„A tudomány egy intelligens teremtő létezését bizonyítja”

Egy amerikai fizikus megvizsgálja mik azok a tudományos felfedezések, amelyek intelligens tervezőre, és nem „vak evolúciós” folyamatra utalnak. 

A cikk eleje felidézi, hogy egy friss Gallup-felmérés szerint az Istenben hívő amerikaiak aránya 81 százalékra esett vissza, ami 10 százalékos csökkenés az elmúlt évtizedben, és minden idők legalacsonyabb szintje. Ez a felgyorsuló tendencia különösen a fiatal felnőttek körében tapasztalható. A Pew Research Center felmérése szerint a 18-29 évesek aránytalanul nagy arányban vannak jelen az úgynevezett „nem hívők” – ateisták, agnosztikusok és vallásilag nem kötődők – között.

A lelkészek és más vallási vezetők ezt a tendenciát számos tényezőnek tulajdonítják: a fiatalok egyházon kívül nevelkednek, nem ismerik a liturgiát és az egyházi kultúrát, sőt, még a COVID-19-et is.

„Országos felmérésünkben egy másik választ is találtunk a növekvő hitetlenség mögöttes okainak feltárására: a tudomány félreértését”

írja Stephen C. Meyer, fizikus és bestseller író a Newsweek oldalán.

Meyer leírja, hogy ők is készítettek egy felmérést, amelyből kiderült, hogy a tudomány vélt üzenete vezető szerepet játszik a hit elvesztésében.

„Azt találtuk, hogy az élet irányítatlan evolúciójáról szóló tudományos elméletek különösen több embert vezettek az Istenbe vetett hit elutasításához, mint a szenvedéssel, betegséggel vagy halállal kapcsolatos aggodalmak. Az is kiderült, hogy az önmagukat ateistának vallók 65 százaléka és az agnosztikusok 43 százaléka úgy véli, hogy „a tudomány eredményei [általában] kevésbé teszik valószínűvé Isten létezését” – írja a Discovery Institute’s Center for Science and Culture igazgatója.

A szerző szerint nem meglepő ennek a felfogásnak a terjedése, rámutat, hogy az elmúlt években számos tudós az ateizmus híres szószólójává vált. Richard Dawkins, Lawrence Krauss, Bill Nye, Michael Shermer, a néhai Stephen Hawking és mások népszerű könyveket adtak ki, amelyekben azzal érvelnek, hogy a tudomány szükségtelenné vagy valószínűtlenné teszi az Istenbe vetett hitet. „Az általunk megfigyelt világegyetem pontosan azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket akkor kellene elvárnunk, ha alapjában véve nincs célja, nincs terve… nincs más, csak vak, könyörtelen közöny” –  idézi a cikk Dawkinst.

„Mégis, az üzenet és a valóság között nagy a szakadék. Az elmúlt évszázadban fontos tudományos felfedezések drámai módon megkérdőjelezték a tudományalapú ateizmust, és különösen három felfedezés határozottan Isten-barátabb történetet mesél el”

– jelenti ki a fizikus.

Hogyan hódította meg a nyugati világot az új progresszív vallás?

Zavaros ideológia veszi át az istenhit helyét a nyugati világban. Hajdú Tímea véleménycikke.

Az első ilyen felfedezés a tudós szerint az, hogy a tudomány felfedezte, hogy a fizikai világegyetemnek volt kezdete. Ez a felfedezés, amelyet a megfigyelő csillagászat és az elméleti fizika is alátámaszt, ellentmond a tudományos ateisták várakozásainak, akik sokáig úgy állították be a világegyetemet, mint ami örökkévaló és önmagában létező – és ezért nincs szüksége külső teremtőre.

A tudósok által ősrobbanásnak nevezett jelenségre vonatkozó bizonyítékok ehelyett a hagyományos teisták várakozásait erősítették meg. A Nobel-díjas Arno Penzias, aki hozzájárult az ősrobbanás elméletét alátámasztó egyik kulcsfontosságú felfedezéshez, megjegyezte, hogy nyilvánvaló kapcsolat van a kozmikus kezdet és az isteni teremtés koncepciója között.

„A legjobb adatok, amelyekkel rendelkezünk, pontosan azt mutatják, amit én is megjósoltam volna, ha nem lett volna más támpontom, mint Mózes öt könyve…[és] a Biblia egésze” – írja Penzias.

„Másodszor, a fizika felfedezései a világegyetem szerkezetéről megerősítik ezt a teista következtetést. Az 1960-as évek óta a fizikusok megállapították, hogy a világegyetemünk alapvető fizikai törvényei és paraméterei minden valószínűség ellenére úgy vannak finomhangolva, hogy a világegyetemünk alkalmas legyen az élet befogadására. Számos független tényező – például a gravitációs vagy elektromágneses vonzás erőssége, vagy az anyag és az energia kezdeti elrendeződése a világegyetemben – akár csekély mértékű megváltoztatása is lehetetlenné tette volna az életet. A tudósok felfedezték, hogy egyfajta „Goldilocks-univerzumban” élünk, vagy ahogy Luke Barnes ausztrál fizikus nevezi, egy rendkívül „szerencsés univerzumban” – sorolja Meyer.

A szerző szerint nem meglepő módon sok fizikus arra a következtetésre jutott, hogy ez a valószínűtlen finomhangolás egy kozmikus „finomhangolóra” utal. Ahogyan Sir Fred Hoyle, a Cambridge egykori asztrofizikusa érvelt:

„Az adatok józan értelmezése azt sugallja, hogy egy szuperintelligencia babrált a fizikával”, hogy lehetővé tegye az életet.

A harmadik felfedezés, amely teremtőre utal az a szerző szerint az, hogy a molekuláris biológia feltárta, hogy az élő sejtekben az információs nanotechnológia csodálatos világa van jelen.

„Ezek közé tartozik a digitális kód a DNS-ben és az RNS-ben – apró, bonyolultan felépített molekuláris gépek, amelyek tárolási és átviteli képességeikben messze meghaladják a mi digitális csúcstechnológiánkat. És még Richard Dawkins is elismerte, hogy „a gének gépi kódja kísértetiesen számítógépszerű” – ami, úgy tűnik, egy programozómester tevékenységére utal, aki az élet eredeténél dolgozik. Legalábbis a modern biológia felfedezései nem olyanok, mint amit bárki elvárna a vak materialista folyamatoktól” – írja Meyer.

„Mindez aláhúzza a tudomány üzenetéről alkotott közfelfogás és a tudományos bizonyítékok tényleges eredményei közötti növekvő eltérést. Az elmúlt évszázad nagy felfedezései távolról sem „vak, könyörtelen közömbösségre” utalnak, hanem az élet és a világegyetem kiváló tervezettségére, és vitathatatlanul arra, hogy mindezek mögött egy intelligens teremtő áll”

– zárja Stephen C. Meyer.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Egy szekuláris zsidó, aki szerint az ateizmus téveszme

David Berlinski matematika és filozófia professzor szerint a tudomány nem tudja megcáfolni Isten létezését. A tudós könyvéről Hajdú Tímea írt recenziót.