Áv hónap kilencedike, mely jellemzően nyár végére esik, a zsidó kalendárium legszomorúbb napja. A Talmud bölcsei számba veszik azon, a zsidó nép számára negatív ókori eseményeket, melyek ezen a napon történtek. Öt ilyen kiemelkedő esemény volt.
Mózes, a sivatagi vándorlás idején, Isten parancsára kémeket küldött Kánaán országába, hogy felderítsék mennyire könnyen bevehető az ország. A kémek, akik egyébként a törzsek vezetői voltak, majd mindegyike az Ígéret Földjét nem az azt megillető tisztelettel írta le. Hazudni ugyan nem hazudtak, de nem próbálták az amúgy sem kifejezetten optimista vándorló zsidókat inspirálni, hogy Isten szavát követve foglalják el az országot.
Tettük eredménye a negyven éves sivatagi vándorlás lett, és az Egyiptomból kivonult generáció lassú kihalása.
A másik fontos esemény az első, Salamon által épített jeruzsálemi Szentély lerombolása a polgári időszámítás előtt 587-ben az agresszor babilóniai hadsereg által. A Szentély lerombolása nem csak vallási szempontból volt jelentős tragédia, de az első zsidó autonómia végét is jelentette.
A nép története eleddig, kisebb-nagyobb megtorpanásokkal, de felfelé ívelt, Ábrahámtól Mózesig, Józsuétól Salamonig. A Szentély pusztulásakor tapasztalták meg a zsidók először, hogy mi történik, ha a nép kollektíve eltér az isteni törvényektől.
Alig több mint hatszáz évvel később, az elsőnél még pompásabb második Szentélyt immár a rómaiak rombolják földig a polgári számítás után 70-ben.
Míg az első Szentélyt a 70 éves babilóniai száműzetés után pótolta az Ezsdrás és Nechemiás próféták által épített, később Nagy Heródes által „világszínvonalúvá” csinosított második Szentély, ennek, a másodiknak utódját már csak a Megváltó fogja felépíteni. Ez pedig közel kétezer éve várat magára.
A második Szentély pusztulása után alig hatvan évvel remény támadt, hogy csodálatos módon, de mégis sikerül visszaállítani a zsidó királyságot a Szentföldön.
A közel három évig tartó, kezdetben sikeres, de a végén csúfos és kegyetlen vereséget szenvedő forradalom vezetőjére, Bár Kochbára sokan messiásként tekintettek, de időszámítás szerinti 135-ben, a Bétári ütközetben elesett 580 ezer elkeseredett zsidó vezetőjükkel együtt a rómaiak áldozata lett. Szintén Áv hónap 9-én.
A rómaiak, hogy mutassák a világnak és a maroknyi, még a Szentföldön maradt zsidónak, hogy márpedig az ország nem lesz zsidó ország többé, egy évvel később – nem meglepő módon Áv hónap 9-én – a Templom-hegyet, a Szentély korábbi helyszínét, néhány méterrel szabályszerűen alacsonyabbra gyalulták, hogy az ne emelkedjen ki a környező dombok közül. Azóta is így van.
Áv hónap 9-e sokszoros gyásznap tehát, a zsidó nép évezredek óta kesereg és bánkódik a csapásokon. Kesereg, de bizakodik és reménykedik, hogy eljön a nap, mikor újra feltámad az isteni akarat, hogy ismét régi fényében pompázzon Isten földi hajléka.
Áv hó 9-e közösségi gyásznap. Hasonlóan az egyéni gyászhoz, a közösségi gyásznak is megvannak a maga sajátos vonásai.
A modern pszichológia ismeri, amit a Talmud bölcsei már évezredek óta tudnak: a gyásznak stádiumai vannak. Ilyenek a tagadás (ez biztosan nem velem történik), a düh (hogy tehetett velem ilyet Isten), az alkudozás (lehet, ha másképp csináltam volna ezt vagy azt, nem történik meg, ami megtörtént), a búskomorság (a tragédia praktikus részének feldolgozása) végül az elfogadás.
A gyász szokásai tükrözik ezeket az állapotokat, karakterjegyeik a közösségi gyászban is megjelennek. Ilyenkor 25 órán keresztül nem eszünk és nem iszunk, egy kortyot vagy falatot sem. Nem mosakszunk, nem élünk házaséletet, nem hordunk bőrcipőt és nem alszunk puha ágyban.
A gyászra koncentrálunk, itt hagyva a földi lét szükségleteit, átengedjünk magunkat a fájdalomnak, befogadjuk a gyászt.
Kétezer év kellően, sokszor túlságosan is, kijózanító valósága nem teszi lehetővé számunkra, hogy tagadjuk a tagadhatatlant. Azonban, közösségi gyászról lévén szó, kényszerülve gondolkodunk el az egyén, így saját magunk, és a közösség egészének felelősségén. Vajon mit tudunk másképp, jobban tenni azért, hogy hibáinkból tanulva egy szebb jövőt lássunk és láttassunk?
Ez Áv hónap kilencedik napjának üzenete. A nép, mely kétezer esztendő után sem felejt, aminek kollektív memóriájában a tragédia olyan, mintha tegnap történt volna, olyan erős köteléket tart fenn a Szentély víziójával, hogy annak messiási újjáépítése valóságban már tényleg csak karnyújtásnyira érződik.
Ez a cikk eredetileg 2019-ben jelent meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
