1897 augusztusában, Bázelben ülésezett a Theodor Herzl zsidó újságíró által szervezett első cionista kongresszus.
Ahogy arra Herzl is a beszédében utalt rá, a 2000 éves száműzetés után először gyűltek össze a világ minden részéből származó zsidó küldöttek.
A világon sokfelé élő zsidók jelentős részének körében már régóta élt a vágy, hogy visszatérjenek a Sion hegyéhez, az `ígéret földjére`, az ókori zsidó haza területére.
Ezek a gondolatok csak a nemzeti fejlődést világszerte kibontakoztató XIX. században váltak politikai realitássá.
Az újonnan keletkező modern antiszemitizmus katalizálta az elszigetelt törekvéseket, és döntő szerepett játszott abban, hogy a zsidóság `ráeszméljen` történelmére és megfogalmazza a követelését egy zsidó állam kialakításáról Palesztinában.
A `zsidó állam` elnevezés is Theodor Herzltől (Herzl Tivadar) származik, aki a `Neue Freie Presse` című bécsi újság párizsi tudósítója 1894-ben.
Herzl a Dreyfus-per és az azt kísérő rendzavarások hatására írta `A zsidó állam`-ot.
Három évvel később pedig az ő sürgetésére került sor az első cionista kongresszusra.
Az augusztus 31-én végződő konferencia eredményét a következő határozatban szövegezték meg:
„A cionizmus a zsidó nép számára egy nyilvános, közjogilag biztosított nemzeti otthon megteremtésére törekszik Palesztinában. A kongresszus küldöttei a célok eléréséhez a következő négy intézkedésben egyeznek meg:
- a zsidók betelepítésének támogatása Palesztinában;
- az össz-zsidóság önszerveződése az általános helyi intézkedések révén;
- a zsidó öntudat és nemzeti érzés erősítése;
- előkészítő lépések megtétele a kormányoknál, hogy azok beleegyezésüket adják a cionista célok támogatásához.
A XIX. századi nacionalizmusok kibontakozása, még inkább a többféle okból létrejövő antiszemitizmus jelentősen hozzájárult egy politikailag felkészült, zsidó nemzeti mozgalom megszerveződéséhez.
1881 és 1914 között 2,5 millió, javarészt kelet-európai zsidó vándorolt ki Palesztinába és főképp az Egyesült Államokba.
