Boris Johnson 2019-ben nagy reményekkel lépett be a hivatalba, aminek megszerzését egész életében hajszolta. Néhány hónappal később elsöprő győzelmet hozott a Konzervatív Pártnak, és a Brexit tényleges megvalósítását ígérte. Azonban a dicsőséges brit aranykor helyett jött a járvány és a gazdasági nehézségek. Johnson olyan körülmények között bukott meg, amely valószínű legrosszabb rémálma lehetett: népszerűtlenül, a Kabinet tagok által alkalmatlannak nyilvánítva, miközben alig három évvel ezelőtt még mindenki őt ünnepelte.
Boris Johnson felett már hónapok óta ott lógott az elkerülhetetlen bukás. 2021 végén kiderült, hogy 2020-ban és 2021-ben a miniszterelnök és más tory poltikusok a Covid lezárások alatt „partikat” tartottak. A botrány kirobbanását követően a teljesítményével kapcsolatos elégedetlenség a YouGov statisztikája szerint 70% fölé szökött. Nem arról volt szó, hogy Johnson „partinak” titulált összejövetelei valamiféle féktelen mulatozások lettek volna. Inkább a képmutatás háborította fel az embereket.
Miközben sokan hosszú hónapokig nem látogatták meg a szüleiket, miközben még a királynőnek is egyedül kellett ülnie saját férjének a temetésén, és miközben a britek nagy önuralommal igyekeztek az állandóan sulykolt szabályokat betartani, az ország vezetői nyugodtan megszegték őket.
Miután június elején Johnson túlélt egy bizalmi szavazást újabb botrány robbant ki, ami megpecsételte a sorsát. A „Partygate” botrányra még július elején érkezett Chris Pincher képviselő ügye, aki azután került képbe, hogy egy június végi összejövetelen férfiakat zaklatott. Gyorsan kiderült, hogy nem ez volt az első alkalom. A BBC beszámolója szerint a miniszterelnök először azt nyilatkozta nem tudott a Pincher elleni korábbi vádakról, mikor kinevezte a politikust, majd kiderült, hogy igenis tudott. Ez volt az utolsó csepp a miniszterek számára, akik el kezdtek lemondani, azonban Johnson addig húzta, ameddig csak lehetett és végül csütörtökön 60 lemondást követően jelentette be, hogy távozik.
Anne Widdecombe, korábbi konzervatív képviselő jól összefoglalta Boris Jonhson bukásának valódi okát. A veterán politikus a Sky News-nak azt nyilatkozta, hogy ő nem rója fel Pincher kinevezését a miniszterelnöknek.
„Amit ellene felhozok, az a hivatalban töltött időszakának következetes, enyhíthetetlen káosza”
– mondta Widdecombe.
Konzervatív helyett, valami más
A szórakoztató, kissé excentrikus, de szerethető figurát játszó Boris Johnsont egész karrierje során azzal vádolták ellenfelei, hogy nincsenek valódi elvei. A konzervatív párt társadalmi kérdésekben már hosszú ideje nem konzervatív, azonban Johnson gazdaságilag is balra tolódott. Andrew Neil brit újságíró szerint ez volt a politikus legnagyobb hibája. Cikkében idézi a gazdasági szakértők véleményét, miszerint Johnson „zöld” adói hozzájárultak ahhoz, hogy felemelkedtek az energia árak. Adócsökkentés helyett, adót emelt és befagyasztotta a személyi jövedelemadó-kategóriákat. Mindezen túl a lezárások számtalan brit üzlet és vállalkozás csődjéhez vezettek.
Bár Johnsont karrierje során ritkán lehetett politikai korrektséggel vádolni, a Churchill iránt rajongó politikus nem állt bele a brit imázs védelmébe. Néha megjegyzéseket tett a kultúrharcos témákban, máskor visszatáncolt.
Johnson kiemelt szerepet játszott a Brexit szavazás sikerében, sok szempontból ő volt a konzervatívok között a kilépés legbefolyásosabb támogatója. Ezt a Brexit pártiak erénynek, az ellenzők a legnagyobb bűnének tartják.
Azonban a kilépés után továbbra is fennáll a konfliktus Brüsszellel, és nem élveznek akkora függetlenséget mint szerették volna.
Közben a britek saját migrációs válságukat élik már évek óta, amire Johnsonék válasza a menekültek Ruandába reptetése volt, amely azonban egyelőre nem bizonyult sikeres megoldásnak. A Brexit okozta problémák az ír határral kapcsolatban a mai napig nem oldódtak meg. Továbbra is vannak képviselők, akik a Brexit teljes vagy részleges visszafordítását követelik.
