Amerika a liberalizmus után

Miközben intézményes rendje rothad, az amerikai jobboldal felemelkedik?

„A liberalizmus haldoklik, az amerikai jobboldal pedig felemelkedőben van. Ez az elmúlt hat-nyolc év nemzeti politikájának tanulsága. Barack Obamának a Demokrata Párt generációs megújulásának kezdetét kellett volna jelentenie.

Ehelyett a demokraták a múltjuk foglyai lettek. Visszatekintettek 2016-ban, és Hillary Clintont jelölték. Miután megbukott, még hátrébb nyúltak, és Joe Biden jelölésére vállalkoztak, aki még Franklin D. Roosevelt kormányzása idején született”

kezdi Daniel McCharty a Spectator World magazinban.

A szerző szerint Biden maga a megtestesült nosztalgia, a demokrata párt régi arcát képviseli, mikor még az „átlagember” pártja voltak. Ma már ezzel szemben a demokraták kizárólag a városok lakóit tudják megnyerni.

A cikk szerint a republikánusoknak nem csak a novemberi időközi választások kecsegtetőek, hanem 2024 is.

„A New Deal-től egészen tegnapelőttig a liberalizmus volt Amerika elit intézményeinek – a Washington Post és a hálózati hírek, az Ivy League, a nagy filantróp alapítványok, a Wall Street és mindkét politikai párt vezető osztálya – mindenestül hivatalos hitvallása. A pénz minden problémát meg tudott oldani, vagy legalábbis kezelni tudott; csak annyi volt a kérdés, hogy eleget költsünk-e jólétre, jogosultságokra, kutatásra, jótékonykodásra. Az intézményes liberalizmus lehetett unalmas és bürokratikus, de egy bohém liberális kultúrához és egy közép-amerikai kultúrához is kötődött” – írja McCarthy.

Azonban a cikk szerint a demokraták még a republikánusok előtt feladták a liberalizmust.

Már nem úgy gondoltak Amerikára, mint egy olyan nemzetre, amely a személyes szabadság mindig előremutató Jefferson-féle eszményének szenteli magát (; ehelyett Amerika történetét az egymást követő forradalmak által megdöntött elnyomások történetének tekintették. A liberalizmus lecserélték egy progresszív eszményre.

„A művelt, városi, szekuláris Amerika valójában büszkén posztamerikai.

És amikor a fiatal demokraták szembesülnek azzal a ténnyel, hogy ideológiájuk nem tud elég széles körben győzni ahhoz, hogy megtartsák a hatalmat a szenátusban, vagy hogy megbízható többséget tudjanak összehozni a Választói Kollégiumban, azzal válaszolnak, hogy maga Amerika alkotmányos rendje rasszista és alapvetően igazságtalan. A fiatal demokraták új országot akarnak, új alkotmánnyal” – írja a szerző.

Ami a régi országból megmaradt, az inkább a GOP-nak adna esélyt – állítja a szerző. Leszögezi, hogy

a republikánusok még mindig a lehetőségek nyelvét beszélik, ami sok olyan szavazónak tetszik, akik egykor talán demokraták voltak.

A cikk azt is rögzíti, hogy a szabad-kereskedelem, a nyitott határok és a „liberális nemzetközi rend” már nem számíthat támogatásra a republikánusok körében.

„Ahogy az elit liberálisok elutasítják Amerika múltját, a liberális intézmények elveszítik széles körű támogatottságukat. És ahogy az intézményes liberalizmus hanyatlik, a liberális értelmiségiek még inkább színpadiasan beszélnek a „fasizmusról” és a „demokráciánkat” fenyegető veszélyekről. Egyre inkább úgy tekintenek az amerikai lakosság egyharmadára vagy még többre, mint „sajnálatra méltó” emberekre. Természetes, hogy az általuk sajnált szavazók aztán még rosszabb szemmel nézik a liberálisok által irányított intézményeket. Az a pánikszerűség, ahogyan a demokraták a republikánusokra reagálnak, erősíti a republikánusokat, és minél erősebbé válik a republikánus párt, annál harsányabbá válik a demokrata válasz” – zárja McCarthy.

Biden indulna 2024-ben, de ezt a demokraták sem szeretnék

Csöndesen elindult a demokraták kampánya, hogy eltántorítsák Joe Bident a 2024-es indulástól. Azonban a probléma továbbra is ugyanaz mint 2020-ban, ha nem Biden, akkor ki? 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.