Az ukrajnai háború szétszakítja az Európai Uniót – ez a tézise Ablonczy Bálint 2022. június 7-én megjelent cikkének. A szerző nem áll egyedül ezzel a pesszimista előrejelzéssel. Hasonló vélemények röppentek a levegőbe az utóbbi napokban az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Robert C. Castel jegyzete.
Ezek a látszólag borúlátó cikkek valójában indokolatlanul optimisták és álomlátók. Az európai biztonságpolitikai harmónia siratóasszonyai olyan csecsemő felett jajveszékelnek aki még csak meg sem fogant.
Az ukrán háború nem szakíthatja ketté az Uniót, ahogy ez az idézett cikkben szerepel, mert nemzetbiztonsági kérdésekben Európa mindig is csupán egy földrajzi fogalom volt, és az is maradt.
Az ukrajnai háború támogatását kísérő dühödt moralizálás helyett inkább érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy reálpolitikai szögből nézve a dolgot, milyen közös nevező lehet a Kontinentális és a Mediterrán Európa között?
A Kontinentális Európa örökre a rideg menedékház marad a fenyegetően fölé tornyosuló Eurázsia árnyékában.
Ezzel szemben a Mediterrán Európára leselkedő fenyegetés, történelmi perspektívából szemlélve a dolgot, nem az Eurázsia volt, hanem a Kontinentális Európa. Most, hogy Németország immár sokadszorra nekivág, hogy felépítse a földrész legnagyobb hadseregét, a déjà vu érzése egyre kellemetlenebb lesz az európai hegylánc déli oldalán (is).
A Mediterrán Európa számára a nagyhatalmi és az energetikai jövő nem az Alpok-Kárpátok vonalán túl, hanem a Mare Nostrum keleti és déli partjáról integet.
A francia nyelv nem a lengyel-német síkságot igyekszik puha hatalmi eszközökkel kolonializálni, hanem Fekete-Afrikát.
Amikor Jacques Chirac a francia nagyhatalmi státus megőrzéséről beszélt, akkor ennek a kulcsát nem Alexander Nyevszkij jégmezőin vélte felfedezni, hanem a Szaharától délre.
A Kontinentális Európa egy demográfiai visszapillantó tükör. Ugyanakkor az emberiség demográfiai jövője ott fortyog a Földközi-tengeren túl.
A Kontinentális Európa számára a fosszilis energia nem más, mint a darabka sajt a cirill-betűs egérfogóban.
A Mediterrán Európa számára az energia a visszatérést jelenti a gyarmatokra, amiket a közhiedelemmel ellentétben sohasem szabadÍtottak fel, csupán egy hosszú monetáris pórázra eresztettek.
De mi lesz akkor az egyesült európai védelmi erő gondolatával? Nyilvánvalóan semmi. A francia atomarzenált már fényévekkel ezelőtt, egy egyszerű adminisztratív döntéssel európaivá lehetett volna tenni. Ha az elmúlt 30 év alatt nem sikerült erre időt szakÍtani, kicsi a valószínűsége annak, hogy ez valaha is bekövetkezzen.
Az Európai Unió gondolata az amerikai kognitív fösvénységből fakadt.
A Hidegháború kontextusában kinek volt türelme kiszőrözni, hogy ez most Szlovákia vagy Szlovénia, Budapest vagy Bukarest. A Hidegháború már rég megsárgult a történelemkönyvek lapjain, és sehol sem áll az, hogy a betűlevesek amiket ez alatt a konfliktus alatt kotyvasztottunk – a NATO, az EU stb. – az optimálist választ jelentenék a 21. század geopolitikai kihÍvásaira.
Az új geopolitikai konstelláció, ezen belül az ukrán válság, új típusú betűlevesekre gerjeszt étvágyat.
Új levesek fognak megjelenni, még ha nem is ugyanazon az étlapon.