A járvány alatti intézkedések drákói szigorát a britek jól tűrték, azonban nincs szinte egyetlen nyugati vezető sem, aki ne vesztett volna politikai tőkét a Covid-19 miatt. Johnson legnagyobb sikere az AstraZeneca oltás gyors előállítása és elérhetővé tevése volt. A lezárások kritikusai és támogatói pedig egyesülhettek elégedetlenségükben Johnson „Partygate” alatti viselkedése miatt.
Palotai káosz
Sokan a már idézett „káoszt” és személyes szétszórtságát látják a bukása igazi okának. Boris Johnson, mint ügyvivő miniszterelnök 2019 óta harmadszor kénytelen új miniszteri kabinetet összeállítani. Legfontosabb és legalkalmasabb emberei az utolsó napokban mind lemondtak, miközben ő ragaszkodott hozzá, hogy marad.
Tom Holland, angol történész egy podcastben megjegyezte, hogy Johnson viselkedése precedens nélküli volt, mert hagyta, hogy egy ilyen válságos időszakban szinte a teljes kormány lemondjon, abban a reményben, hogy mégis megtarthatja a pozícióját.
„A felelőtlenség legszörnyűbb megnyilvánulása, amit egy vezető brit politikustól el tudok képzelni” – mondta Holland. Ezt a véleményt sok brit konzervatív kommentátor osztotta. Mások ezzel szemben a torykat szidták, amiért egy ilyen nehéz helyzetben megbuktatták Johnsont, akik így most a problémák megoldása helyett vezetőválasztással lesznek elfoglalva.
A politikus körül állandó volt a zavar. Emlékezetes például egyik legfontosabb tanácsadójának Dominic Cummingsnak az esete, aki Downing Streetről való távozása után bedobta korábbi főnökét a busz alá, és rossz vezetőnek titulálta, és a járványra adott válaszát is hibásnak nevezte.
Boris Johnson sok kritikát kapott élettársa, később felesége Carrie Symonds miatt is. Johnson a válása közepén lett miniszterelnök, és vele költözött a miniszterelnöki rezidenciára Symonds is, akivel még külügyminiszterként kezdett affért. A nő korábban a párt kommunikációs vezetője volt. Több kritikus Johnson zöld-programjában, és újdonsült klíma-harcos hozzáállása mögött Symondsot vélte felfedezni. Egyesek szexistának titulálták a nő befolyása miatti aggodalmakat. A Lordok Házának egy korábbi tagja az excentrikus milliárdos Lord Aschroft még egy bombasztikus életrajzot is írt Symondsról.
A Partygate miatti növekvő nyomás egy rövid időre meggyengült, mikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Johnson volt az első nyugati vezető, aki Kijevbe látogatott. A britek szigorú szankciókat vetettek ki az orosz oligarchákra, fegyverekkel és pénzzel is támogatták az ukránokat. Johnson, aki közismert Churchill iránti rajongásáról (könyvet is írt róla) Zelenszkijt példaképéhez hasonlította. Ukrajna melletti határozott kiállására motiváció lehetett a vágy, hogy őt is példaképéhez hasonlítsák. Azonban ellenfelei és kritikusai csak politikai opportunizmust láttak Johnson ukrajnai politikájában.
Mikor eljött a pillanat, és mindenki ellene fordult, Johnson az utolsó pillanatig halasztgatta a lemondást. 60 ember lemondása kellett, hogy kiálljon és elismerje, hogy elvesztette a kormány bizalmát. Ahogy Ed West, angol újságíró fogalmazott Substack oldalán:
„Boris egyfajta 21. századi globalista szultán, aki jóindulatú, toleráns és rajong a kütyükért, újdonságokért és találmányokért, de teljesen hiányzik belőle a demokratikus vezetőtől elvárt republikánus erény, vagy a részletekre való odafigyelés. Csodálatos pre-modern vezető lett volna, akit imádtak volna az alattvalói, akik boldogan elnézték volna a tévelygéseit, amíg távol tartja a fanatikusokat. Sajnos a modern világ azonban végtelen kemény munkával jár„.
Bárki is követi Johnsont az átmenet után, míg ügyvivői miniszterelnök lesz, valószínűleg egy hagyományosabb, szürkébb típusú emberre kell számítani. A következő brit parlamenti választásig még két év van hátra, hacsak addig nem lesz előrehozott választás. A világ jelenlegi állapotára való tekintettel, bárki is lesz, aki végül diadalmaskodik a konzervatívok között, jobb ha felkészül, hogy könnyen hasonló sorsra juthat, mint elődje.
Fotó: EPA/TOLGA AKMEN
