A német kormányváltás óta nem kellett igazán sok időnek eltelni ahhoz, hogy a zöldek teljesen magukhoz ragadják a német bel- és külpolitika meghatározásának hatalmát, holott van még két koalíciós partnerük, és a múlt októberi választáson 14,8 százalékkal messze visszamaradtak a szociáldemokraták 25,7 százaléka mögött. Ám sem a szociáldemokratáknak, sem a szabaddemokratáknak nincsen a zöldektől független, önálló szociális, illetve szabadságpárti programja, úgy, hogy tevékenységük kimerül a zöldek szolgai követésében.
A hamisításairól, hazugságairól és hajmeresztő műveletlenségéről elhíresült zöld külügyminiszter Annalena Baerbock hetente feltűnik Ukrajnában, ahol a TV-adók számara golyóálló mellényben parádézva a háború további kiélezésén dolgozik. Két nappal ezelőtt Kijevben kijelentette, hogy Ukrajnát mindenképpen fel kell venni az EU-ba, és ezért nem szabad „a paragrafusokon lovagolni” – vagyis a szó szoros értelmében lovat adott Zelenszkij alá, hogy továbbra is arrogáns, ellentmondást nem tűrő követelésekkel szembesítse az uniót.
Az EU-tagok véleménye Baerbock számára nyilvánvalóan a nullával egyenlő.
De ennél érdekesebb és jóval veszélyesebb volt Baerbock egy másik, ugyancsak Kijevben tett kijelentése, miszerint az orosz energiaszállításoktól való függőséget „nullára fogjuk állítani. Mégpedig örökre.” Hogy ki az a többes szám első személy, amelynek nevében ezt az ígéretet megfogalmazta, nem derült ki, holott a mondatnak drámai burkolt jelentése van: Oroszországot, történjék bármi is, soha többé nem fogjuk tárgyalási vagy gazdasági partnerként kezelni, sohasem lesz Oroszországgal se ki- se megbékülés.
A zöld külpolitika célja ezek szerint nem kevesebb, mint Oroszország teljes megsemmisítése. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy itt valójában a rendszerek harcáról van szó, amely nem ismer kompromisszumokat, amely csak a „jó” oldal totális győzelmével végződhet.
Az itt megfogalmazott háborús cél egybecseng az amerikai demokraták által megfogalmazott célokkal, és ennek tisztázásáért végső soron hálásak lehetünk Baerbocknak.
Ha pedig ez így van, akkor mint anno Churchill, a német kormány is csak „vért, verejtéket és könnyeket” ígérhet alattvalóinak, és ennek elfogadását a „jó” érdekében ki is szándékozza kényszeríteni. Ez a feladat hárult minap Robert Habeckre, a Zöld párt gazdasági és klímaügyi miniszterére, aki ki sem bírja várni, hogy az oroszok, vagy mint utóbbi időben ukrán szövetségeseink, végre elzárják az olaj- és gázvezetékeket és bekövetkezzék a zöldek által oly türelmetlenül várt klímabarát hadikommunizmus ideje.
Hogy a német polgároknak mi erről a véleménye azt Habeck megtudhatta néhány napja a kelet-németországi Schwedtben. Schwedtben végződik ugyanis a Druzsba-csővezeték, az olajfinomító többségi tulajdonosa az orosz Roznyeft cég. Habeck már több ízben is megszellőztette, hogy a kormány a Roznyeft kisajátításának illetve a cég vagyonkezelőség alá vonásának gondolatával foglalkozik.
Hogy ez a német maradék jogállamiság keretei között hogyan játszódhatna le, arról a miniszter eddig nem nyilatkozott.
Hétfőn, május 9-én (vigyázat, szimbólum!) Habeck tehát Schwedtbe látogatott, hogy az olajfinomító ezer dolgozója előtt elmagyarázza az orosz olajembargó ötletét, amely gyakorlatilag a munkanélküliségbe küldené a teljes személyzetet. A találkozó szépen meg volt szervezve, Habeck először haverkodni akart a nagyon rosszkedvű alkalmazottakkal, mondván, hogy mennyire megérti a dolgozók gondjait, és hogy „ez nyomasztja a lelküket”, fogalmazott a polgári foglalkozását tekintve gyermekkönyvek szerzője.
Majd egy éles fordulattal megfenyegette a hallgatóságot, hogy ha az EU elrendelné az orosz olaj bojkottját, és a finomító nem engedelmeskedne, akkor hatalmas, azonnali csődöt okozó büntetésekkel sújtanák a céget, és mindenki mehetne a munkanélküliségbe. De hála a kormány jóságos tervének lesz kiút, ha nem is mindenki számára. Hajóval fogják majd Schwedtbe szállítani a lengyel olajat (ebbe a lengyelek még messze nem egyeztek bele), ennek „legalább is papíron” működnie kell.
A pénz az új kőolajra való átállásra az adófizetőktől, illetve a nyomdagépekből jönne. „A kisajátítás jogi előkészítése folyamatban van”, folytatta a miniszter, de „persze lehet, hogy ez így nem jön be”, mondta végül.
Ezek után az üzemvezetőség terve szerint az ipari tanulóknak kellett volna jelentéktelen, barátságos kérdéseket feltenni. Ehelyett azonban dühödt dolgozók vették át a szót, és az ő hozzászólásaik nagy realitásérzékről tettek tanulságot. Az amerikaiak milliárdokkal pénzelték az ukrán rendszerváltást, és ők azok, akik az Oroszország és Németország közti jó viszonyt az olajembargóval meg akarják akadályozni, mondta egy dolgozó.
Egy másik dolgozó az olajembargó feladását követelte, majd figyelmeztette Habecket: „Udvariasan szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy megesküdött, a német népet fogja minden kártól megvédeni, nem pedig az ukránokat”.
Mindez lepergett a miniszterről, mint kutyáról a víz. Mindegy, mit is gondolnak a dolgozók, „az embargó jönni fog” mondta búcsúzóul, és a miheztartás végett még meg is fenyegette a résztvevőket, hogy jobban tennék, ha időben felkészülnének rá – hogy hogyan, azt a miniszter nem részletezte.
Hogy a zöldek zavartalanul fogják-e tudni folytatni a német nép ellen folytatott háborújukat (mert valójában nem Oroszország, hanem a klímaharc jegyében a német nép ellen folyik a zöldek háborúja), az a következő hétvégén fog kiderülni, az északrajna-vesztfáliai választások során. A kampány folyamán néhány szokatlan tapasztalatra tehettek szert a Zöld párt politikusai: tojások repültek, füttykoncertek és háborúellenes tüntetések kísérték fellépési kísérleteiket.
Valóban legfőbb ideje lenne feltartóztatni őrült tombolásukat. Mint a napokban kiderült, csak meg akarják várni a hétvégi választást, hogy ez ne befolyásolja győzelmi esélyeiket, és utána azonnal teljességében meg akarják szüntetni az eddig érvényes, a települések lakosait valamelyest védő előírásokat, amelyek a szélerőművek minimális távolságát a lakott területektől írják elő. Az érv persze kézenfekvő: Oroszország a bűnös, éljen Ukrajna!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.