanakkor megakadályozza, hogy azok áramot termeljenek.

És hogy a helyzetet még abszurdabbá tegye, az európai nehézipar leállása miatt az EU most több alumíniumot importál Oroszországból, mint a korábbi években.

65 milliárd eurós rezsicsökkentést jelentett be a német kormány

„You’ll never walk alone” – mondta Olaf Scholz.

A problémák megoldására nincsenek hosszú távú tervek: minden remény az amerikaiakban van, hogy az LNG-n keresztül kimenti Európát. Tényleg megengedheti magának a kontinens és annak legnagyobb gazdasági szereplője, Németország, hogy iparának nagy részét csak úgy kikapcsolja és tetszés szerint visszakapcsolja? Ez talán működhet a gazdasági osztályokon és a pártirodákban, de ilyen körülmények között egyetlen vállalkozás sem tud tervezni.

A német kormányra most egyre nagyobb nyomás nehezedik, és a nyilvánosságban egyre több kritika éri. A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján a szociáldemokraták, zöldek és szabad demokraták koalíciójának már nem lenne többsége, miközben a bal- és jobboldali szélsőséges pártok felfelé kúsznak. A Zöldek, akik nemrég még Habeck és Annalena Baerbock külügyminiszter személyes vonzerejének köszönhetően magasan szárnyaltak a felmérésekben, egyre népszerűtlenebbek –

még a legkarizmatikusabb politikus sem tudja ellensúlyozni az egekbe szökő energiaárakat, valamint az élelmiszerektől a WC-papírig mindent sújtó inflációs nyomást.

Egyesek azt állítják, hogy a válság csúcsán vagyunk, de ez még csak a kezdet. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor az európai kormányok el fognak kezdeni sorra megbukni az elégedetlen lakosság nyomásának hatására.

Wolfgang Streeck: A német dominancia kora Európában lejárt

A gazdaságtörténész Németország válságáról és Európa jövőjéről beszélt nemrég az UnHerdnek.