Naama Issachar, az izraeli-amerikai nő, aki majdnem egy évet töltött egy orosz börtönben, miután kábítószer-csempészet miatt hét és fél év börtönbüntetésre ítélték. Később Vlagyimir Putyin orosz elnök kegyelmet adott neki. Most először beszélt a megpróbáltatásairól.
Az NBC-nek adott interjújában Naama elmesélte a letartóztatásához vezető eseményeket, többek között azt, hogy a poggyászában kis mennyiségű kannabiszt találtak. Moszkvában egy indiai út után várta a hazafelé, Izraelbe tartó járatát, amikor őrizetbe vették. Naama végig tiltakozott, és azt mondta, hogy valaki más helyezte el a kábítószert a holmijai közé.
„Nem tudtam, hogy a kábítószer a táskámban van – nem én tettem oda”
– mondta az NBC-nek.
Issachar nem tudott oroszul, és nem biztosítottak számára tolmácsot, ami csak fokozta a rémület és a félelem érzését. Később az izraeli nagykövetséghez fordult segítségért.
„Tudtam, hogy a helyzet szörnyű, de nem tudtam, hogy valójában mennyire rossz lesz”
– jegyezte meg Issachar.
„Oroszországban a világon az egyik legszigorúbb törvények vonatkoznak a kábítószer-csempészetre”.
Issachart a tárgyalásáig börtönbe zárták.
Amíg ott volt, megtanult oroszul, hogy valamennyire megtudja érteni, mi történik körülötte. Fél év telt el, mire bíróság elé került az ügye, és ezt az időt negyven másik női rabbal töltötte egy cellában, ahol az alapvető higiéniai eszközöket sem biztosították számára – ezügyben az édesanyjára támaszkodott, aki Moszkváig repült, hogy olyan alapvető dolgokat hozzon neki, mint a vécépapír és a sampon.
Issachar most könyvet ír a tapasztalatairól, és az NBC-nek elmondta, hogy megpróbált pozitívan gondolkodni a megpróbáltatások alatt, barátokat szerzett cellatársai között, és még a börtönőröknek is megköszönte az apró szívességeket és kedvességeket.
„Elkülönítettem a nagyhatalmú embereket, akik arról döntenek, hogy ott vagyok-e vagy sem, azoktól az emberektől, akiket a mindennapokban láttam”
– mesélte.
„Azt hiszem, ezért voltam képes mosolyogni a börtönőrökre, köszönetet mondani, hálásnak lenni, őszintén, teljes szívemből imádkozni, és arra gondolni, hogy
„Hű, az életem olyan gazdag, olyan tele van, mondjuk, szeretettel és együttérzéssel”.
