A Szu-75-öst az oroszok annak ellenére elkezdték értékesíteni, hogy a gyártó az elkészülést 2027-re tolta.
A Szu-75-ös tervezett lopakodó vadászgép különleges exporttermék lehet. Az orosz tervezők csillogó marketingkampányhoz folyamodtak, hogy reklámozzák a vadászgépet, sőt, odáig mentek, hogy „Sakk-matt” parfümöt palackoztak, hogy lenyűgözzék a tömeget egy légi bemutató alkalmával – írja az 1945.
A nyugati pénzügyi szankciók és az exportkorlátozások miatt azonban ez a repülőgép csak évek múlva készülhet el, és az ebből adódó késedelem csalódást fog okozni az orosz kormánynak.
A múlt hónapban a védelmi vállalat, a Rostec igazgatója azt mondta Vlagyimir Putyinnak, hogy az új vadászgép csak 2027-ben készül el – két évvel később, mint a legutóbbi ígéret.
A „Sakk-matt” program arra fogad, hogy a leendő repülőgépre annyi külföldi megrendelés érkezik, hogy az eladásokból befolyó pénzből ki lehet fizetni a projektet.
A RAND Corporation elemzői úgy vélik, hogy ez nem biztos, hogy nyerő képlet, mivel Oroszország anélkül árulja külföldön a gépet, hogy nyilvánosságra hozná a fizető vevőket. Az egyik érdekelt fél India lehet, amelynek kormánya semleges és pártatlan maradt az ukrajnai háború alatt. Ez azt jelenti, hogy India fogékony lehet a Szu-75-ös megvásárlására. Oroszországnak azonban egynél több vevőre lesz szüksége a tervezett repülőgéphez.
Az oroszok úgy vélik, hogy ez lesz a legolcsóbb ötödik generációs vadászgép, amelyet darabonként 25-30 millió dollárért lehet megvásárolni.
Ha ez az ár tartható, akkor talán Vietnam és az afrikai országok is kifizethetik a költségeket. Ez a szám valószínűleg mozgó cél, amely emelkedhet, mivel a repülőgép már most is késésben van. A fent említett ár pedig csak az alapmodellre vonatkozik. Oroszországnak a képzés és a pótalkatrészek árát is be kellene számolnia a fejlődő országok számára, amelyek nem feltétlenül rendelkeznek szakértelemmel egy új generációs vadászgép berepüléséhez.
Van egy makett, amelyet tavaly mutattak be egy légi bemutatón. Jelenleg a legtöbb orosz védelmi erőfeszítés Ukrajna körül összpontosul. A gyártás most a fejlett irányított rakétákra és az új harckocsikra összpontosít. A szankciók ezeket is nehezítik.
A Szu-75-ös a tervek szerint MACH 1.8-as sebességgel mintegy 1800 mérföldes hatótávolsággal rendelkezik, és 7500 kg lőszer szállítására lehet képes.
A Rostec úgy véli, hogy a Szu-75 fenntartása hétszer olcsóbb, mint egy F-35-ösé, ami a cikk szerint túlságosan optimista számításnak tűnik.
A cikk szerint meglepő, hogy az orosz védelmi vállalkozók hajlandóak belevágni a nemzetközi értékesítésbe, mielőtt a Szu-75-ös elkészülne. Ez feltételezi, hogy a védelmi minisztérium megtalálja a módját, hogy finanszírozza a költséges háború ellenére, amely időt, pénzt, erőforrásokat, és ami a legfontosabb, életeket emészt fel.
Jaj, ezek az oroszok, hát semmi nem megy nekik. A háborúban az ukránok folyamatosan szorítják őket vissza, percenkét hatalmas veszteségeket okoznak nekik, dilettáns ruszkik, ócska a technikájuk…, az ukránok hamarosan beveszik Szibériát. Kb. ez a szöveg, bár a műholdképek mást mutatnak.
És itt van ez a Su-75. Még mindig nincsenek kész vele, pedig már 2021-ben bemutatták a makettjét, de gagyik.
Bezzeg az amerikai F-35! Ami húsz év fejlesztés után képes is volt hadrendbe állni. Ugyanis az F-35 prototípusa 1996-ben készült el, és 2016-ban érte el kiforrott állapotát, és kezdődött meg sorozatgyártása – és még most is típushibákkal küzd, amit korrigálgatni kell.
Szóval húsz év kellett hozzá nekik (ami nem nagy szám, mert valóban bonyolult technika). De ha az oroszok pár év alatt nem hoznak össze egy hasonlóan bonyolult (és vsz. az F-35-höz képest még korszerűbb) szerkentyűt, akkor ők dilettánsok.