Öko-hazafisággal az orosz gáz ellen?

Miközben az állami propagandának köszönhetően a mindig mozgósítható önjelölt antifasiszták és lifestyle-aktivisták ukrajnai „szolidaritása” lassan eléri a nyilvános hisztéria felső fokát, Robert Habeck, zöld gazdasági és energiaügyi miniszter elérkezettnek látta az időt, hogy egy majdnem hatszáz oldalas húsvéti törvénycsomagban jelölje ki a német energiafordulat továbbfejlesztésének útját.

A miniszter már hetek óta hangoztatta, hogy az ukrajnai válság miatt fel kell gyorsítani a megújítható energiahordozók kiépítését. „Legkésőbb mostanra kiderült”, mondotta, „hogy a megújíthatók kiépítése nemzetbiztonsági kérdés”.

És bár Habeck több ízben hangoztatta, hogy „a német nemzettel sohasem tudtam mit kezdeni”, most hirtelen hazafias hangot üt meg és nagy gondban van a nem létező nemzet biztonságát illetően, amiért is további tétovázásnak szerinte nincsen helye.

Az „évtized legjelentősebb energiapolitikai jogszabálygyűjteménye” (Habeck) minden különösebb indokolás nélkül egy csapásra tíz évvel előbbre, 2035-re hozná az elektromos áram termelésének eddig 2045-re tervezett teljes átállítását megújuló energiahordozókra, vagyis a szélre és a napra. Az állítólag egyre fenyegetőbb klímakatasztrófa mellett az ukrajnai háború követelné meg, hogy azonnali intézkedéseket foganatosítsanak, mondta a miniszter. Ezért a húsvéti meglepetéscsomag legfontosabb állítása:

„A megújuló energiák használata kiemelkedő közérdek és a közbiztonságot szolgálja”.

Senki sem hivatkozhat arra, hogy Habeck nem mondta volna meg nyíltan, hogy mit tervez: „Együtt meg tudjuk csinálni” – itt tudatosan a merkeli „wir schaffen das” kifejezést használja, amivel Merkel a határnyitást legitimálta 2015-ben, majd így folytatja:

„együtt feltartóztatjuk ezt a háborút, együtt károsítjuk Putyint, és együtt leszünk függetlenek a fosszilis energiáktól – ez az ökológiai hazafiasság.”

Kitört a hisztériás oroszgyűlölet Németországban

Az ukrán válságban a német politikai vezetés a józan megfontolások helyett ismét a felfűtött moralizálás mellett döntött. Krisztina Koenen írása.

Az ökológiai hazafiasság pedig minden más értéket felülír, a „védendő javak” rangsorában mostantól a napelemek és szélgenerátorok állnak az első helyen. És ha ez így van, akkor a nemzet- és közbiztonság érdekében bizonyos jogállami korlátozások érvényüket vesztik.

Az eddig a polgárok tiltakozásának eredményeképpen bevezetett korlátozások, mint a szélgenerátorok minimális távolsága a lakott területektől, a védett természeti kincsek, állatok és termőföldek védelme ennek értelmében már csak alárendelt jelentőséggel bír és a kiépítés érdekében ignorálható.

Ugyanígy az engedélyezési folyamat „karcsúsításával” a lakossági ellentmondás lehetőségét is korlátoznák. A krónikusan eladósodott önkormányzatokat, azok pénzéhségét kihasználva, érdekeltté tennék abban, hogy új területeket jelöljenek ki a szélgenerátorok számára, akár eddig természetvédelmi területeknek számító vidékeken és sűrűn lakott területeken is, természetesen a közjó szolgálatában és az ott lakók érdekei ellenében.

Így semmi sem fogja már akadályozni a termőföldek napelemfarmokká való átalakítását és az eddiginél is magasabb, több mint 250 méteres szélgenerátorok akár a településeken belüli felállítását.

A törvénytervezetet eddig csak a kormány fogadta el, a parlamenti vita még csak most fog következni. A szociáldemokrata kancellár Olaf Scholz, akivel Habeck a koalíciós szerződés  módosításáról nyilvánvalóan nem konzultált, rögtön jelezte, hogy nála még mindig 2045 és nem 2035 az átállás időpontja. Ennek ellenére nagyon is kétséges, hogy Scholz, aki már eddig is gyenge kancellárnak bizonyult, képes és hajlandó lesz-e a Zöldek őrjöngését feltartóztatni.

A húsvéti csomag eddig bírálatai eddig legtöbbször a szabaddemokraták soraiból jöttek és főleg a megvalósíthatóságban és a hatékonyságban látták a problémát. A jogállamiság további lebontását eddig még alig tette bárki is szóvá, sőt a rendszermédia vezérhajója, a Die Zeit mint hatalmas előrelépést ünnepli: „Mostantól a zöldé az elsőbbség!” hirdette a lap. Úgy látszik a politikai elit abból indul ki, hogy a német társadalom a folytonos mozgósítások, a klíma- és járványharc valamint a migránsválság kezelése során már hozzászokott ahhoz, hogy a jogállam csak valami tárgyalási alap, amelynek valós vagy állítólagos vészhelyzetekben idomulnia kell az általuk meghatározott elképzelésekhez.

Németország útja a boldogító nélkülözésbe

Németország most felkerekedett bebizonyítani, hogy tudatosan is lehet hiánygazdaságot előidézni. Krisztina Koenen elemzése.