Megszűnnek a kulcsfontosságú Wallenberg-dokumentumokra vonatkozó titoktartási korlátozások. A feljegyzések fontos betekintést nyújthatnak abba, hogyan és mikor döntött Sztálin Wallenberg sorsáról.
Júliusban és augusztusban lejárnak a Raoul Wallenberg svéd diplomata ügyében keletkezett kulcsfontosságú iratokra vonatkozó 75 éves titoktartási rendelkezések – olvasható a Jerusalem Post oldalán.
Wallenbergnek a második világháború vége felé több tízezer magyar zsidó életét sikerült megmentenie. 1945 januárjában őt és magyar asszisztensét, Langfelder Vilmost a szovjet katonai elhárítás (SMERSH) őrizetbe vette és Moszkvába vitte. A szovjet, majd később az orosz hatóságok azt állították, hogy Wallenberg 1947. július 17-én a Belső (Lubjanka) Börtön cellájában hirtelen szívrohamban meghalt. Halálának pontos körülményei azonban ismeretlenek maradtak.
A szóban forgó feljegyzések többnyire a moszkvai Belső (Lubjanka) Börtön börtönkönyvének 1947-es évre vonatkozó konkrét bejegyzéseiből állnak.
Emellett az orosz külügyminisztérium és más ügynökségek belső levelezését és előkészítő anyagait tartalmazzák a Wallenberg-ügy egyik legfontosabb feljegyzéséhez, az 1947. augusztus 18-i úgynevezett „Visinszkij-jegyzethez”.
A „Visinszkij-jegyzet”, amelynek szerzője Jakov Malik szovjet külügyminiszter-helyettes volt, és amelyet Andrej Visinszkij, az NKID (Külügyi Népbiztosság) első helyettes komisszárja írt alá, azt állította, hogy Raoul Wallenberg „nincs a Szovjetunióban és ismeretlen számunkra”.
A dokumentum keletkezésével kapcsolatban döntő hiányosságok vannak, többek között Malik egyik eredeti tervezete a tervezett szövegről.
A hiányzó feljegyzések fontos betekintést nyújtanának abba, hogy a szovjet vezetés, különösen az akkori szovjet vezető, Joszif Sztálin hogyan és mikor döntött Wallenberg sorsáról.
Érdekes lesz látni, hogy az orosz hatóságok végül kiadják-e a vonatkozó dokumentumokat, vagy meghosszabbítják a titoktartási időszakot, ahogyan azt más, a Kremlin által rendkívül érzékenynek tartott iratokkal is tették.
A Wallenberg-család hosszú évtizedek óta próbálja kideríteni az igazságot, azonban a Kremlin eddig nem volt hajlandó rendelkezésre bocsájtani azokat az iratokat, amelyek végre felfedik, hogy mi történt az embermentő svéd diplomatával.
Fotó: Wikimedia commons
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
