Joe Biden amerikai elnök júliusra tervezett közel-keleti útja, melynek során várhatóan Szaúd-Arábiába és Izraelbe látogat, és valószínűleg megáll Betlehemben, ahol találkozik Mahmúd Abbász palesztin hatósági vezetővel, minden bizonnyal tele lesz várakozásokkal. Valószínű, hogy az utazás teljes mértékben előkészített és előre megtervezett lesz, a megállapodások és megegyezések már az Air Force One rijádi leszállása előtt megszületnek.
A kérdés az, hogy milyen elvárásokat támaszt az Egyesült Államok Izraellel szemben, és milyen változáson megy keresztül az izraeli-szaúdi kapcsolat, ha egyáltalán lesz ilyen.
Michal Yaari, az Arab-öböl menti államok szakértője a Ben Gurion-University of the Negev és az Egyesült Királyságban működő Open University-n, a JNS-nek elmondta, hogy bár egyre több hír szól Szaúd-Arábia és Izrael közeledéséről, „ez nem áttörés, hanem a két ország közötti szorosabbá váló kapcsolat újabb állomása”.
„A jordániai és egyiptomi esethez hasonlóan az Izrael és Szaúd-Arábia közötti együttműködésről szóló döntés elsősorban biztonsági-stratégiai alapokon nyugszik” – mondta. „Izrael és Szaúd-Arábia közös aggodalma az iráni (hagyományos és nem hagyományos) fenyegetés fokozódása és az iráni befolyás terjedése a régióban. Most, hogy az Iránnal kötött nukleáris megállapodás visszaszorulóban van, és az atomfegyverek fejlesztésének felügyelete egyre kevésbé lehetséges, az együttműködés fontossága nőttön-nő, és hangsúlyosabbá válik.”
Yaari hozzátette, hogy az iráni fenyegetés mellett
„vannak más fenyegetések is, amelyek aggasztják a két országot, mint például a dzsihadista terrorszervezetek megerősödése, a jordániai rezsim instabilitása és így tovább”.
Yaari szerint Jeruzsálem és Rijád „jól tudja, hogy a kapcsolatok szorosabbra fűzése lehetővé teszi, hogy jobban és hatékonyabban tudjanak megbirkózni a változó valósággal, ezért a két ország között kialakuló szövetség egyre nagyobb jelentőséggel bír”.
Hozzátette, hogy a biztonságin túl „a gazdasági aspektus is jelentős tényező a kapcsolat állapotának megváltoztatásában”.
Yaari szerint Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg (MBS)
„egy olyan új korszak felé menetel országával, amelyben a szaúdi gazdaság kevésbé függ majd az olajból származó nyereségtől. Ennek érdekében drámai munkaerő-piaci reformokat valósít meg, amelyek célja a jövedelemforrások diverzifikálása, a fiatalok integrálása a magánszektorba, valamint a fejlett tudomány és technológia bevezetése”.
Yaari megjegyezte, hogy az izraeli szakértelem nagy hasznára válhat Szaúd-Arábiának, és ezt MBS is tudja.
„Ebben az értelemben” – mondta –
„Izrael példakép, mivel olyan high-tech ország, ahol a kreativitás és a nem hagyományos gondolkodás nagy jelentőséggel bír.”
’Békét teremtek, ha tudok’
Biden útját az teszi egyedivé, hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti feszült kapcsolatok időszaka után következik, és az elnök látogatása arra szolgál, hogy elsimítsa a dolgokat a szaúdiakkal, miközben enyhülésre törekszik belpolitikai problémái, konkrétan az emelkedő üzemanyagárak kapcsán.
A Fehér Házért folytatott választási kampánya során Biden ígéretet tett arra, hogy páriaként kezeli majd a szaúdiakat a Washington Post újságírójának, az MBS-t bíráló Dzsamal Khashogginak a 2018-as meggyilkolása és feldarabolása miatt.
Az amerikai hírszerzés tisztviselői arra a következtetésre jutottak, hogy a trónörökös valószínűleg jóváhagyta Khashoggi meggyilkolását.
A jobb kapcsolatok alapjait lefektetve a Fehér Ház nemrégiben dicsérte Szaúd-Arábiát az OPEC+ ígéretének biztosításában játszott szerepéért, miszerint emeli a napi kőolajtermelés hordóinak számát. Biden dicsérte a szaúdiakat azért is, mert „bátor vezetői magatartást” tanúsítottak azzal, hogy beleegyeztek a Jemennel vívott háborújuk 60 napos tűzszünetének meghosszabbításába.
Joshua Teitelbaum, a Ramat Gan-i Bar-Ilan Egyetem Közel-Kelet Tanszékének munkatársa szerint Biden látogatásának célja az Amerika és Szaúd-Arábia közötti kapcsolatok javítása.
Teitelbaum hozzátette, hogy Biden „ki akar lépni abból a szerepből, melyben bojkottálja Szaúd-Arábiát”, miután „páriának” nevezte.
Az utazás „politikai fedezetét” az izraeli-szaúdi kapcsolatok javulása biztosíthatná, amelynek ő lenne az elhozója.
A hónap elején Biden – a Szaúd-Arábiához való közeledésével kapcsolatos kérdéseket igyekezve eloszlatni – azt mondta, hogy ő továbbra is az emberi jogok aktivistája, ugyanakkor a béke híve is.
„Nem fogok változtatni az emberi jogokkal kapcsolatos nézeteimen” – mondta újságíróknak június 3-án, amikor a Szaúd-Arábiába tervezett utazásról kérdezték. „De az Egyesült Államok elnökeként az a feladatom, hogy békét teremtsek, ha tudok. És ez az, amit meg is próbálok tenni.”
Az utazást övező tárgyalások részeként két Vörös-tengeri sziget – Tiran és Szanafír – hivatalosan is visszakerül Szaúd-Arábiához egyiptomi ellenőrzés alól. Egyiptom korábban, 2016-ban írt alá megállapodást Szaúd-Arábiával a szigetek szaúdi ellenőrzés alá adásáról. A szigetek érzékeny helyen vannak, mivel ellenőrzik a Tiran-szorost, az Eilat kikötőjéhez és a jordániai Akaba kikötőjéhez vezető fő tengeri útvonalat. Izrael 2017-ben elvben beleegyezett az üzletbe, azzal a feltétellel, hogy Egyiptom és Szaúd-Arábia hozzájárul a békefenntartók folyamatos tevékenységébe a szigeteken.
Most Izrael új biztonsági intézkedésekbe egyezett bele, amelyek lehetővé teszik, hogy Egyiptom átadja a két stratégiai fontosságú sziget ellenőrzését Szaúd-Arábiának. Cserébe Szaúd-Arábia lehetővé teszi az izraeli légitársaságok számára, hogy átrepüljenek a légterén, jelentősen csökkentve a keleti országokba tartó repülési időt.
Teitelbaum szerint ezek a megállapodások mind részei azoknak az „apró lépéseknek, amelyeket meg lehetett tenni, és amelyek fedezetet adnak Bidennek és a szaúdiaknak”.
„Mindenek előtt” – mondta Yaari – „
az áttörést az tette lehetővé, hogy MBS nagyra értékeli Izraelt és csalódott a palesztin vezetésben. A térség más vezetőitől eltérően a szaúdiak nem ellenségként tekintenek Izraelre, hanem fontos és jelentős szövetségesként. Még ha nem is kerül sor a normalizációs megállapodás aláírására az elkövetkező hónapokban, kétségtelen, hogy a két ország közötti közeledés elmélyül.”
