A francia választások zsidó szemmel

Franciaország-szakértő, politológus

Most, hogy véget ért a franciaországi választási szezon, sőt, már azt is látjuk, mit csinál az újonnan választott Nemzetgyűlés, ideje feltenni a kérdést, hogy alakult ez az időszak zsidó szemmel? Kit preferált, miként szavazott a közösség? Előre kell bocsájtanom: sajnos, erre a kérdésre nehéz válaszolni a zsidóság tekintetében. Arra talán egy kicsit könnyebb, hogy kik akarták – ilyen-olyan hatásfokkal – politikai üzenetekkel célozni a francia zsidókat. Körkép következik.

A franciaországi zsidó közösség annyira kicsi a teljes népességhez képest, hogy gyakran nem lehet megfelelő méretű közvélemény-kutatási mintát venni, azaz elég zsidó embert megkérdezni a preferenciáiról. Mindenesetre a 2022-es első fordulós Ifop-becslést nézve azt látjuk, hogy nem sikerült megfelelő méretű almintát összeállítani, ellentétben a protestánsokkal, akikkel kapcsolatban van értékelhető adatunk.

Egyébként az egyes franciaországi vallási közösségek nagyjából a teljes népességhez hasonló arányban szavaztak egy-egy jelöltre, néhány kiugró adattól eltekintve. Például a protestánsok 36%-ban voksoltak az első fordulóban Emmanuel Macronra, jóval az elnök országos átlaga felett. Az igazán nagy eltérés azonban a muszlimoknál látszik.

Míg a radikális baloldal (LFI) jelöltje, Jean-Luc Mélenchon országosan 21,95%-on teljesített, a magukat muszlimnak vallók 69%-a állította azt a közvélemény-kutatóknak, hogy rá szavazott.

A második fordulós Ifop-becslésben nincsenek igazán meglepő számok, bár érdemes megjegyezni, hogy a protestánsok 65%-ban, a muszlimok 85%-ban szavaztak a hivatalban lévő köztársasági elnökre Marine Le Pennel szemben.

Van ugyanakkor egy indikátor, amely óvatosan, sok kérdőjellel arra utal, hogy a francia zsidóság, mint ahogy az elmúlt két évtizedben, továbbra is jobbra tolódik.

Az árulkodó adat pedig nem más, mint a határon túl leadott elnökválasztási szavazatok aránya. Tudjuk, hogy – jelentős, 90%-os távolmaradás mellett – az izraeli szavazókörökben a radikális jobboldali Éric Zemmour tarolt, az ő szavazataránya 50% felett állt meg. Az össznemzeti szintű, összesített eredménye 7,07% volt csupán. A második fordulóban viszont nem Le Pen, hanem Macron volt az izraeli szavazók kedvence.

Gyilkos utódlási harc jöhet a francia pártok vezetéséért

Sem a baloldali vezér, sem a jobboldali, de még a mostani államfő sem indul vagy akar indulni a következő franciaországi választásokon. Elvileg legalábbis.

A zsidó szervezetek egyébként a második fordulóban éppen Emmanuel Macron támogatására szólítottak fel, az egykori Nemzeti Fronthoz köthető történelmi hagyaték mellett elsősorban arra utalva, hogy Marine Le Pen nem támogatja a kóser és halal vágás legalitását Franciaországban.

Zemmour beszédes szavazataránya annyiban nem meglepő, hogy látványosan igyekezett megszólítani a zsidóságot. Olyannyira, hogy áprilisban még egy eljárás is indult a kampánya ellen, miután felmerült, hogy vallásilag célzott, így törvénytelen sms-eket küldhetett ki francia zsidóknak. A feljelentéseket zsidó szervezetek tették, az eljárásban azt vizsgálják, hogy a címzettek kifejezetten hozzájárultak-e érzékeny adataik kezeléséhez.

A kampány nagy ügye zsidó szempontból Jérémy Cohen tragikus halála volt. Februárban ezt a zsidó származású, enyhén sérül fiatalembert elütötte egy villamos Bobigny-ben, s a család nyomozása révén felmerült, sőt, egy előkerülő videó révén bizonyítást is nyert, hogy egy őt megtámadó banda elől menekülve került a sínekre.

Az egyszerű baleset ügyéből támadás lett, majd téma lett a kérdés: mi motiválhatta a támadást, lehetett-e köze az antiszemitizmushoz.

S itt lépett be a politika a folyamatba, amikor a család által felkeresett Éric Zemmour a kampány hevében megszólalt Cohen haláláról. Ezzel az elnökválasztás első fordulós végjátékának a részévé tette az ügyet. Innentől az elnökválasztás jelöltjei tömött sorban reagáltak: bár nem volt világos az antiszemita indíték, ugyanis nem lehetett bizonyítani, hogy Cohen hordta-e a kipáját az agresszió pillanatában, a jelöltek azt kérték, terjedjen ki erre is a vizsgálat. Macron csapata felvette a kapcsolatot a családdal, megszólalt a jobboldalon Valérie Pécresse republikánus jelölt, és Marine Le Pen is. Eközben a baloldali jelöltek is alapos feltárást kértek, furcsállták, hogy a családnak kellett nyomoznia, de volt, aki azt is kritizálta, hogy Zemmour politikai célokra használta az ügyet. Néhány nappal később két férfi feladta magát a rendőrségen, meg is gyanúsították őket.

Nem véletlen, hogy Cohen halála ennyire fontos téma lehetett: a zsidó közösség bizalma korábban is sérült a francia államban, elég a nyomozástól a bíróságig hányattatott sorsú Sarah Halimi-ügyre gondolni.

Ráadásul az év elején a megkérdezett zsidók 85%-a gondolta azt, hogy az antiszemitizmus elterjedt dolog Franciaországban, kétharmaduk pedig azt is, hogy növekszik.

Így nem meglepő, hogy nem a Cohen-ügy volt az egyetlen, a zsidóság számára érdekes polémia, noha az volt a kampány során a legfontosabb. Nagy port kavart az a pillanat is, amikor Jannick Jadot zöld jelölt az antiszemiták hasznos idiótájának titulálta Éric Zemmourt (illetve szó szerint szolgálati zsidónak nevezte). Emlékezetes, hogy az egyébként zsidó származású Zemmour a Vichy Franciaország kapcsán polemikus kijelentéseket tett, amikor azt állította, hogy Pétainék zsidókat mentettek. Fontos adalék, hogy pár hete ebben az emberiség elleni bűntett kétségbe vonása miatt elindult büntetőügyben másodfokon is felmentették a politikust.

Válság árnyékában taktikáznak Le Penék (is)

Franciaország már a Covid után fellángoló áremelkedések nyomán elkezdett “rezsivédeni”, juttatásokat osztani, energiaárakat limitálni, még az atomenergia szerepét is átgondolni.