A vasárnapi észak-rajna-vesztfáliai választáson 44,5 százalékkal elsöprő győzelmet aratott a nem választók pártja. A rendszerpártoknak sikerült az előző, 2017-es választáshoz képest a választástól távol maradók arányát újabb 9,6 százalékkal növelni, ami példátlan a szövetségi állam történetében. A 13 millió választópolgárból hat millióan vagy jobb elfoglaltságnak szentelték a vasárnapjukat, vagy nem találtak egy pártot sem, amelyet nyugodt lelkiismerettel megbízhattak volna a kormányzással az elkövetkező öt évben.
A hivatalos eredmények persze másképpen néznek ki. A kereszténydemokrata CDU 35,7 százalékkal a választás győztesének tartja magát. A szociáldemokraták elvesztették szavazóik 4,6 százalékát és 26,7 százalékkal negatív rekordot állítottak fel. A legnagyobb nyertesnek azonban a Zöld párt kiáltotta ki magát. 18,2 százalékkal a harmadik helyen végzett, ami 11,8 százalékos növekedésnek felel meg.
De mielőtt feltennénk a kérdést, hogy mi sarkallta a német választópolgárt ez utóbbi döntésére, nézzük meg a szavazatok reális, vagyis a 44,5 százalék nem választó figyelembevételével kiszámított arányát: A CDU így számítva 20 százalékot, az SPD 15, és a Zöld párt 10,2 százalékot kapott, ez utóbbi 800 000 plusz szavazónak felel meg, ami messze elmarad nem választók pártjának plusz 1,2 milliós növekedése mögött.
De ez, bár a német választópolgárok józanságának bizonyítéka, sovány vigasz. Már az előző heti választás Schleswig-Holsteinban is megmutatta, hogy a német polgárságon belül van egy tíz és húsz százalék közötti erősségű csoport, amely fenntartások nélkül kész követni, illetve érvényesíteni a zöld programot:
Németország, ha kell, erőszakos ipartalanítását (talán van az olvasók között még valaki, aki emlékszik arra az időre, amikor a német nehézipar szíve a Ruhrvidéken dobogott), az életszínvonal tudatos csökkentését, a család teljes feloszlatását, az állam mind erőszakosabb beavatkozását a gazdasági és a személyes életbe, az egyre agresszívabb szabályozásokat, amelyek lassan az államosítással egyenértékűvé válnak, a nemzet és a nemzeti kultúra mihamarabbi kioltását, és újabban a harmadik világháború kiváltását.
Valószínűleg nem túlzás egy új uralkodó osztály sikeres ideológiai megalapozásáról, a politrukok, pártfunkcionáriusok, magas beosztású menedzserek, a rendszert kiszolgáló állami tisztviselők és a médiában alkalmazottak kasztjának hatalomátvételéről beszélni.
Ezt a hatalomváltást tíz százalék körüli támogatottsággal is végre lehet hajtani, ha a többi párt semmilyen ellenállást nem mutat, sőt maga is a zöld hatalomátvétel haszonélvezői közé kíván tartozni. Így jön létre a rendszerpártok szövetsége, az állam a közös zsákmány. Ilyen körülmények között a választásnak már semmilyen tétje sincs, mert politikai alternatíva már nem létezik.
Leginkább az dől el, hogy a húsosfazékhoz való hozzáférést illetően ki kerül a legelőnyösebb helyzetbe – és ebben a versengésben úgy látszik a választók majdnem fele nem akar részt venni.
Egészen kiemelkedő szerepet játszik e hatalomátvétel megvalósításában a szinte teljességgel zöld-baloldali média. Rádióból, tévéből, a nyomtatott sajtóból reggeltől estig ömlik a zöld propaganda, az interneten a közösségi oldalakat fáradhatatlan felügyelők ezrei kutatják át, hogy ki tesz „ellenséges” kijelentéseket, és így égető problémákat megnevezni sem lehet.
Így történhetett meg, hogy a tíz százalék körüli és továbbra is emelkedő, a kereseteket és nyugdíjakat felfaló infláció, a normális emberek jelenlegi legnagyobb problémája, a választási kampányokban semmilyen szerepet sem játszott, a témával egyetlen párt sem foglalkozott.
Mint Schleswig-Holsteinban úgy Észak-Rajna-Vesztfáliában is egy CDU-Zöld-párti koalíció létrejötte a legvalószínűbb. Ez nagyon rossz hír a Berlinben a zöldekkel és a szabaddemokratákkal kormányzó szociáldemokraták számára, mert tovább gyengíti Olaf Scholz kancellár pozícióját. A kancellár már alig tudja kivédeni a CDU-ellenzék és a kormányon belüli zöldek állandó támadásait, amelyekkel Németország háborúba való belépését akarják kikényszeríteni. Most, hogy a zöldek a vasárnapi választás óta azt hiszik, hogy a vízen tudnak járni, még az is meglehet, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk az ukrán-orosz háború európai háborúvá válásához.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.