A Tel Aviv-i Egyetem új tanulmánya a női zsidó rabszolgaság jelenségét tárja fel, és csoportos nemi erőszakot leplez le egy 17. századi olasz rabszolgabörtönben – írja a The Jerusalem Post.
Tamar Herzig történészprofesszor, a Tel Aviv-i Egyetem Bölcsészettudományi Karának kutatási dékánhelyettese eddig ismeretlen bizonyítékokat tárt fel arról, hogy a 17. század elején Livornóban – a Ligur-tenger partján fekvő kikötővárosban – egy csoport marokkói rabszolga zsidó lány és nő szervezett csoportos nemi erőszak áldozata lett. A nemi erőszakot Bernardetto Buonromei, a livornói rabszolgabörtön magas rangú állami tisztviselője szervezte meg. Ügyesen elhallgattatott minden panaszt, és hatékonyan eltörölte az áldozatok szenvedésének emlékét.
Tavaly Herzig megkapta az Israel Institute for Advanced Studies Michael Bruno Emlékdíját úttörő kutatásaiért – a premodern történelem és különösen az olasz reneszánsz tanulmányozásához való hozzájárulásáért.
A Herzig által tanulmányozott dokumentumok szerint 1610 nyarán Buonromei elrendelte, hogy az Észak-Afrikából frissen érkezett, rabszolgasorban élő zsidó nők egy csoportját a rabszolgabörtön férficelláiba vezényeljék.
Ez ellentétben állt a nők és férfiak különböző részlegekben való szokásos elkülönítésével.
Ez a parancs azt eredményezte, hogy a rabszolgasorban lévő zsidókat muszlim rabszolgák és keresztény kényszermunkások erőszakolták meg. Az egyik korabeli jelentés megjegyzi, hogy az egyik áldozat
elvesztette a józan eszét, és megpróbálta kidobni fiatal lányait a börtön ablakán – sőt maga is öngyilkosságot kísérelt meg.
Livorno befolyásos zsidó közösségének képviselői tiltakozó jegyzéket küldtek a toszkán hatóságoknak, amelyben elítélték a zsidó testvéreik ellen elkövetett példátlan szexuális visszaéléseket. Sajnos minden panaszt és tanúvallomást hamarosan elhallgattak a Buonromei-t támogató toszkánai nagyherceg segítségével.
A nagyherceg elfogadta az orvos érvelését, miszerint növelni lehetne a toszkán állam bevételeit azzal, hogy Livorno zsidó közössége váltságdíjat fizet a rabszolgasorba taszított testvéreikért.
Buonromei megtartotta állását a rabszolgabörtön orvosaként, és amikor néhány évvel később meghalt, a nagyherceg fizette a sírkövét Livorno főtemplomában.
A 17. században Livorno zsidó közössége az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb volt az ország zsidó közösségei között; kapcsolata a toszkán állam uralkodóival általában pozitív volt. A Herzig által feltárt dokumentumok szerint a város zsidó közösségének gazdag és jó kapcsolatokkal rendelkező tagjait ennek ellenére olyan kormányzati tisztviselők zsarolták, mint Buonromei.
Buonromei, aki a rabszolgabörtönbe való kinevezése előtt a város első polgármestere volt, ma is a város egyik alapító atyjaként tisztelik.
Livornóban egy utcát neveztek el róla, és a Livorno városi rangra emelését ünneplő éves felvonulásokon felvonul az ő emlékét őrző figura.
Herzig monumentális tanulmánya „Multiple Perpetrator Rape in Seventeenth-Century Livorno” címmel a tekintélyes American Historical Review című folyóiratban jelent meg, 175 hivatkozással alátámasztva prezentálja állításait. Reméli, hogy megállapításainak az olasz médiában való nyilvánosságra hozatala ahhoz vezet, hogy megváltozik a Buonromei-ról való emlékezet – egy olyan emberről, aki a rabszolga-kereskedelemből szerezte vagyonát, és személyesen felelős a rabszolgasorban élő zsidó nők és lányok szörnyű bántalmazásáért.
Eddig nagyon kevés kutatás foglalkozott a zsidóknak a rabszolga-kereskedelem áldozataiként betöltött helyével a 16. és 17. századi Olaszországban. Herzig tanulmánya az első, amely feltárja egy olasz állam képviselőinek hozzáállását az észak-afrikai zsidó nőkhöz, akiket az olasz csapatok fogságba ejtettek és rabszolgaként olasz kikötőkbe szállítottak.
Az olasz képviselők hozzáállása jelentősen befolyásolta a helyi zsidók és keresztények közötti kapcsolatokat az akkori olasz városokban.
„A premodern világban a női foglyok szexuális zaklatása megtestesítette a zsidó férfiak megalázását, akik nem tudták megvédeni őket”
– írta Herzog.
„Az ilyen megaláztatás ellensúlyozására törekedve a zsidó nemzet vezetői fáradhatatlanul igyekeztek biztosítani Buonromei megbüntetését […] E céljuk elérésének és közösségi becsületük visszaszerzésének kudarca így felfedi a tolerancia határait a 17. századi Livorno mindennapi életének szabályozásában, amelyet a történészek gyakran méltatnak figyelemre méltó vallási pluralizmusa és etnikai sokszínűsége miatt”.
„Az olasz rabszolga-kereskedelem női és zsidó vonatkozásainak feltárása nagyon fontos”
– jegyezte meg Herzig.
„Mert ezeket a témákat a 16. és 17. századi történettudomány nagyrészt elhanyagolta. Remélem, hogy azáltal, hogy felhívom a figyelmet a zsidó nők rabszolgasorba taszításának jelenségére, kutatásom a Bernardetto Buonromeihez hasonló rabszolgatartókról való jelenlegi megemlékezés újragondolásához vezet, és ezáltal némi történelmi igazságosságot érhetünk el az áldozatok számára”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
