Azon a napon, amikor a bucsai orosz atrocitásokról készült borzalmas képek bejárták a világot, Németországban egy másik esemény is címlapokra került: mintegy 400 jármű vonult végig orosz zászlókkal Berlinben.
A 900 tüntető az orosz trikolórba öltöztette járműveit, és azért vonult ki a német főváros utcáira, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy szerintük Németországban egyre nagyobb az oroszokkal szembeni ellenségesség. A valóság azonban az, hogy az a közösség, amelynek nevében állításuk szerint beszélnek, sokszínű és mélyen ellentmondásos álláspontot képvisel az ukrajnai háborúval kapcsolatban.
Meglepően kevéssé ismert tény (legalábbis Németországon kívül), hogy Németországban jóval több mint kétmillió orosz anyanyelvű ember él.
A becslések szerint az országban élő orosz gyökerekkel rendelkező emberek száma három és hatmillió között mozog.
A nagy többség a Szovjetunió felbomlása óta vándorolt ki, de sokak gyökerei a hidegháborúig vagy a második világháborúig nyúlnak vissza.
Ez a hatalmas közösség mindig is sokféle emberből állt. Vannak az úgynevezett oroszországi németek, akik magukat a Szovjetunió területén született etnikai németeknek tekintik, és vannak a németországi családi kapcsolatokkal rendelkező oroszországi zsidók. Mindkét csoport gyakran inkább németnek, mint orosznak akarja magát látni. Általában németül beszélnek és gyorsan beilleszkednek.
Vannak azonban orosz értelmiségiek is (akik az üldöztetés elől menekültek), oroszországi németek családtagjai és gazdasági bevándorlók – olyan csoportok, amelyek inkább megtartják orosz identitásukat. Emellett sok bevándorló érkezik más kelet-európai nemzetekből, köztük Ukrajnából is (2020-ban már 145 500 ukrán élt Németországban, most a menekültek beáramlása miatt ez a szám sokkal magasabb).
Az ukrajnai orosz invázió kezdete óta ennek a hatalmas és sokszínű közösségnek a lojalitását intenzív vizsgálatnak vetik alá.
Miután Franzistka Giffey berlini polgármester elítélte a „szégyen autós felvonulását” városában, a múlt hétvégén a dél-németországi Stuttgartban is hasonló játszódott le 190 autóval. A helyi miniszterelnök, Winfried Kretschmann azt mondta, hogy nem tudja megakadályozni az ilyen visszataszító eseményeket, mivel azok törvényesen be vannak jegyezve, de „a jelenlegi helyzetben nehezen emészthetőnek” találja őket.
Mivel Németországra óriási nemzetközi nyomás nehezedik, hogy többet segítsen Ukrajnának, a német utcákon felvonuló orosz zászlók képei nem nyújtanak túl kellemes látványt a politikai vezetés számára. A valóság azonban az, hogy a felvonulók csak egy töredékét teszik ki az orosz hátterű emberek hatalmas csoportjának.
Bernd Fabrittius, az német kitelepítettek szövetségi biztosa szerint
„vannak olyan aktivisták az orosz oldalon, akik szándékosan olyan narratívát kreálnak, hogy az oroszok és az oroszországi németek a háború kitörése óta már nincsenek biztonságban Németországban.”
Közéjük tartozik például a „Német-Orosz Testvériség”, a Putyin-féle „Éjszakai Farkasok” egyik leányvállalata (ez utóbbi egy Putyinhoz szorosan kötődő és nacionalista aktivista múltú motoros klub).
Bár tagadhatatlan, hogy a németországi orosz közösségben van egy hangos Putyin-párti szegmens, ennek az ellenkezője is igaz. Nemég egy kelet-németországi orosz tanáro elmondta, hogy az orosz menye épp most fogadta be egy ukrán unokatestvért, plusz a barátnőjét és annak lányát. Ez tipikus példája annak, hogy ez a közösség szoros családi kötelékeket ápol mind Oroszországgal, mind Ukrajnával.
A legtöbben a konfliktust „testvérháborúnak” tekintik, és csak azt szeretnék, ha véget érne.
