Liz Cheney megsemmisítő veresége Wyoming egyetlen képviselői székéért a Republikánus Párt Bush-Cheney-Romney-korszakának teljes és totális vereségét jelzi – írja Seth Barron, a The American Mind szerkesztője, az UnHerd oldalán írt véleménycikkében.
A szerző szerint a párban a neokonzervatív dominancia akkor ért véget, amikor Donald Trump a 2016-os előválasztási szezonban legyőzte a mezőnyt. A szerző szerint már nem sokan maradtak a katonai kalandorizmus, és a „szabad piacot” pártoló mozgalomban.
„A január 6-i, a Capitoliumban történt lázongásig megbízhatóan Trump-barát, Cheney a demokraták narratívájának minden egyes pontját magáévá teszi Trumpal kapcsolatban. (…) Miután Nancy Pelosi képviselőházi elnök elutasította azokat a republikánusokat, akiket a zavargásokat kivizsgáló különbizottságába nevezett ki, a kétpártiság látszatának megőrzése érdekében Liz Cheneyt nevezte ki kisebbségi képviselőnek. Cheney vidáman elfogadta a bizottság társelnöki kinevezését, és elfogadta az inkvizícióban betöltött szerepét” – írja Barron.
„Cheney élvezte a lehetőséget, hogy a kamerák előtt ülve eljátszhatja az utolsó hazafias republikánust, a nemzet és a demokratikus értékek védelmezőjét” – írja a szerző.
Barron szerint január 6-i bizottsági ülésen nyújtott teljesítményén pártjának minden tagja felháborodott, egyes véleménycikkírókon kívül, akiknek elsődleges közönségei egymásnak.
„Ennek ellenére miért vette a fáradságot Cheney egyáltalán, hogy induljon az újraválasztáson, egy olyan államban, amely kétszer nagyobb arányban szavazott Trumpra, mint bármelyik másik állam? Amit a sajtóban a Republikánus Párton belüli „szakadásként” jellemeznek – egyrészt Trump támogatói, másrészt a hagyományos republikánusok között -, az valójában egyáltalán nem szakadás vagy frakcióügy. Sokkal inkább hasonlít egy jégtáblához, amelyen a párt roskadozó és használhatatlan maradványa sodródik” – írja a szerző.
„A neokonzervatívok, akik 2020-ban büszkén jelentették be, hogy Bidenre fognak szavazni, mert számukra a „haza fontosabb, mint a párt”, most önelégülten várják az elvek pompás palotájában, hogy a republikánusok maradék része, miután észhez tért, szégyenlősen visszasompolyogjon, és útmutatást kérjen. De hiába várnak”
– írja Barron.
A szerkesztő szerint a republikánus párt szavazói elfogadják az új programot, még akkor is ha nem kedvelik Trumpot: ne legyen több értelmetlen háború, a törvény uralma érvényesüljön, legyen vége a woke-nak, családbarát politika valósuljon meg, és ne szegényedjen el a középosztály a zöld politika miatt.
„De ez nem jelenti azt, hogy a Bush-Cheney-Romney csoport eltűnik. Továbbra is zajt csaphatnak és lobogtathatják szakadt harci zászlóikat, sőt, még azzal is fenyegetőzhetnek, hogy a nemzeti kongresszusokon hátvédharcokat indítanak” – olvasható a cikkben.
A szerző nevetségesnek nevezi Dick Cheneyt, aki lányát támogató reklámjában azt bizonygatta, hogy „soha nem volt még olyan egyén, aki nagyobb veszélyt jelentett volna a köztársaságunkra, mint Donald Trump”.
„Liz Cheney koncessziós beszédében Lincoln Gettysburgi beszédének grandiózus idézete szerepelt – az a rész, amikor Lincoln azt mondta: „mi itt elhatározzuk, hogy ezek a halottak nem haltak meg hiába” -, azzal a bizarr célzással, hogy ő, mint az Unió mártírhalált halt megmentője, az elnökjelöltséggel akarja megmenteni apja pártját”.
„Liz Cheney, Dick Cheney, Bushék és száműzött elvtársaik számára azonban az a probléma, hogy a saját pártjuk nem akarja őket, a másik párt nemigen tud rájuk támaszkodni, és hiányzik számukra az ami a hatalom legfontosabb eleme egy választási rendszerben: a választók” – zárja a szerző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 15:26
2025. november 4. - 11:00
2022. augusztus 17. - 18:302021. május 14.
