Májusban olyan nagyot ugrott a szén ára, amilyet 50 éve nem láttunk.
A klímavédelmi ambíciókról szóló nagy bejelentések és a világjárvány okozta gazdasági visszaesés ellenére a szén ára 2022 május elején 400 USD/tonna fölé emelkedett, ami 50 éve a legmagasabb.
Ez az árcsúcs vajon indokolhatja az új bányászati kapacitásokba való befektetést a szénexportáló országokban?
– teszi fel a kérdést írásában Jorrit Gosens az 1945 oldalán.
Az áremelkedés mögötti tényezők
A szakértő szerint az áremelkedés részben az üzemanyag iránti kereslet növekedésével magyarázható. A COVID-19 okozta gazdasági lassulás mintegy 4,5 százalékkal csökkentette a globális szénfogyasztást 2020-ban, de a fellendülő gazdasági tevékenység 6 százalékos ugrást eredményezett 2021-ben.
Az árcsúcsnak azonban sokkal nagyobb mozgatórugója a kínálati oldalon keresendő. A bányászati és szállítási tevékenységek zavarai miatt a szén globális kereskedelme 2020-ban mintegy 10 százalékkal esett vissza, gyorsabb ütemben, mint a fogyasztás. 2021-ben a fogyasztás élénkülése csak 0,8 százalékos növekedést eredményezett a globális szénkereskedelemben.
A kínálat csökkenése azt jelentette, hogy a magas termelési költségű bányáknak is – elsősorban az Egyesült Államokban és Ausztráliában – sikerül vevőket találniuk.
Mivel a termelő határozza meg az árakat, a szűkülő kínálat minden exportőr számára rekord árakat eredményezett. Ezt a helyzetet csak súlyosbította az ausztrál szénimportra vonatkozó kínai embargó, az indonéz kormány ideiglenes exporttilalma, valamint az EU és az Egyesült Államok orosz szénimportjára vonatkozó embargója.
Bár a nemzeti határokon belül forgalmazott szén nagy része hosszabb távú szerződések hatálya alá tartozik – és ezért védve van a hirtelen árugrásoktól –, a nemzetközi piacokon kötött szerződések általában garantált mennyiséget írnak elő egy bizonyos referenciaár ellenében.
Hosszú távú kilátások
Mint ilyen, ez a két jelenség – a COVID-19-hez kapcsolódó volatilitás és a politikai piaci beavatkozás – valószínűleg nem változtatja meg a termikus szén hosszú távú kilátásait, amely az ausztrál BHP szerint elkerülhetetlenül hanyatlás előtt áll.
A keresleti oldalon a hosszabb távú minták is egyértelműen a szén szerepének csökkenését jelzik előre: egyre több ország jelent be nulla nettó szén-dioxid-kibocsátási célokat. Ausztrália, Japán és Dél-Korea 2050-re, India 2070-re, Kína és Indonézia pedig 2060-ra ugyanezt vetítette előre, bár ez utóbbi jelezte, hogy a cél külföldi segélyekkel gyorsabban is előremozdítható.
Se vele, se nélküle
A globális piacok ingadozása miatt a régió országai egyre inkább befelé fordulnak energiaszükségleteik biztosítása érdekében. Japánban a döntéshozók úgy döntöttek, hogy az energiaválság nem jelentheti a szén fokozatos kivonásának lelassítását. Az azonnali válasz inkább a tengeri szélerőművek fejlesztésének felgyorsítása és akár 30 atomreaktor újraindításának felgyorsítása volt, amelyek a fukusimai katasztrófa óta tétlenül álltak.
Indiában, noha a napelemes berendezések száma gyorsan növekedett az elmúlt években, és a szénárak emelkedése kedvezne ennek a nyomásnak, az azonnali szakpolitikai válasz a hazai bányákból származó szénellátás növelése volt.
Kínában, a régió legnagyobb szénimportőreként a fogyasztás szintén megugrott. A legfelsőbb kínai vezetés jelezte, hogy a közelmúltbeli ellátási zavarok és az árak ingadozása miatt fokozott erőfeszítéseket kell tenni a globális energiapiacoktól való függés csökkentéséért. A politikai döntéshozók azon dolgoznak, hogy növeljék a hazai szénkínálatot, hogy enyhítsék a hazai erőművekre nehezedő pénzügyi nyomást, amelyek korlátozott mértékben képesek növelni az energiaárakat a kínai piacon.
Hosszú távon azonban Kína a szénfogyasztás csökkentését tervezi a megújuló energiaforrások és az atomenergia fejlesztésének felgyorsításával.
Ugrás után hanyatlás következhet
A globális fosszilis energiapiacok közelmúltbeli ingadozása áldás volt a szénexportőrök számára – állapítja meg Gosens cikke végén.
Majd hozzáteszi: hosszú távon azonban mégiscsak a szén fokozatos kivonását segíti elő, mivel az importáló országok döntéshozói egyre vonzóbbnak látják a tiszta energiára való átállás felgyorsítását környezetvédelmi, gazdasági és energiabiztonsági okokból.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.